Sajtónyilatkozatban juttatta el szerkesztőségünkhöz a Kerekasztal hivatalos álláspontját a népszámlálásról és a további tennivalókról. “Mindannyiunk összefogására szükség van, ha a népességfogyáshoz vezető negatív folyamatokat meg akarjuk állítani.” – szögezik le.
A szlovákiai magyarok számáról szóló népszámlálási adatok a legpesszimistább előrejelzéseket is felülmúlták. A nyilvánosság ugyan számolt népességünk fogyatkozásával, mégis reménykedett abban, hogy a tendencia talán lelassul és bizalomkeltő jeleket mutat.
Mit mondanak a számok? Szlovákia összlakossága 2011-ben 5 397 036 fő volt, tehát mindössze 17 581 fővel haladta meg a 10 évvel korábbi, 2001. évi népesség számát. A II. világháború óta ez a legkisebb kimutatott népességnövekedés Szlovákiában. A magát magyar nemzetiségűnek valló lakosság száma tíz év alatt 520 528-ról 458 467-re csökkent, azaz 62 061 fővel, arányában 9,7%-ról 8,5%-ra, a magyar anyanyelvűek aránya pedig 10,7%-ról 9,4%-ra. A kimutatott nagy mértékű fogyás azonban nem tükrözi a tényleges változást, mivel a lakosság 7,1%-a nem nyilatkozott a nemzetiségéről (ehhez képest 10 éve a lakosság csak egy, 20 évvel ezelőtt 0,2 százaléka nem töltötte ki a nemzetiségi hovatartozásról szóló rubrikát).
Magyar anyanyelvűnek tehát Szlovákia lakosságának 9,4%-a, 508 714 fő vallotta magát, szemben a 2011. évi 572 929 fővel (10,7%). A csökkenés a magyar nemzetiségűek számában bekövetkezett változáshoz hasonló mértékű. Az „ismeretlen” anyanyelvűek aránya magasabb, mint a nemzeti hovatartozásra történő rákérdezés esetében, 7,5%. A 2011. évi népszámlálás során első alkalommal kérdeztek rá a leggyakrabban használt nyelvre az otthoni és a nyilvános érintkezésben. Otthon a lakosság 8,7%-a, nyilvános érintkezésben 7,3%-a beszélt leggyakrabban magyarul. A kapott eredmények értelmezését ebben az esetben is nehezíti a nem válaszolók magas aránya (13,5, illetve 9,5 százalék). A nemzeti hovatartozásra, nyelvhasználatra vonatkozó adatokat a járási és településszintű adatok ismeretében lesz módunkban árnyaltabban, tartalmi összefüggéseikben megvizsgálni.
A nyilvánosságra hozott adatok aggasztó közállapotról és -hangulatról tanúskodnak. Komolyabb felmérések híján csak találgatni lehet, miért okoz ekkora gondot az identitás felvállalása és megvallása az országban, és ilyen körülmények között vajon mire lehet építeni a közösségfejlesztést, a régiók felzárkóztatását és Dél-Szlovákia jövőjét?
A félelemkeltés, a rejtett, ám egyre nyíltabbá váló elszlovákosítás, az anyanyelvhasználat visszaszorítása és a nemzetiségi jogok vonatkozásában kötött politikai alkuk is mind arról tanúskodnak, hogy hatalmas értékzavar uralkodik az országban az emberi és kisebbségi jogokat illetően. Így értelemszerűen fel kell tenni a kérdést: ki viseli ezért a felelősséget? És azonosítani kell a múltban elkövetett hibákat, fel kell mérni a valós állapotot, de ami még fontosabb, kiutat kell találni a jelenlegi helyzetből.
A Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának meggyőződése, hogy ez a munka közös, abból mindenkinek ki kell vennie a részét, legyen az politikai párt, civil szervezet, aktivista vagy a közösség tagja. Mindenki fontos. A Kerekasztal saját lehetőségeihez mérten a lehető legaktívabban dolgozik ezen, méghozzá a tagszervezetek, de a téma iránt érdeklődők véleményét is meghallgatva. A népszámlálási kampány során egyértelműen bizonyítottuk, hogy képesek vagyunk összefogni, ha nagy horderejű feladatról van szó. Most pedig azon negatív folyamatok lassítása, megállítása, majd megfordítása a cél, amelyek a népességfogyáshoz vezettek. A Kerekasztal arra törekedett és ezután is arra fog törekedni, hogy tíz év múlva kevésbé legyenek riasztóak a népszámlálási adatok. Egyben világosan kirajzolódjék egy élhető Dél-Szlovákia képe, ahol mindenki bátran felvállalhatja nemzetiségét és a régióból való távozást egzisztenciális okokból többé ne kelljen fontolgatnia.
Szlovákiai Magyarok Kerekasztala, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”32707,32683″}
