Nagy visszhangot váltott ki Demmel József Ľudovít Štúrról szóló monográfiája magyar és szlovák részről egyaránt, de nem csak ez miatt bírálják a fiatal történészt.
Nemrég a Týždeň című szlovák hetilapnak adott interjút Demmel József a 2011-ben megjelent, Štúrról szóló monográfiája kapcsán, amely hamarosan szlovák fordításban is megjelenik.
Demmel József fiatal magyar történész, aki körülbelül tíz éve érdeklődik Szlovákia történelme iránt, 1982-ben született Budapesten, ma is ott él családjával. Az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen tanult történelmet, Kiss Gy. Csaba diákjaként doktorált. Körülbelül 50 tanulmány és két könyv szerzője. Első könyve 2009-ben jelent meg a Kalligram kiadó gondozásában „Egész Szlovákia elfér egy tutajon” címmel, a másik „A szlovák nemzet születése, Ľudovít Štúr és a szlovák társadalom a 19. századi Magyarországon” címmel 2011-ben jelent meg. Jelenleg a Magyarországi Szlovákok Kutatóintézetének tudományos munkatársa.
Saját bevallása szerint kezdetben nem érzett különösebb késztetést Štúr életének megírására. Úgy gondolta ez a téma ʺlerágott csontʺ, hiszen a szlovák történészek már kimerítették ezt a témát. Három évvel ezelőtt Szigeti László, a pozsonyi Kalligram kiadó főszerkesztőjének felkérésére látott hozzá Štúr életének tanulmányozásához.
A Štúrról írt életrajzi kötet érdekessége, hogy egy magyar történész mutatja be a szlovák történelem egyik központi figuráját. Demmel József magyarként másként közelíti meg Štúr személyiségét, más perspektívából tárja az olvasó elé az akkori történelmi viszonyokat, és Štúr szerepét az Osztrák-Magyar Monarchián belül.
Demmel József szerint a kötet megírása nem csupán a magyar nemzetiségűek számára nyújthat fontos információkat Ľudovít Štúrról. Úgy véli, sajnos nagyon sok szlovák nemzetiségű ember sincs tisztában Štúr történelmi szerepével.
A kötet írásakor a szerző Ľudovít Štúr életét nem az akkori történelmi viszonyok tükrében mutatja be olvasóinak, inkább arra próbál rávilágítani, hogy Štúr személyisége, származása miképpen befolyásolta a személyes célkitűzéseit.
A szerző az interjú során kihangsúlyozta: ahhoz hogy az emberek tudatosítsák, mi vezérelte Štúrt az önálló szlovák állam, illetve az önálló szlovák irodalmi nyelv kialakításában, fontos megismerni személyiségének mélyebb rétegeit is.
Demmel összehasonlítja Kossuth Lajost és Štúrt, és arra a megállapításra jut, hogy nincs sok hasonlóság a történelem e két szereplője között, talán csak annyi, hogy mindketten a saját nemzetük önállóságáért küzdöttek.
A Štúrról szóló életrajzi kötet mellett az interjúban szó esik Demmel József másik, szintén Štúrhoz köthető munkájáról, arról a 800 oldalas kötetről, amely Štúr írásait tartalmazza magyar nyelven.
A beszélgetés záróakkordjában Demmel József kifejti, nagy szükség lenne egy közös magyar- szlovák történelemkönyv megírására, hiszen mindkét nemzet másként élte meg az Osztrák-Magyar Monarchiában való együttélést, másként látják a történelmi eseményeket, különösképpen a Trianonnal kapcsolatos eseményeket, ezért egy közös könyv megírása elősegítené a nemzetek közötti egyetértés kialakulását is.
Demmel korábban a HVG hetilapnak is nyilatkozott Štúrról készült könyvével kapcsolatban. Szerinte „a hazafiság és hazaárulás kérdése érdekes megvilágításba kerül, ha az 1848-as eseményekkel [ti. a Štúr vezette szlovák csapatok 1848. szeptemberi támadásával] párhuzamosan megvizsgáljuk az 1866-os Klapka-légió történetét. Ott is arról volt szó, hogy idegen (porosz) pénzen, idegenektől kapott egyenruhában és fegyverekkel, idegen hatalmat is szolgáló célokkal támadtak Magyarországra, hogy polgárháborút robbantsanak ki. Míg azonban Klapka hadjárata dicső hazafias tettként jelenik meg a magyar történetírásban, Štúréké hazaárulásként.”
Ezért a megnyilvánulásáért Hermann Róbert, a Magyar Tudományos Akadémia doktora komoly szakmai kritikával illette Demmel Józsefet. A szintén a HVG-ben közölt olvasói levelében súlyos történelmi csúsztatásnak nevezte Demmel nyilatkozatát. Hozzátette: „Štúr és társai az uralkodó által kinevezett törvényes magyar kormányt kívánták megdönteni, s fel akarták lázítani a felső-magyarországi szlovák lakosságot az ellen az államhatalom ellen, amelynek e lakosság például a jobbágyfelszabadítást, a törvény előtti egyenlőséget, a közteherviselést köszönhette, s ahol a végrehajtó hatalmat a népképviseleti választásokon megalakult magyar országgyűlés ellenőrizte. Klapka légiója viszont nem Magyarországot támadta meg, hanem az osztrák megszállás alatt lévő Magyarországot kívánta felszabadítani az idegen uralom alól. Egy törvénytelenül, fegyveres erővel hatalomra jutott rendszert akart megdönteni; egy olyan rendszert, amely akkor már 17 éve ostromállapotban, katonai igazgatás és bíráskodás alatt tartotta Magyarországot, s ahol az országgyűlést az uralkodó tetszés szerint bármikor feloszlathatta és elnapolhatta” – véli Hermann.
Szakács Árpád, a Nagy Magyarország című magazin főszerkesztője is felháborodott Demmel HVG-nek adott interjúján, mivel több olyan kijelentést tett mind a magazinnal, mind a Kárpátia Stúdió Kft.-vel kapcsolatban, melyek valótlanok és sértik a jó hírnevüket.
A HVG arra kérdezett rá, hogy mit szól ahhoz Demmel, hogy Roman Holec szlovák történész tehetséges történésznek nevezi, ugyanakkor felrótta neki, hogy egy alkalommal a Nagy Magyarország című lapban publikált, s ezzel szakszerűtlen, elfogult írásokat legitimált. Demmel József így reagált: „Itthon is sokan értetlenkedtek, volt, aki elkönyvelt jobbikosnak, sőt komoly történész terjesztette a hátam mögött, hogy én vagyok a lap főszerkesztője. Igaz, hogy 2009 őszén nem utasítottam el eleve a Nagy Magyarország felkérését, de komoly fenntartásaim voltak. Ám a lap képviselője [Szakács Árpád] személyes találkozón megnyugtatott: az addigi szélsőséges hangvételhez képest váltani akarnak, mérsékelt szakmai lapot szeretnének kiadni, ahol gyalázkodásnak helye nincs. Akkor még úgy volt, hogy a téma egyik legkomolyabb hazai kutatója is szerepel az újságban – ő az utolsó utáni pillanatban lépett vissza. Végül néhány kivételtől eltekintve elfogult, szakmaiatlan cikkek jelentek meg az írásom mellett. Tanultam az esetből, naiv voltam, de úgy érzem, nem hibáztam. Amit én írtam, annak minden szavát vállalom ma is: egy bántó mondat, egy kétértelmű jelző sincs benne” – mondta Demmel.
Szakács Árpád azonban hiába küldte el válaszát a HVG-nek, nem közölték azt. Ebben a következőket írta: „A Nagy Magyarország konzervatív történelmi magazin számára kért írás ügyében én kerestem meg 2009 nyarán Demmel Józsefet, aki az interjúban megjelentekkel szemben nemhogy komoly fenntartásokkal nem élt, hanem olyan lelkesen kapcsolódott be a munkába, hogy Kiss Balázs kollégáját is beajánlotta, akitől szintén megjelent két írás.
Ugyancsak hazudik Demmel, amikor azt mondja: „a lap képviselője személyes találkozón megnyugtatott: az addigi szélsőséges hangvételhez képest váltani akarnak, mérsékelt szakmai lapot szeretnének kiadni, ahol gyalázkodásnak helye nincs”. Én ilyet soha nem jelentettem ki, miként is mondhattam volna ilyen zagyvaságot, amikor az első két számunkban publikált például Gergely Jenő professzor, az MTA doktora, az ELTE Történelemtudományok Doktori Iskolájának vezetője, Őze Sándor vagy Bodonyi Ilona, s azóta „nevét adta” ehhez a Demmel József által kifogásolhatónak tartott laphoz többek közt Arday Lajos, Erdélyi István, Szakály Sándor, Szávai Ferenc, Veszprémy László, Popély Gyula, hogy másokat most ne említsek. Az addig megjelent lapokat elvittem Demmelnek, aki mindkettőt nagyra értékelte, és kis gondolkozási idő után el is vállalta a felkérést.
Újságírójuk azon kérdése is nevetséges, amely szerint Demmel legitimálta volna a szlovákokról szóló számunkat. Miként tudná ezt tenni egy tudományos fokozat nélküli kezdő történész? Fentebb említett MTA doktori címmel rendelkező szerzőink nem aggályoskodtak ennyit… Visszautasítom azt is, hogy „elfogult, szakmaiatlan cikkek” jelentek volna meg a Nagy Magyarországban.
Nyilván érdekes kérdés lehet, mi késztette Demmelt a hazudozásra. Ennek a találgatásába nem bocsátkozom, ugyanakkor sajnálatosnak tartom, hogy a szakmai viták helyett ilyen mély szintre süllyedt személy valótlanságaira kell reagálnom.” – zárja sorait Szakács Árpád.
Týždeň.sk, Történelemportál.hu, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”31724″}
