34238

Kétségtelen, hogy Robert Fico kormányának legaktívabb minisztere Dušan Čaplovič, az oktatási tárca vezetője. Majd minden napra jut egy-egy újító reform bejelentése, amiből azután a közvélemény nyomására enged valamit.

Így lett az 1,5-ös felvételi kritériumból 2,00, a kötelező matematika érettségiből kötelező érettségi legalább egy természettudományi tantárgyból, s a közvélemény nyomására döntött úgy, hogy mégiscsak utána néznek kollégája, Richter miniszter úr diplomájának. Ami viszont igazán feldühítette a közvéleményt, az Čaplovič két törvénymódosítása, melyek egyértelműen korlátozzák a szabad iskolaválasztás lehetőségét. Nem véletlen, hogy a szülők a törvényalkotási folyamat keretén belül az ún. tömeges véleményezés intézményét kihasználva (legalább 500 aláírást kell tartalmaznia) szeretnének eljutni a miniszterhez, s nemtetszésüket kifejezni. Az oktatási miniszter látszólag ártalmatlan témák megnyitásának leple alatt olyan törvénymódosításokat készít, melyek alapjaiban rengethetik meg közoktatásunkat. Negálva a bársonyos forradalom óta elért demokratikus változásokat a közoktatás terén, ő újra erősíti az állam központi hatalmát, azaz centralizál. Az egyházi és magániskolák jogköreinek megnyirbálásával támadja az oktatás pluralizmusát. Elképzeléseivel veszélyezteti az amúgy is sérülékeny nemzetiségi oktatási intézményeket, köztük elsősorban a magyar iskolák hálózatát. A nemzeti alaptanterv egységesítésével megtette az első lépéseket az egykori szocialista egységes oktatási rendszer újraélesztése felé. Ha summásan szeretnénk fogalmazni, akkor bizony Čaplovič nem tagadja meg önmagát, elkötelezett baloldali múltját és elindult a visszarendeződés veszélyes lejtőjén. Nem csoda tehát, hogy a szülők egy része felébredt a szakképzésről és az iskolák finanszírozásáról szóló törvénymódosító javaslatok kapcsán. Megalapozatlan, hogy az eddigi gyakorlattól eltérően az állami tanfelügyelőség indoklás nélkül javaslatot tehessen iskolák és egyéb oktatási intézmények megszüntetésére. Ahogyan elfogadhatatlan az a javaslat is, hogy a megyei önkormányzatoknak ezután lehetőségük lesz saját vonzáskörükben függetlenül a fenntartótól megakadályozni a gimnáziumoknak, szakközépiskoláknak, és egyéb oktatási intézményeknek, hogy első osztályt nyissanak. Paradox javaslat, hisz ezen a téren a megyei önkormányzat ellenérdekelt az egyházi és magániskolákkal szemben. Itt is érvényes: minden szentnek maga felé hajlik a keze. Persze, kitűnő eszköz a konkurencia leépítéséhez és saját „kényelmetlen” iskolái elsorvasztásához (beleértve a magyar iskolákat is). A javaslat durván beavatkozik a magán- és egyházi iskolák igazgatóinak megbízatási időtartamába, az igazgatóválasztás módjába, mellyel sérülnek a fenntartók eddigi autonóm jogai. A tervezet módosítja a közoktatás ún. eredeti jogköreinek finanszírozását, nagyobb jogköröket biztosít a települések és megyék számára, megszünteti az iskolai érdekköri tevékenységek központját, s módosítja a szabadidőközpontok finanszírozását.

A szülők és pedagógusok jelentős része már felébredt, látják Čaplovič ártalmatlannak látszó kezdeményezései mögött a csapdát. Jó lenne, ha a parlamenti ellenzék is venné a fáradságot, és alaposan áttanulmányozná az oktatási miniszter törvénymódosító tervezeteit, s végre egyértelmű és határozott véleményt fogalmazna meg.

Szigeti László, az MKP oktatásügyi és kulturális alelnöke