Különös, áldatlan állapotba került felvidéki magyar közösségünk.
Az értelmetlen megosztottság, létszámunk rohamos csökkenése és nemcsak a jelenlegi kormányhatalom, hanem általában a szlovákiai politikai színtér negatív magatartása közösségünk jogbiztonságát és jövőjét illetően vészhelyzetet jelent. Meggyőződésem, hogy a szlovákiai magyarok többsége egyre erőteljesebben rádöbben arra, hogy csakis az egységes fellépés állíthatja meg, illetve orvosolhatja közösségünk szétziláltságát és teheti hatékonnyá természetes és szerzett jogainkért folytatott küzdelmünket.
Az MKP, tudatosítva a vészhelyzetet, kitart eredeti célkitűzései mellett, úgyszólván „emberfeletti” küzdelembe és felvilágosító munkába kezdett, hogy a kiegyensúlyozott életformát és állapotunk javítását elősegítő igényeket figyelembe vevő, alaposan végiggondolt és fölépített programtervvel meggyőzze magyar közösségünk minden egyes tagját a helyes útról, a nemzeti önazonosságért és közösségünknek kijáró jogokért folytatott következetes harc szükségességéről. Ehhez a világos és elengedhetetlen küzdelemhez valamennyi magyar támogatására, illetve szavazatára szükség van. Az erős megyei és helyhatósági háttérből kiindulva kell fokozatosan építkezni és erősödni.
A másik, felemás politikai erő, a Most, amely nem képes vagy nem akarja józanul fölbecsülni a számunkra káros szlovákiai légkör buktatóit és egyre inkább negatív gradienssel kezeli közösségünk problémáit, láthatóan idegeskedik, mivel egyre szorultabb helyzetbe kerül. Nincs hatalmuk, a parlamentben csak ellenzéki pozícióból lehet lövögetni a szlovák elvtársakkal való megegyezés után az enyhe nyilakat. Nem lehet fölkínálni semmilyen ellenszolgáltatást a támogatóknak, illetve a polgármestereknek. A támogatottság is visszaesett, harminc százalék a veszteség. A hároméves gyakorlat bebizonyította, hogy a csekély szlovák szimpátia mellett csakis magyar szavazatokra támaszkodva lehetne a Most jövőjét építeni.
Különös konfiguráció szemtanúi vagyunk: adott a magyar politikusok egy csoportja, akik önző célból szétverik a pártot és megbutítják, megosztják a felvidéki magyarságot. Viszont azon melegében alattomosan előállnak a nagy ötlettel, hogy milyen hasznos lenne az „anyapárt” és a pártütőkből, gyászmagyarokból, szakadárokból sikeres parlamenti párttá formálódó alakzat szoros együttműködése. Hajmeresztő ötlet! Az a párt (Most), amely kvázi zászlajára tűzte a szlovák-magyar megbékélést, nem veszi észre vagy nem tudatosítja, hogy minek az áldozata. A már évek óta alkalmazott ravasz szlovák politikai igyekezeté: megosztani, gyengíteni, szétzilálni és lehetetlenné tenni a felvidéki magyarság eddigi egységét, illetve létét. Ez a legjobb út a rohamos asszimiláció felé! Ismerve a Fico-féle felfogást, bármilyen okoskodás ellenére, józan ésszel nem várhatunk semmiféle készséget a jelenlegi kormánytól jogaink, jogbiztonságunk javulása, megszilárdítása terén. Fico fegyvere, hogy nem tesz semmit. A múltban már számtalanszor kinyilvánított magyarellenes magatartásában a jelenlegi megosztottság nagyon megfelel neki.
Szemünk láttára különös, görcsösen komikus, abszurd folyamat zajlik a felvidéki magyar politikai színtéren. A Most alapítói szétrombolták, szétzúzták féltett egységünket, majd ártatlan arccal ők osztják az észt és sajnálkoznak, hogy „bizonyos egyének (politikusok) nem tudják földolgozni az elmúlt évek komplexusait” (Solymos L.). Mintha csak azért váltak volna ki az MKP-ból, hogy azután nagy örömmel és készséggel együttműködjenek. Miért nem tették ezt addig, amíg MKP-tagok voltak!!! Amikor szorul a kapca, és látható, hogy ebben az országban a Most-féle idealizált egyveleg pártnak nehezen lesz jövője (lásd a parlamenti választások eredményét, illetve magyarságunk számának kritikus csökkenését), odaállnak az együttműködés, az egyesülés nagy ötletével. De józan ésszel, jelenleg itt felvetődik a komoly kérdés, hogy hogyan? Netán úgy, hogy mindez az ő diktátumukkal történjen, mert parlamentiségük följogosítja őket erre? Netán Bugáréknak még ravaszabb a céljuk? Az MKP őszi tisztújító kongresszusa előtt szétzilálni az MKP táborát? A látványos és hatásos „együttműködés” jelszavával fokozatosan elnyomni az MKP-t? Nem könnyű kihívás előtt állunk, hiszen tudjuk, hogy parlamenti pártként ők vannak előnyben. A Most pillanatnyi elképzelése is homályos: a közeledést, az együttműködést a jövő évi megyei választások előkészítési folyamatában lehetne megkezdeni. De – szerintem – ez még korai lenne, az egyeztetéseknek még nincs értelme. Nincs kizárva, hogy egyes régiókban sor kerülhet erre (az MKP illetékes testületeinek hatáskörébe tartozik), de a mai állapotban nehezen tudom elképzelni a két párt közötti értékrendbeli közeledést. A két tábor két különböző világot, nézetet képvisel.
Egyet viszont valamennyi gondolkodó felvidéki magyarnak tudatosítania kell. Az elmúlt húsz év történései bizonyítják, hogyha parlamenti, megyei és helyi szinten ütőképes képviseletet akarunk elérni, akkor csakis együtt, egységesen, józanul együttműködve válhatunk sikeressé ebben az országban. Ehhez viszont ki kell zárnunk sorainkból a rendszeres torzsalkodást, szembenállást és ellenségeskedést. Jelen pillanatban nagyon nehéz fölvázolni hatékony elképzelést. Szerintem az egyik valós út az lehetne, hogy mindkét részről teljesen új „garnitúrák” fognának bele az összekovácsolás folyamatába. De úgy, hogy félreállnának, háttérbe vonulnának a kompromittált megosztó egyéniségek, politikusok. Egy másik elképzelés szerint a két párt egymás mellett függetlenül működne, viszont a közösségünk számára rendkívül fontos kérdésekben (parlamenti, megyei, helyi képviselet, identitás megőrzés, nemzeti öntudat stb.) kialakítanának egy egységes elvi síkot, megmásíthatatlan értékrendet.
Örvendetes, hogy fokozatosan kikristályosodnak az MKP világos célkitűzései. Az előttünk álló csaknem négy év alatt alaposan, céltudatosan kiépíteni a szilárd, hatékony hátteret. Világos, korszerű programmal következetesen folytatni kell a pártépítést, a felvidéki magyarok fölvilágosítását, hogy rádöbbenjenek, mi a helyes irány, hogyan és mit kell cselekednünk közösségünkért. Mi a teendő létszámunk csökkenésének megakadályozása, megmaradásunk, önazonosságunk szilárdítása érdekében. Kiindulva abból, hogy társadalmunkban az érdekvédelmi és a polgári szervezetek meghatározó erőt képviselnek, helyes az elképzelés, az elkezdett út. Az MKP fokozatosan tárgyal a felvidéki magyar érdekvédelmi és civil szervezetekkel – ebbe a folyamatba sorolható a Mosttal való tárgyalás is. Az MKP elsőszámú célja az identitás megőrzése és fejlesztése. De emellett kiemelt fontossága van vidékeink, Dél-Szlovákia gazdasági fejlesztésének, a regionális együttműködésnek és nem utolsósorban a szociális helyzet javításának. Helyes, hogy nyíltan fölvállaljuk az autonómia lehetőségének kérdését. Következetesen föl kell világosítani nemcsak magyar közösségünket, hanem az egész szlovákiai társadalmat arról, hogy az autonómia sem jelent veszélyt, hanem előnyt. Ha meg tudna egyezni a többségi és kisebbségi közösség, akkor békés, kiegyensúlyozott állapot jöhetne létre. Ehhez viszont elengedhetetlen, hogy létrejöjjön egy világos és részleteiben szakmailag előkészített koncepció, valamint a szlovák társadalom is levetkezze görcsös, fóbiás magatartását az autonómia fogalmával kapcsolatban.
Ha politikai és társadalmi képviselőinknek lesz kellő akarata, józan és szakmai felkészültsége, akkor meggyőződésem, hogy az előttünk álló évek alatt megfordíthatjuk és megakadályozhatjuk magyar társadalmunk fokozatos szétesését, megsemmisülését.
Duka Zólyomi Árpád
