A Magyar Páneurópa Unió Eötvös Józsefről elnevezett sajtódíját idén Petőcz Csilla, a kultúrával, hagyományőrzéssel foglalkozó civil fórum, a Pozsonyi Casinó vezetőségi tagja is megkapta.
Petőcz Csilla mellett a díjban részesült Seszták Ágnes, a Magyar Nemzet publicistája és Vödrös Attila, az Új Idők című lap főszerkesztője.
Az Eötvös József sajtódíjat június 22-én adták át Balatonfüreden a tizedik alkalommal megrendezett Balatoni Hal- és Borünnep és Sajtófesztivál keretében. A rendezvényt Kontrát Károly parlamenti államtitkár nyitotta meg. Este hatkor Balatonfüreden, a Tagore sétány színpadán, Bóka István országgyűlési képviselő, Balatonfüred polgármestere mondott köszöntőt, és ünnepi áldást Korzenszky Richárd tihanyi perjel osztot.
Majd Andrássy Gábor, a Magyar Páneurópa Unió Országos Kitüntetési Bizottságának elnöke átadta az Eötvös József-sajtódíjakat. A sajtódíjat évente hárman kaphatják a kuratórium döntése alapján. A Melocco Miklós készítette plakettel és oklevéllel is járó elismeréssel évente két anyaországi, illetve egy határon túli magyar vagy más nemzetiségű újságíró tevékenységét ismerik el, akik a magyarság európai értékeit tükrözik írásaikban. A felvidéki Petőcz Csillát Batta György laudálta. A másik két díjazottat Döbrentei Kornél és Wodianer-Nemessuri Zoltán méltatta.
Batta György így mutatta be a felvidéki díjazottat:
“Petőcz Csillát lánykorában, a Kassához közeli Tornán Görcsös Sárszögi Csilla néven ismertek a helyiek. A község hajdan Torna-Abaúj vármegye jelentős települése volt. Édesanyja innen származott, de Diósgyőrbe ment férjhez a második világháború idején. Itt született meg a kislánya, aki két esztendős korában elvesztette édesapját. Sorsa apró gyermekként a Magyarországtól ismét elszakított Tornára, nagymamájához és két nagynénjéhez vezérelte, s mert a határ átjárhatatlanná vált, Manyika nagynénje örökbe fogadta. A három hölgy még a szellőtől is óvta, ugyanakkor viszont olyan tartást alakított ki benne, hogy – Csilla szavaival – „a kezemmel meg a lábammal együtt nőtt a magyarságtudatom”. A cseperedő gyermek a családi albumokban láthatta Horthy bevonulását Kassára és Manyikát a vármegyeháza előtt, amint lelkesen verset mond. De azt is, ahogyan nevelői elégetik a fényképeket, a kor dokumentumait, attól tartva, ha megtalálják őket, jön a teherautó vagy a marhavagon, a deportálás vagy kitelepítés. A felserdült lány a Szepsi Gimnáziumból Pozsonyba került a Komenský Egyetem magyarnyelv-történelem szakára. Tanulmányai befejezése után azonban nem tért vissza Tornára – pozsonyi lett. Ennek immár több, mint félévszázada.
Csilla az Ifjú Szívek dal- és táncegyüttes tagjaként még abban a nagyvárosban élt, melyben lehetett magyar szót hallani az utcán és voltak magyar intézmények. A hajdani koronázó város közvéleményformáló magyarjait a háború után ugyan elüldözték a szlovák hatóságok, ám az 1948 utáni kommunista rezsim kénytelen volt bizonyos jogokat adni az internacionalizmus jegyében a magyaroknak is. Az új intézményekbe vidéki magyarokat hívtak, – ezek az ifjú tanítók, újságírók, szakelőadók, művészek, politikusok látták el az ottani magyarság képviseletét évtizedeken át. Csilla mindenütt ott volt, ahol a nemzetünk megnyilvánulhatott – dolgozott a Népművelési Intézet Nemzetiségi Osztályán, műsorokat szervezett a József Attila Ifjúsági Klubban, szerkesztette a magyar nyelvű közigazgatási szakfolyóiratot, ott volt népművészeti fesztiváljainkon, a Jókai Napokon, bábáskodott a gyermekek számára alapított Duna Menti Tavasz elindításánál, hogy felnőhessen a vers- és prózamondó, színjátszó és bábos utánpótlás. És ott volt minden olyan rendezvényen, ahol el lehetett mondani az igazságot rólunk a és történelmünkről. A hatvanas évektől együttműködött Duray Miklóssal: tagja volt a Kisebbségi Jogvédő Bizottságának, ami házkutatást és rendőrségi felügyeletet eredményezett, de ő nem rettent meg, mert „őseim földje a Felvidék. Ezt mindenkor kinyilvánítom, mert ez az igazság.” A rendszerváltás után a Pozsonyi Casinonak nevezett új „magyar szellemi sziget” vezetőségében dolgozott, ő volt a „mindenes”. Ők már elkészültekor, 2006-ban le merték vetíteni Koltay Gábor 14 részes Trianon filmjét! Az csak természetes, hogy Petőczék három gyermeke magyar óvodába és iskolába járt. Dávid Prágában végzett egyetemet, ott telepedett meg előnyös munkahelyre kerülve. Az unokák a még idegenebb környezetben aligha tudnának magyarokká válni – vélték a nagyszülők. Így hát Dávid visszatelepedett Pozsonyba! Azt hiszem, ehhez nem kell kommentár!
Trianon utáni három szellemi központunk közül kettő – Pozsony és Kassa „elesett”, ott lezajlott a népcsere, már csak néhány példamutató magyar család őrzi ősei nyelvét, kultúráját, múltját. Petőcz Csilla családja ilyen kisközösség. Egész életük folytonos, hatalmas küzdelem a jövőért. Csilla ugyan szürke garabonciásnak látja magát, s a kitüntetést is elhárítaná, én azonban azt mondom, olyan ő, mint Zrínyi Ilona volt. Bár lennének hozzá hasonlók a világ magyaroklakta térségeiben minél többen!” – mondta Batta György a méltatásában.
A korábbi Eötvös József-sajtódíjasok között van Fábry Sándor, Chrudinák Alajos, Lovas István, Szerető Szabolcs, Ludwig Emil, Fehér Béla, Molnár Pál, Kondor Katalin, Döbrentei Kornél, Kristóf Attila, Batta György, Balassa Zoltán…
Felvidék.ma
