34305

A 70. életévét betöltő felvidéki képzőművészt, Schrantz Györgyöt köszöntjük.

Egy festő életében az alkotás, az érzelmek vászonra vitele, tehát maga a festés – örök jellegű, nincs korhatárhoz kötve, vagyis csakis az isteni akarat döntheti el a kezdés, a csúcsra jutás, vagy a csendes ecsetletétel idejét, s azt, mikor is áll le az az alkotói időgép, amelyik amolyan óramutató nélküli, időtlen időmérő szerepében már csakis a betelesült pálya gyöngyszemeit, vagyis hagyatékát mutatja nekünk.

Persze kerek jubileum alkalmával mégiscsak illik egy pillanatra megállni, visszapillantani. Schrantz György festőművész barátom, kollégám – szombaton töltötte be életének hetvenedik évét.

1942. június kilencedikén született Somorján. 1959-ben érettségizett, 1960-1962 között a Losonci Építészeti Középiskolában tanult. Építésvezetőként vállalt munkát, majd később felvételt nyert a Pozsonyi Képzőművészeti Főiskolára, ahol Dezider Milly, Ján Mudroch és Orest Dubay voltak a tanárai. 1971 óta szabadfoglalkozású képzőművész, később rajzot tanított a szenci alapiskolában. Ez idő alatt festői, illusztrátori tevékenysége mellett mintegy öt murális munkát tervezett, kivitelezett, például az ő munkája a somorjai ravatalozó mozaikfala. Művészi szabadságával nem fért össze az akkori totalitárius rezsim diktátuma, a rendszert kiszolgáló alkotó társainak ízléstelen csörtetése, gerinctelen angazsáltsága egy beteg társadalmi folyamatban. Felszabadulva a vörös-propaganda elvárásaitól, 1981-ben hivatásán kívüli munkát vállalt, így már felszabadulva alkotott, festett, rajzolt. A rendszerváltás után részt vett a Szlovák Képzőművészeti Únió, a Szlovákiai Magyar Képzőművészeti Társaság munkájában, ezek közös kiállításain.

Schrantz György 2005-ben bekapcsolódott az 1998-ban alakult csoportunk, a Pozsonyi Műtermek szabad művészeti társaság tevékenységébe, s ettől az időtől kezdve aktívan kiállított az említett művészeti formáció közös kiállításain, s a csoporttal való együttműködése idején számos önálló kiállítása valósult meg. A Pozsonyi Műtermek tagjai – több társadalmi szervezettel karöltve 2006-ban megalakították a Pozsonyi Magyar Galériát, amelynek helyszínét a Csemadok központi épületének nagyterme biztosítja. Itt ezidáig számos szlovákiai magyar és anyaországi hivatásos képzőművész és csoport nyert bemutatkozási lehetőséget, ezek szervezésében Schrantz György is munkát vállalt. A PMG nagy büszkesége, hogy számos magyar jellegű hommage, emlékező kiállítást szervezett és szervez. A Hommage a Esterházy János festmény és Garfikai gyűjtemény 2008, a Szent István Pozsonyban c. gyűjtemény – amelyekben a jubiláló képzőművész munkái is megtalálhatók. 2010 óta járja a Kárpát-medencét, s a Pozsonyi Magyar Galéria szervezésében idehaza, s vendégkiállítás keretén belül, eddig összesen hetvennégy tárlat megrendezésére került sor. Schrantz György képeit is láthatták Pozsonyban, s a felvidéki helyszíneken kívül számos alkalommal Budapesten, a festészet magyar Barbizonjában Nagybányán, Lendván, Sopronban, Szombathelyen, Tatabányán, Esztergomban, Zalaegerszegen, Veszprémben és sok más helyszínen.

Annak ellenre, hogy Schrantz György az alakábrázolás híve, a részben a vonalak által kialakított kifejezési felületei, a föld színeiben megjelenített monochróm, ám mégis a folytatódást, az életet sugárzó szín-szimmetriái távol állnak a természet másolásától. A dolgok mély-filozófiai szemlélésének jelei még azokon a képein is fellelhetőek, amelyek a legegyszerűbb emberi történéseket, gyermekkori emlékeket, vagy akár tájábrázolást tárnak a néző elé. A gondolati absztrakció jelei ezek, amelyek nem tűrik a középszerűséget, s persze átvitt értelemben, de elvárják a szemlélőtől, hogy a felvetett gondolati, értelmi folyamatok folytatója legyen az alkotás szemlélése közben, vagyis tartalmi társszerzője. Tehát az elénk tárt vonal, a sík és a tér a mi tudatunk vizsgálódási eszközeivé válnak, s teszik gazdagabbá a gondolkodásra, a teremtésre, az alkotásra buzdító énünket.

Schrantz, aki a mai napig is szerelmese a csallóközi tájnak, mégsem elsősorban a tájábrázolással, hanem a figuratív, virtuóz jelrendszerű kompozícióival, filozófiai fogalmazásrendszerével közelít szülőföldjéhez, szülővárosához, azok megjelenítési formáihoz.

Schrantz György sgraffitói, festett pannói, stukkólusztrói a művész kultivált szellemiségét, meditatív, idön túli gondolkodásmódját tükrözik. A közel tucatnyi, többségükben középületeken, vagy interiérekben található murális munkái a művész nagy felületek iránti alkotói vonzalmáról tanúskodnak. Legutóbbi két munkája – egy hatalmas kültéri sgraffitó és egy nagyméretű, panoramatikusan kiképzett mozaikfal – műépítészeti szempontból is vonzóvá tette egy pozsonyi luxusszálló kül- és belterét.

Kerek születésnapja alkalmából hadd kívánjak mindannyiunk nevében Gyurinak, vagyis Schrantz Györgynek jó egészséget, egyben nagyszerű alkotói kedvet, s mivel a Pozsonyi Műtermek kurátoraként alkotói csoportunk idősebb tagjait mindig is azzal a zsargonnal bíztatom rendszerint, hogy az igazi hetvenkedés hetven után kezdődik, így – mondjuk ki közösen: kedves György, a jövőben jó hetvenkedést, vagyis sok-sok nagyszerű alkotást kívánunk önnön magad, s mindannyiunk örömére.

Felvidék Ma, Kalita Gábor