Kész a korábban okozott sérelmek meghaladására a magyar kormány a határon túli magyar szervezetekkel, és együttműködésre törekszik a Most-Híddal és az RMDSZ-szel is, bár velük szemben kampányolt – mondta a hvg.hu-nak Németh Zsolt.
hvg.hu: Martonyi János azt mondta hétfőn (július 2-án) a parlamentben, hogy a magyar kormány támogatja a politikai unió felé haladó mélyebb európai integrációt, de nagyobb legitimitást szeretne az uniós döntéshozatalban. Mit kell ezen konkrétan érteni?
Németh Zsolt: Kialakulóban van egy „mag” az EU-ban, középpontjában az eurót használó államokkal. Abban konszenzus van a kormányban, hogy az EU-t meg kell menteni, ehhez pedig szükség van az euró megőrzésére. Ez pedig nem megy a politikai integráció mélyítése nélkül. Magyarországnak két alapvető elvárása van a „mag” jövőjével kapcsolatban: legyen nyitott a periféria országai felé – amibe a jelenlegi helyzetben Magyarországot is beleértem. Vagyis csatlakozhassunk, amikor felkészültté válunk.
hvg.hu: Ez mikor következhet be?
N. Zs.: Ezt most nem lehet pontosan megmondani, öt-hat évtől nyolc-tíz évig terjedhet, a legoptimistább becslések is a 2018-as dátumról szólnak. A másik fontos feltételünk, hogy a „mag” intézményi átalakulása a demokratikus jelleg erősítése, az átlátható döntéshozatal felé mozogjon. Már most is vannak problémák az európai intézmények legitimitásával – bár éppen egy komoly intézményi reformon vagyunk túl, ami ebbe az irányba ment, de úgy gondoljuk, a reformok továbbvihetőek. A lényeg, hogy a 27-eknek befolyásuk legyen arra, milyen irányba fejlődik a mag, erősödjön az Európai Parlament ellenőrző szerepe, csökkenjen a bürokrácia. A lényeg: Magyarország odaáll az eurózóna megmentését célzó intézkedések mögé, egyidejűleg elvárjuk, hogy a folyamatnak részesei legyünk, és hogy nyitott maradjon az unió.
hvg.hu: A magyar kormány ebben teljesen egységes ezek szerint.
N. Zs.: A magyar kormányfő a hétfői parlamenti vitában azt hiszem, egyértelművé tette. Egységes a kormány és a Fidesz is a megfogalmazott cselekvési irányok tekintetében.
hvg.hu: Csak azért, mert a kormányfő részéről is volt egyfajta kettős beszéd, idehaza több unióellenes megfogalmazást is hallhattunk tőle. Ez mostantól megszűnik?
N. Zs.: A nyilvánosságban elhangzó kritikák, melyek különféle irányból fogalmazódnak meg, sajátos viszonyban vannak egymással: amikor valaki túlbürokratizált birodalomnak nevezi az EU-t, vagy azt mondja, hogy növelni kell az átláthatóságot az uniós döntéshozatalban – ezek nincsenek nagyon messze egymástól. Az alapvető különbség, hogy abban gondolkodunk-e: az EU az összeomlás felé mozog, vagy abban, hogy az integrációs folyamatnak folyamatosan előre kell haladnia, de nem lehet figyelmen kívül hagyni a kritikákat sem. A Jobbik és a Fidesz között ez a két kiindulási pont világosan megkülönböztethető.
hvg.hu: A Híd mit vétett a magyar kormánynak, hogy ennyire látványosan ignorálják őket?
N. Zs.: Szlovákiában az elmúlt hat év nagyon komoly politikai fordulatotokat hozott: 2006-2010 között egyre komolyabb volt a feszültség a szlovák és a magyar kormány, valamint a szlovák kormány és a magyar kisebbség között. Malina Hedvig-ügy, nyelv- és állampolgársági törvény, kollektív bűnösség – sorolhatnám. (Megjegyzem ebben az időszakban figyelemre méltó magyarországi pártpolitikai konszenzus működött az ügyben, Gyurcsány Ferenc még kormányközi tárgyalásokra is meghívott, de ennek végül nem tudtam eleget tenni.) A szlovák kormányváltás után elkezdődött a párbeszéd, a problémák megoldása, ennek kiemelkedő fejleménye volt a szlovák nyelvtörvény módosítása, megszűnt a magyarság megfélemlítettsége. Viszont eközben a magyar legitimitással rendelkező párt elveszítette parlamenti képviseletét.
hvg.hu: Mit ért magyar legitimitás alatt?
N. Zs.: Hogy a Magyar Koalíció Pártját magyar pártként választották korábban a parlamentbe. Nemzeti alapon szerveződött. 2012-ben sem tudtak visszakerülni, a vegyes párt, a Híd viszont újrázni tudott. Új helyzet van: ugyan megint Robert Fico van kormányon, de ez már egy új Fico, aki úgy tűnik, nem élezni akarja az ellentéteket, sem a magyar kisebbséggel, sem a magyar kormánnyal szemben. Szeretnénk folytatni az új szlovák kormánnyal a korábban megkezdett dialógust – bízunk benne, hogy komoly parlamenti többséggel a hátuk mögött szállítani is tudják az ígéreteket.
hvg.hu: De hol a szerepe ebben a parlamenten kívüli MKP-nak?
N. Zs.: Mi az MKP-ra a magyarság legitim képviselőjeként tekintünk, hiszen két mandátummal ott ülnek az Európai Parlamentben, komoly önkormányzati pozíciókkal rendelkeznek, tagjai a Magyar Állandó Értekezletnek. De a Híddal szemben sem viseltetik ellenszenvvel a magyar kormány. Minden olyan politikai alakzattal, amelyik elkötelezett a demokrácia, az Európai Unió, az emberi és kisebbségi jogok, a magyarság iránt, együtt kívánunk működni – például a szlovák kisebbségi kormánybiztossal, aki mellesleg a Híd tagja. Készen állunk arra is, hogy azokat a sérelmeket, melyeket a Híd és az MKP, a Híd és a magyar politika masszívan okozott egymásnak az elmúlt időben, meghaladjuk. Meg akarjuk haladni ezeket az ellentéteket.
hvg.hu: De az etnikai megközelítésnek van még létjogosultsága a 21. században? Már a szlovákiai magyar választók nagy része is kinyilvánította, hogy nem kér belőle.
N. Zs.: A kisebbségek tartósan csak ott maradhatnak meg, ahol nemzeti alapon zajló intézményfejlesztés van, úgy is fogalmazhatnék, autonómia. Autonómia van Katalóniában, Dél-Tirolban, Skóciában – sorolhatnám.
hvg.hu: De nem csak Szlovákiában fordulnak el a nemzeti alapú pártoktól a kisebbségek.
N. Zs.: Ennek számos oka van: a kétségtelenül jelen lévő nacionalizmus az adott országokban, a megfélemlítettség, az asszimiláció, de oka a magyar állam és az ott működő magyar politika számtalan hiányossága is. Mert Bugár Béla és a Híd valamit jobban csinált, mint az MKP. És ezt az MKP-nak fel kell tudnia dolgozni, jó következtetésekre kell jutnia – nekünk meg segíteni kell nekik ebben.
hvg.hu: Az RMDSZ-szel is sikerült elmérgesíteni a viszonyt…
N. Zs.: Az RMDSZ nemzeti alapon szerveződő politikai erő, sikeresen működik. Az utóbbi napok sajnálatos és aggasztó fejleményeiben (a Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatása ügyében három év letöltendő börtönre ítélték az eljáró tisztviselőt és a református egyház jogtanácsosát) az RMDSZ-szel abszolút konszenzusban emeltük fel a hangunkat, mint ahogy a marosvásárhelyi egyetem orvosi kara működésének megakadályozása esetében is. Ez mind-mind arra mutat, hogy a romániai magyarság megfélemlítése ismét erősödhet, így nagy a felelősség a romániai magyar, valamint az anyaországi politika vállán is. Amíg Székelyföldön lehet létjogosultsága annak, hogy a magyar politikai erők egymással versengjenek (hiszen a szavazók 20 százaléka ott a két ellenzéki pártra szavazott, vagyis nem lehet azt mondani, hogy jelentéktelen politikai opció lenne az alternatíva az RMDSZ-szel szemben), addig egy ilyen politikai légkörben, néhány hónappal a parlamenti választásokat megelőzően, van létjogosultsága az egységtörekvéseknek is. A magyar kormánynak ezeket minden eszközzel támogatni kell, ezen vagyunk.
hvg.hu: Összességében mégis marginális volt a Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Néppárt támogatottsága. Ellenben ez RMDSZ-re ráindított jelöltjeikkel több helyen gyengítették a pártot. Megérte a magyar kormánynak ennyire beállnia mögéjük?
N. Zs.: Azzal, hogy szerencsésebb lett volna sok helyen, ha ez nem következik be, egyetértek. Marosvásárhely erre jó példa. De éppen ez a város azt is illusztrálja, hogy a megegyezés hiánya nem csak az ellenzéken múlott, hiszen éppen itt hiúsult meg az a szándék, hogy az RMDSZ által jelölt, de az ellenzékhez kötődő polgármester, Vass Levente, közös magyar jelölt legyen. Az RMDSZ ugyanis ragaszkodott ahhoz, hogy saját jelöltként indítsa, amit Vass Levente nem tudott vállalni. Létre kellett volna jönnie egy ilyen együttműködésnek, sajnálatos, hogy nem jött létre – de ha mérleget vonunk, látszik, hogy a magyar pozíciók erősödtek, több magyar szavazó ment el, több tanácsost, több polgármestert választottak meg.
hvg.hu: Viszont stratégiai vereségeket is hozott a belső harc. Így is pozitív a mérleg?
N. Zs.: Valóban van néhány érzékeny hely, nehéz megmondani, ez mennyire ellensúlyozza a sikereket. Különösen ide tartozik Szatmárnémeti, amelyiknek hosszú éveken keresztül magyar polgármestere volt, pedig nem magyar többségű település. Vagy Maros és Szatmár megyét említhetném, ahol tanácselnököt veszített a magyar közösség. De ez külső okokra is visszavezethető.
hvg.hu: Nevezetesen?
N. Zs.: Földindulás-szerű átalakulás zajlott a román belpolitikában, megszűnt a korábbi kiegyensúlyozott helyzet, amiben az RMDSZ a maga parlamenti számarányával eredményesen tudott politizálni. A Demokrata Liberális Pártot azonban (amely Traian Basescu pártja, és amelyik néhány éve még megdönthetetlennek hitt befolyással bírt) 15 százalékra nyomta le a balliberális koalíció. Ebben azért a magyar belpolitikai hatásnak édeskevés szerepe volt. A magyarországi politika összességében inkább óvatos volt ebben a szerepvállalásban, hiszen vegyük csak a rengeteg testvérvárosi kapcsolatot, ahol a Fidesz politikusai a legkülönfélébb RMDSZ-t segítő eseményeken is megjelentek, bár lehet, hogy az ellenzéki pártokén egy kicsit gyakrabban.
hvg.hu: Az őszi parlamenti választásokon is marad ez az arány?
N. Zs.: Mint mondtam, akkor az egységre kellene törekedni. A magyar kormány nem megoszt, hanem hidat akar képezni az erdélyi magyar politikai erők között, úgy, hogy ők is megéljék a demokratikus politika adta lehetőségeket.
hvg.hu: Ez nem egy megosztó politikai szerepvállalás volt most a Fidesz és a magyar kormány részéről? Nyirő József újratemetéséről romániai magyar politikusok mondták, hogy a legjobb eszköz volt az erdélyi román szavazók mozgósítására.
N. Zs.: A magyar álláspont, hogy kegyeleti ügynek tekintjük, és Kövér László nem házelnökként vállalta el ezt a védnöki szerepet, ráadásul korábban, mint ahogy kiírták a választásokat. De ezzel kapcsolatban a további problématisztázás érdekében a házelnök urat keresse meg.
hvg.hu: Ilyen erős személyi ellentétek mellett lát esélyt az politikai összefogásra? Már csak azért is, mert nyilván az RMDSZ-nek kellene ennek a vezető erejének lennie, de sem Tőkés Lászlóból, sem Szász Jenőből nem nézem ki, hogy ezt elfogadja.
N. Zs.: A már említett sajnálatos belpolitikai fordulatok és tapasztalatok miatt érik a felismerés az erdélyi magyar politikában, hogy véget kel vetni az értelmetlen vitáknak, és ki kell alakítani a párbeszédet Erdélyben, és az anyaországgal is. Szervezeti kérdésekről a román választási törvény végleges elfogadásáig nem érdemes beszélni. Egy dolog biztos: Erdély egy másfél milliós közösség, erős politikai kultúrával, szervezetrendszerrel. Naivitás azt hinni, bárki mondja, hogy Budapestről lehet irányítani az ottani politikát.
hvg.hu: Nem akarja irányítani? A határon túli szervezetek, média, kultúra támogatási politikája számomra azt mutatja, kifejezetten erősen belenyúl a kormány abba, hogy a neki megfelelő politikai profillal rendelkező szereplőket preferálja.
N. Zs.: A támogatási politika nem tisztem, nem a Külügyminisztériumhoz, hanem a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetpolitikai Államtitkárságához tartozik. Amikor ezzel kapcsolatban tájékozódom, higgye el, hogy a legmesszemenőbb pártsemlegesség elvét elvárásként fogalmazom meg. Nincs ellentétes tapasztalatom.
hvg.hu: Tudom, hogy Répás Zsuzsa asztala ez, de tőle hasztalan kértünk interjút…
N. Zs.: Indokolt elvárás, hogy a határon túli támogatási politikának elfogulatlannak, pártsemlegesnek, szakmainak kell lennie – ennyit tudok mondani.
hvg.hu: Volt magyar közpénz a Romániában folytatott kampányban? Voltak olyan hangok, hogy olyan szóróanyagokat használt a két ellenzéki párt, amik nem Romániában készültek.
N. Zs.: Ez felelőtlen vádaskodás.
hvg.hu: A román-magyar kormányközi kapcsolatokban mi várható? Nem indulnak jól a dolgok az ottani baloldali kormánnyal.
N. Zs.: Nyolc évig volt ellenzékben az ottani baloldal, ez az időszak egyfajta „mézes évek” voltak, számos szép eredménnyel. Az új helyzet furcsa módon állt elő azzal, hogy teljesen váratlanul összeomlott a Demokrata Liberális Párt, és váratlan módon kormányalakítási lehetőséget kapott a Szociáldemokrata Párt. A választások sajnálatos módon újból előhívták a régi reflexeket, amelyek 2004 óta nem voltak jelen a román politikában. Nem is a szocdemek, hanem a szociálliberális szövetség kisebbik tagja kezdett el nacionalista húrokon játszani. Külön szerencsétlensége volt ennek a váltásnak, hogy a marosvásárhelyi orvosi egyetem miatti bizalmatlansági indítványon bukott meg az előző kormány – vagyis egy explicit magyar kérdés miatt. Tegyük hozzá, az új balliberális elittel gyengék a magyar kormány és a Fidesz személyes kapcsolatai. Ilyen helyzetben felkészületlenül érte a kormányt ez az eseménysorozat.
hvg.hu: Hogy lehet utólag „kárelhárítani”?
N. Zs.: Úgy, hogy ezeket a hiányzó kapcsolatokat utólag pótoljuk. Orbán Viktor találkozott Victor Pontával, és Traian Basescuval is (vele persze jó ismerősök), remélem, még a nyári szünet előtt Budapestre jön Martonyi János meghívására Andrei Marga külügyminiszter. Pénteken Bukarestben jártam, két államtitkárral is találkoztam, valamint a román baloldali politika nagy öregjével, Viorel Hrebenciukkal, aki sokáig volt a román kormány magyar felelőse, és most a parlament alelnöke. Számtalan érdemi javaslatunk van hónapok óta a román partner asztalán, amire még nem kaptunk választ, kezdve a határ menti együttműködéstől a Nabucco-West gázvezeték kérdéséig (ami Románia, Bulgária, Magyarország együttműködését kívánná meg), odáig, hogy a Mol román stratégiai kőolajkészleteket tudna tárolni. Több mint egy tucat fontos kétoldalú megállapodás tervezetre várunk választ. Vagyis – bár labilis a román-magyar viszony – nem érzem, hogy ne lehetne még megfogni. Magyarország nem pártpolitikai alapon épít kapcsolatot Romániával, hanem a mindenkori román kormánnyal törekszik a jószomszédi együttműködésre.
