2012. július 21-én immár harmadik alkalommal került sor az „In memoriam 1456- A nándorfehérvári diadal emlékére” c. rendezvényre Helembán.
A Pázmaneum Polgári Társulás helembai képviseletében az előző évekhez képest igencsak visszavettük a tempót, mivel a fesztivál hangulatú esemény már nemcsak a testi-lelki, hanem az anyagi képességeinket is alaposan megviselte.
Persze mindez nem vette el a tenni akarás vágyát és úgy gondolom, hogy az idei program is ugyanolyan értékesen, méltóságteljesen meghajolt a nándorfehérvári hősök emléke előtt – csak egy másik formában.
A régi rítusú „háttalmisézős” latin-magyar szentmisét Dr. Balogh Károly perbetei plébános úr celebrálta a helembai Szent Imre római katolikus templomban. A kezdés előtt ismertette a jelenlevőkkel a régi rítus történelmét és folyamatát. Prédikációjában elmondta, hogy a nándorfehérvári diadal és a ma történelme között három párhuzamot vélt felfedezni: a bátor küzdelemmel kiállni a hovatartozásunk mellett, józan ésszel felfogni a kor jeleit és hinni az egy, igaz Istenben. Ezekre a helytálláshoz és a győzelemhez akkor is nagy szüksége volt, és most is nagy szüksége van a magyar nemzetnek.
A régi rítust a vendégek közül sokan boldogan fogadták, hiszen főleg az idős generációnak a gyermek-és ifjúkorát idézte fel. Mi, fiatalabbak is érdeklődve figyeltünk, hiszen a szentmise ezen formája igencsak eltér a maitól- nem csak a latin nyelv miatt, hanem a folyamata miatt is. Ugyanis ami mostanság az orrunk előtt zajlik egy szentmisében, azt a régi rítusban titokzatosság lengte körül, a miséző pap eltakarta testével a lényeges mozzanatokat.
A szertartás felemelő hangulatát még fényesebbé tette a komáromi Concordia Vegyeskar férfikórusa a Missa de Angelis ordinárium éneklésével.
A szentmise folyamatát a Keresztelő Szent János Laikus Káptalan kiadványának köszönhetően könnyebben és érthetőebben sikerült nyomon követni: „A mise latin szövegét az egyházilag engedélyezett 1962-es misekönyv szerint közöljük változatlan formában. A magyar fordítás javarészt Dr. Szunyogh Xavér Ferenc O.S.B. kétnyelvű misekönyvéből, a Magyar-Latin Misszálé 1934-es kiadásából való, a kánon szövegét pedig Mezey László professzor úr A római misekánon magyarázata és fordítása című írásából alkalmaztuk. A Pater Noster könyörgése Dobszay László „Audemus dicere…” (Jegyzetek a liturgiáról) írásából való, a zsoltárfordítások helyenként (pl. 140-es zsoltár) a Szent Ágoston Liturgikus Megújulási Mozgalom az Esztergomi Breviárium alapján készült Énekes Zsolozsma sorozatából tüntettük fel.”-írják a dokumentum rövid ismertetőjében. Hálás köszönet ezért a kiadványért.
A szentmisét követően Méri Lajos, a Pázmaneum helyi tagja ismertette röviden Nándorfehérvár ostromának történetét.
Köszönet továbbá minden kedves segítőnek, akik munkájukkal hozzájárultak, hogy ez évben sem maradjon el ez az emléknap. Köszönet a helembai Őszi Rózsák asszonykórus tagjait, hogy népviseletbe öltözve és a népénekeket énekelve hangjukkal emelték az esemény színvonalát.
Helembán az idén nem kóboroltak a rendezvényen résztvevő középkori katonák egyik ivóból a másikba, nem hallatszott a sportpályáról középkori zenebona és az ágyúk sem dübörögtek. Talán egy másik alkalommal ismét sikerül megidézni a középkori katonai tábort és annak hangulatát, sikerül majd ötvözni és bemutatni minél több embernek nemcsak a középkori katonaéletet, hanem a középkori hitéletet is.
…és ugyanúgy, mint minden áldott nap az 1456-os nándorfehérvári ostrom óta, délben most is megszólaltak a templomok harangjai- emlékeztetve mindenkit, hogy milyen drága a szabadság! Ne feledkezzünk el róla mi sem!
Pázmaneum, Felvidék.ma
