Egyszer már próbáltam kétségeimet kifejezni az efféle hírek megjelenése, megjelentetése kapcsán, de azt látom, hogy a helyzet változatlan. Számomra úgy tűnik, hogy mindenki elintézi ezt egy legyintéssel, mondván sose legyen nagyobb gondom.
Nos nem szeretném senki gondját szaporítani, de azért vannak dolgok, amikkel az embernek foglalkoznia kell, tetszik-e vagy sem. Mivel az anyanyelv, ill. államnyelv egy elég súlyos ellentmondás a mai Szlovákiában, ezért kénytelenek vagyunk a nagy szomszédi összeborulás pusziörömében, ill.annak hátterében valós dolgokkal is foglalkozni.
Már megint ez a fránya szlovák nyelv! Most már Simon Zsolt is előlépett olyan szakértővé, akit idézni kell! Persze olyan társaságban, mint Čaplovič miniszter urunk, bárkit lehet idézni a nemzetiségi iskolák szlovák nyelv tanítása kapcsán. Mondjuk követeljük meg a nyilatkozótól, hogy nemzetiségi iskolát egykori tanuló, ill. szülő tapasztalati élményénél közelebbi tapasztalatokból ismer, és az utóbbi kb. 9 évben elég mélyen foglalkozott a témával. De rendben van! Tételezzük fel, hogy a fent említett két úr megfelel ezen elvárásoknak! Akkor csak azt kérdezném tőlük, hogy olvasták-e azt a tesztlapot, amit 59,4%-os eredménnyel abszolváltak a magyar tannyelvű iskolák tanulói, és milyen eltérést, vagy egyezést tapasztaltak a két iskolatípus számára kiadott tesztlap tartalmában. Ha esetleg véletlenül elkerülte volna figyelmüket eme „zavaró körülmény”, akkor megkérném őket, hogy sürgősen pótolják mulasztásukat, olvassák el mindkét tesztlap kérdéseit. Ígérem, érdekes olvasnivalóban lesz részük. Ha ezt megtették, akkor biztosan válaszolni tudnak pl. olyan rosszmájú kérdésemre, hogy milyen értékelést lehet tenni két összehasonlíthatatlan dolog egymáshoz való hasonlításából. Utána már csak azt kérném, legyenek szívesek bővebben kifejteni a „jobban” szó értelmét, különös tekintettel a %-ban mérhető és kifejezhető mennyiségekkel összefüggésben. Láthatóan elég kukacos emberke vagyok, de nem én tehetek róla, hogy olyan korban és olyan országban nőttem fel, ahol a hazudozás nemzeti sporttá vált az utóbbi 50 év alatt, vagy csak a meglévő hagyományokat sikerült „feléleszteni” s magasabb szintre emelni. 62 évem miatt a korábbi időszakokról nem tennék sommás megjegyzéseket, mert édesapám, nagyapám, rokonságom általam ismert és tisztelt tagjainak nyilatkozatai idézésével nehezen tudnék olyasmit előkaparni, ami ellentmondana saját tapasztalataimnak. Mindezek tükrében felmerül bennem egy olyan kérdés, hogy az ilyen „eredmények” propagálása vajon nem azért születik-e, hogy valahogyan, valamivel így utólag igazolni kéne Mikolaj uramék huszárvágását, amikor a magyar órák számának rovására megerősítették a szlovák nyelv oktatását? Mivel ennek alátámasztására csak légből kapott lila ködök vannak, ezért sürgősen szükség van valamiféle „reálisnak tűnő” tény produkálására. Nos ha erről volna szó, akkor közlöm az érdekeltekkel, hogy fél áron tudok olyan tesztlapot összeállítani (a NÚCEM áraival ellentétben), amit a magyar tannyelvű iskolák tanulói 100 %-os eredménnyel fognak teljesíteni még akkor is, ha nem éppen bizalomgerjesztő kinézetű miniszterünk személyesen fog felügyelni a felmérés lebonyolításának korrektségére és az egyenlő feltételekre.
Tisztelettel
Varga Lajos
Felvidék.ma
