34660

Szlovákia negyedik legnagyobb városa Nyitra. 2001-ben 87 285 lakosának csupán 1,7 százaléka volt magyar nemzetiségű.

Felekezeti hovatartozás szerint 74,2 százalékban római katolikusok, 2,8 százalékban pedig protestánsok lakják a várost. 2008 júliusában helyezték a református gyülekezetbe Ficzere Tamást, aki előtte Alistálon volt segédlelkész.
A szolgálat megkezdésekor a lelkipásztor elsődlegesnek tartotta az igehirdetések rendszeres végzését, másrészt pedig fontos volt számára, hogy a gyülekezeten belüli pártoskodásokon kívül maradjon, és ne akarjon senkinek se igazat adni, hanem Isten igéjét hirdetve egyfajta nyugalmat és békességet próbáljon árasztani az emberek szívébe. Ficzere Tamás elmondta, hogy érkezésekor a gyülekezeti tagoknak nem voltak konkrét kéréseik azzal kapcsolatban, hogy mit szeretnének és mit tartanának fontosnak elvégezni. Az viszont kiérződött, hogy folytatni kell azt a munkát, amit a gyülekezet második megválasztott lelkipásztora, Berecz István végzett 40-50 éven keresztül.
A 2001-es népszámlálási adatok alapján Nyitrán 176 református él, az egyházközség választói jegyzéke 89 személyt tart számon, ám a 18 éven aluli fiatalokkal és gyerekekkel együtt 110-en vannak. A dokumentumok szerint a nyitrai gyülekezet sohasem volt sokkal nagyobb, megalakulásakor 250 reformátust tartottak nyilván (hogy közülük hányan jártak rendszeresen az istentiszteletekre, arról az írások nem szólnak). Az viszont tény, hogy a templomot jó száz évvel ezelőtt jó nagyra építették. Az első világháború után, a trianoni döntés miatt sokan – főleg a magyar hivatalnokok – elköltöztek a városból. Ekkor rettenetesen megcsappant a közösség létszáma: tizenketten maradtak. A telek megvásárlására felvett kölcsönöket viszont a gyülekezetnek fizetnie kellett, de nem volt miből. Már az is megfordult a tagok fejében, hogy eladják a templomot. Az akkori lelkipásztor, Sedivy László pedig arra is gondolt, hogy szétszedik a templomot és az akkor alakult érsekújvári gyülekezetnek adják. A helyzetet úgy oldották meg, hogy eladták az egyik harangot. Később az evangélikusok szerették volna megszerezni a templomot, de nem volt rá fedezetük. A harmincas évek végén már ismét kilencven főre duzzadt a közösség, de a második világháború után megismétlődött a korábbi helyzet, majd a szétszóródott gyülekezetet Berecz István lelkipásztor újból összegyűjtötte.
A lelkipásztor szerint a nyitrai református közösséget mindig is erősítették azok, akik a környező településekről jártak az istentiszteletekre. Így a nyilvántartásban azok is szerepelnek, akik Galgócról, Kis- és Nagytapolcsányból, Nyitrabányáról, a katolikus többségű Nagykérről és Berencsről rendszeresen látogatják a vasárnapi istentiszteletet. Ficzere Tamás nemcsak a nyitrai református híveket szeretné „megtalálni”, hanem a távolabb eső településeken, szórványban élő reformátusokat is.
Mivel Nyitra egyetemi város, a gyülekezetnek pedig van egy kollégiuma, bibliaórák, előadások, ifjúsági alkalmak által az ott tanuló diákokat is bevonják a közösségi életbe. Ebben látta meg a fiatal lelkipásztor a legfőbb feladatát. A gyülekezet ingatlanjai (templom, parókia, kollégium) felújításra szorulnak, s közülük a templom és környéke élvezett elsőbbséget. Szépen adakoztak a hívek a felújítási munkálatokra, és erre a célra használták fel a bérbe adott ingatlanok utáni nyereséget is.
2009-ben a város vezetése 11 500 eurós támogatást szavazott meg a református egyházközség számára – anélkül, hogy azt kérte volna a gyülekezet. Mivel a kapott összeg felhasználását a hívekre bízták, ezért a presbitérium döntése alapján azt a templom belső terének a felújítására fordították: kijavították a templom falán tátongó repedéseket, és kifestették a belső teret. A következő évben már pályázatot nyújtottak be az önkormányzathoz a templom külső festésére. A városatyák ezúttal is nagylelkűek voltak a református közösséghez, hiszen nyolcezer eurós támogatást hagytak jóvá.
Nyitrán az istentisztelet liturgikus nyelve a magyar. Ha viszont jelen van az istentiszteleten a három-négy szlovák református közül valaki, akkor az igehirdetést szlovákul is elmondja a lelkész. (Az énekeknél egyszerű a helyzet, mert azokat mindenki a maga anyanyelvén énekelheti.) Ebből nem csinál senki sem problémát – mondja a lelkipásztor, aki elárulja azt is, hogy mivel nem tudja, mikor lesznek szlovák hívek is a templomban, ezért minden egyes alkalommal az ő nyelvükön is elkészíti a prédikációját.
Az ifjúsági bibliaórák csak magyarul zajlanak, azokon rendszerint az egyetemisták vesznek részt, és eljárnak katolikus fiatalok is, mert más magyar nyelvű ifjúsági közösség nem nagyon van a városban. A gyülekezethez kevés gyermek tartozik, és szinte mindegyik más iskolába jár, így külön református hittancsoportot nem lehet kialakítani a számukra. A lelkipásztor ezért úgy próbálja bekapcsolni őket a gyülekezeti életbe, hogy karácsony- és húsvétváró alkalmakat szerveznek a számukra. Ilyenkor mindig van igei üzenet is, valamint ünnepi verseket, énekeket tanítanak meg nekik. Nagy problémát jelent viszont, hogy a gyermekek többsége már nem tud magyarul.
A felnőttek számára nincs bibliaóra, mert azok a hívek, akik járhatnának, már idősek. Épp ezért gondolkodnak azon, hogy jó lenne beindítani a házi bibliaórákat. Terveik szerint bizonyos rendszerességgel mindig másvalakinél találkoznának, ahova a lelkipásztor szállítaná az érdeklődőket autóval. Egyelőre hárman-négyen jelezték, hogy részt vennének ezeken az alkalmakon.
Az istentiszteletek látogatottsága változó, mondja a lelkipásztor. Míg más gyülekezetekre az a jellemző, hogy a sátoros ünnepek idején jobban megtelnek a padsorok, Nyitrán ilyenkor inkább megcsappan a létszám. Ez azért van így, magyaráz za a lelkipásztor, mert a gyülekezeti tagok többsége máshonnan származik, így az ünnepekkor hazautaznak. A legutóbbi szentestén viszont ötvennégyen voltak, amit nagyon szép számnak tart a lelkipásztor. Egy-egy vasárnapi alkalmon átlagosan 25-30-an vesznek részt. Nyáron, amikor a diákoknak vakáció van, a hívek pedig kirándulni mennek, sajnos kevesebben vannak a templomban.
A lelkipásztor szeretné, ha a jövőben is folytatódhatna az elkezdett munka Nyitrán mind az idősek, mind pedig a fiatalok között. Örülne, ha a gyülekezetet látogató diákok, miután befejezik tanulmányaikat, vinnének valamit magukkal, amit hasznosítani tudnának az otthoni gyülekezetben.

Fotó: Balkó Gábor
Reformata, Felvidék.ma