34978

Sok-sok felvidéki hívő zarándokol Máriacellbe. Alább egy olvasónk összefoglalóját tesszük közzé, melyben bemutatja az ismert Mária-kegyhelyet, annak magyar vonatkozását és rövid élménybeszámolóját is megosztja velünk júliusi zarándoklatukról.

Nevezhetjük egy hétig tartó üdülésünket akár zarándoklatnak is, bár eredetileg nyári kirándulásnak volt tervezve. Nagyon sok embert megfogott a stájerországi helyszín, Máriacell, hiszen ez Közép-Európa egyik legismertebb Mária-kegyhelye, híres zarándokhely. A hely nevének eredete 1157-re vezethető vissza, amikor egy Magnus nevű bencés szerzetes megérkezett ide, hogy az itt lévők lelkipásztora legyen. Magnus magával hozta fából faragott, kedves Mária-szobrát is. Ám az utat egy helyen hatalmas szikla zárta el, amelytől nem tudott tovább menni. A szerzetes a Szűzanyához fordult segítségért, imája meghallgatásra talált, a szikla kettéhasadt, így Magnus folytathatta az útját. Megérkezvén a szobrot egy farönkre tette és kis fakápolnát épített köré („Maria in der Zelle”), amely hamarosan a vidék hitéletének központjává vált.
A kegyhely magyar vonatkozása Nagy Lajos magyar királyhoz kötődik, akinek 2000 fős seregével szemben a törökök és más barbár népek 8000 fős sereggel vonultak, így Lajos seregének helyzete kilátástalannak tűnt. Lajos ekkor a celli Szűzanyához fordult, aki álmában támogatásáról biztosította. Csodák csodájára, ahogy felébredt, a mellén találta azt a Mária-képet, amelyet egyébként egy kis oltáron tartott. Ezt égi jelnek tekintve vonult a harcba, ahol hatalmas győzelmet aratott a törökök felett. Hálából seregével együtt felkereste Máriacellt, ahol hálája jeléül a templomnak ajándékozta az arannyal és drágakövekkel díszített képet és sok más értékes, a címerével ellátott kincset. A magyar múlt része az is, hogy a máriacelli kegytemplomban nyugodtak 1991-ig, Esztergomba történt hazaszállításáig a nagy magyar bíboros, Mindszenty József hamvai.
Zarándokutunkra július 8-14. között került sor, vasárnaptól szombatig. A társaság jelentős része autóbusszal ment közösen, de voltak, akik – főleg kisgyermekes családok – autóval érkeztek meg a Máriacell melletti St.Sebastian településre, ahol remek, hegyekkel körülvett, pompás környezetben, a magyar tulajdonosú Franziskus-házban volt a szállásunk. Az odautunk egy kis technikai probléma miatt két órával hosszadalmasabb volt, amire a zarándoklatot vezető Haľko József pozsonyi segédpüspök atya humorosan megjegyezte, hogyha gyalogosan, nem ilyen kényelmesen mentünk volna, hanem úgy, ahogy az igazi pozsonyi magyar gyalogos zarándokok két-háromszáz éve, hat napon keresztül, akkor nem történt volna meg, ami megtörtént. Ezt épp Annabergnél említette, amely falu az egyik szálláshelyükként szolgált a pozsonyi zarándokoknak. Ezekkel a gyalogos zarándoklatokkal foglalkozik egyébként a legutóbb megjelent, a pozsonyi Szent Márton-dómról szóló könyvében.
Első este a szentmisén hálát adtunk, hogy szerencsésen célba értünk, imádkoztunk a könyörgésben a jelenlévő hívekért, hozzátartozóikért, és az otthon maradt hozzátartozókért. Nagyon remekül volt megoldva a szálláshely, hiszen lévén ez ilyen zarándokház jellegű szálloda, a tetőtér szintjén volt egy gyönyörű kápolna, ahol esténkét misét mutatott be Haľko püspök atya és másik lelki vezetőnk, Morovics István atya. Ugyanitt reggelente rózsafüzért imádkoztunk héttől. Természetesen minden program választható volt, így az vett részt rajta, aki akart.
Nagyon felemelő élmény volt a hétfői napon 16 órától a bazilikában, a Madonna-oltárnál bemutatott magyar szentmisén részt venni és ministrálni. Utána piros-fehér-zöld színű zászlót helyeztünk el Mindszenty bíboros egykori nyughelyén. Reggeli után általában túraprogramok voltak, jártunk a szálláshelyünkről háromnegyed óra járásnyira elterülő Erlaufsee-nél, amelyet körbekerültünk, és visszafelé, bár nem nagyon vízbecsalogató volt az időjárás, néhányan bátorkodtunk benne megmártózni is.
Nagyobb túra volt például a Bürgeralpe megmászása, amit többen felvonóval közelítettünk meg, de már lefelé elég sokan gyalog jöttünk. Ott fönn volt egy kereszt, körülkötve vagy öt magyar zászlószalaggal, továbbá a kereszt alján egy felirat meglepődésünkre magyar nyelven:”Mária megsegített, segíts továbbra is!” Körbejártuk a Salza folyó völgyét is, melynek keretében ráakadtunk egy hét állomásból álló gyógyító zarándokútra, melynek egyik állomása a máriacelli bazilika. Csütörtökön a Kanadában papnak tanuló, másodéves Péter kispapbarátommal megmásztuk az 1626 méter magas Gemeindealpét, a környék egyik legmagasabb csúcsát, amely körülbelül 800 méterrel fekszik magasabban Máriacellnél. Itt találkoztunk egy négytagú motorkerékpáros csoporttal, akik Nyíregyházáról voltak. Lefelé kipróbáltuk a rollert, mellyel húsz perc alatt leértünk Mitterbach faluba.
Pénteken három órára volt tervezve a keresztút megjárása, amikorra is az égiek esőt rendeltek, de a csoport ennek ellenére kitartóan megjárta a kálváriát. Esténként voltak filmvetítések, többek közt Szent Józsefről.
Az utolsó napon közös szentmisét mutatott be a velünk lévő két atya, a nagymagyari zarándokokkal érkező Naszvadi Sándor és Matus Jenő atyákkal a kegytemplom melletti Szent Mihály-kápolnában, amely nagyon felemelő része volt az egész hétnek. Nagy öröm volt látni együtt Máriacellben a két felvidéki csoportot. Egyénileg meg lehetett tekinteni a bazilikában található kincstárat, amely annyira gazdag volt, hogy alapos végigjárása bizony időbe vett két-három órát is, és annyira magával ragadó volt, hogy voltak, akik visszatértek többször is. Sok-sok kegyelemmel, élménnyel gazdagodva szombaton az esti órákban értünk haza. Nagy köszönet a szervezőknek, Amália néninek és Ilinek, és József püspök atyának, akik kitartó munkája nélkül nem valósulhatott volna meg ez a szép egyhetes együttlét. Reméljük, jövőre újra megszervezik, és mindehhez kérjük a Mindenhatót, adjon nekik sok-sok erőt.

Zilizi Kristóf

Felvidék.ma