34971

Az egymásra toluló különböző események között szinte megfeledkezünk róla, a független Szlovákia lassan már húsz éves lesz. Nem úgy a Matica slovenská.

Két évtizeddel ezelőtt a Kultúrny život c. lap 1991. szeptember 23-án felhívást tett közzé, melyet 891-en írtak alá. Ez a felhívás Csehszlovákia megőrzését kívánta azzal, hogy elutasítja a nemzetiségi érzelmek felkorbácsolását és a lakosság kész helyzet elé állítását. Emberségesen, tisztességgel és toleranciával kell önmagunkról gondolkoznunk és megtalálni az együttélés formáit – szögezi le e dokumentum. A szabad választásokon a politikusok nem kaptak mandátumot a közös állam szétveréséhez. Máskülönben népszavazással kell dönteni ebben a kérdésben. A képviselőkhöz szólva, felkérte őket, hogy ne engedjenek a politikai manipulációnak és a nyomásnak. „Ne engedjétek, hogy megismétlődjön 1948 februárja!”
A Slovenské národné noviny, az „emberbarátságáról és toleranciájáról híres” Matica slovenská hivatalos lapja június 18-án és 25-én közzétette ezt a felhívást az aláírók névsorával együtt (Postavili sa proti slovenskej štátnosti a zatracovali ju – A szlovák államiság ellen fordultak és kárhoztatták azt). E nevek között vannak olyanok, melyek viselőit mindmáig számon tartjuk, s olyanok is, melyek már a feledés homályába merültek. Politikusok, tudósok, közszereplők, írók, újságírók…
A lap most szinte uszítva szögezi le, hogy ha valamilyen szlovákellenes kezdeményezésről esik szó, akkor a listán szereplők (kivégzendők?) valamelyike áll az ilyen megbocsáthatatlan tevékenység mögött.
Az aláírók között olyanok vannak, akik több tucatnyi szlovákellenes cselekedetet követtek el, miközben a „valódi” hazafiak helyett ők sütkéreztek arcpirulás nélkül a média-, politikai és kulturális nyilvánosság színpadán. (Kilóg a lóláb: irigyelték őket, mivel nem ők, az „igazi” hazaffyak voltak a vályúnál.) Ha közös államot akartak a csehekkel, Szlovákia önállósága ellen léptek föl. A cikk eleje azonban elismeri, hogy bizonyára sokan csak nosztalgiából, vagy családi kapcsolatok miatt, netán pillanatnyi elmezavar következtében írták alá a Közös államért c. felhívást. Úgy látszik 1920-ban is pillanatnyi elmezavar hozta össze ezt a krokodil-államot. Masaryk élete alkonyán egyszer kistapolcsányi kertészének elmondta, kétségei vannak, vajon létre kellett-e hozni ezt az államot.
A cikk második részéből megtudhatjuk, milyen rettenetes bűnök és rémtettek száradnak egyes aláírók lelkén. Ha Szlovákiában valamilyen szlovákellenes kezdeményes születik, ha Štúr és követőinek – tegyük hozzá: a semmiben lógó – szobrát kell áthelyezni (mely a Koronázó Domb, majd a barbár módon lerombolt Mária Terézia-szobor helyét bitorolja), vagy Szvatopluk lovasszobrának eltávolítását a pozsonyi vár udvaráról (nem is ott áll a királyság nélküli „király” szobra!), akkor e mögött valamelyik aláírót kell keresni. (A szerző úgy látszik nem hiszi el, mások is szoktak önállóan gondolkozni.)
A cikk felkéri olvasóit, hogy ezt a listát jól tegyék el (mi célból!?), mert ezek az emberek dolgoznak – nyilván éjt nappallá téve – a szlovák fennhatóság, valamint a szlovák gazdasági és kulturális szuverenitás ellen. Mindig valami ellen vannak, nem valami mellett – fejeződik be a kimondatlanul is pogromra felhívó cikk, majd ismét leközli a névsort.
Ha a felhívás 1948 februárjától félt, akkor kilenc évet tévedett. Inkább 1939 márciusától kellett volna tartania.
Milyen önállósága van ma Szlovákiának? Nem az EU tagja? Gazdasági szuverenitás? Mi az, mi irányítjuk a világpiacokat!? A farok csóválja az elefántot! Kulturális szuverenitás? Akkor a sok kulti-multi műsor és nyugati szenny miért uralja az étert?
Ennek a földterületnek a lakossága, melyet most Szlovákiának neveznek, sohasem dönthetett sorsáról. Egykor nem is létezett, így az itt lakók nem tudhatták, hogy a szlovák lexikonokban mint szlovákiai szlovákok fognak szerepelni. Ha a háború után „csak” az itt élő magyarokat kívánták reszlovakizálni, ma már a múlt ködbe vesző szereplőit is reszlovakizálják. Csák Mátétól Oelschläger Lajosig, a neves kassai építészig. (Ľudovit Oleschläger lesz Kassa egyik arca 2013-ban.) Márai is egyeseknek Alexander „Maraj”. Így lett Barabás Miklósból Mikuláš Barabáš, mert valaki nem ismerte a földrajzot és a székelyföldi Markosfalvát/Márkusfalvát a szepességi Márkusfalvának gondolta.
1918-ban Csehországhoz csapták, 1939-ben önállóvá vált a kisbajszú, de nagy náci protektor jóvoltából. Meg is támadta egyből Lengyelországot. Egy miniállam társkirobbantója lett a második világháborúnak. Ez már Hérosztratoszhoz méltó szerep! Majd Amerikának is hadat üzent. Valaki akkor a honvédelmi minisztériumban állítólag elrikkantotta magát: „Chlapci, chystajte korytá, Béla bácsi vypovedal vojnu Amerike!” (Fiúk, készítsétek a vályúkat, Béla bácsi háborút üzent Amerikának! – Béla bácsi Tuka Béla miniszterelnök és külügyminiszter) Először a zsidó vagyon arizálása korrumpálta a társadalmat, majd a magyarok értékeinek alkotmányellenes elzabrálása. Mindez nyilván a krisztusi szeretet jegyében zajlott, így nyugodt a lelkiismeretük. Vagy mégsem!? Közben az őket letaposó sztálini csizmát megcsókolták, s mindmáig emlékműveiket – most már „szabadon és szuverénül” – megkoszorúzzák. Hiába a szlávok és főleg a Nagy Szláv Testvér rémtetteit el kell felejteni. A gyilkosságokat és nemi erőszakot, a gulágot és terrort egyaránt. Ez aztán a forró szerelem. És vak! Mindent legyőz. Még az igazságot is?
Ez a földterület, ahol – ugye mindenki tudja – Marcus Aurelius írta görögül az első szlovák művet, az Elmélkedéseket. Ha ezt olyan szakemberek állítják mint Pavel Dvořák és Richard Marsina, nyilván igaz, hiszen ezt a korszakalkotó felismerésüket még 1994-ben tették közzé s azóta sem cáfolta szlovák részről senki! Csak kár, hogy a cikkíró (se) nem ismeri ezt a klasszikus nyelvet és a császár fennkölt gondolkodásmódját. Hiába fogja nézegetni a ménen ülő szlovák álkirályt, erről még az sem fog eszébe jutni, az akkor még nem létező „szlovákok” ilyen csődörös királyt nem láthattak. Minden lótenyésztő tudja, kancákat vagy herélt lovakat lehetett csak ilyen célokra használni. Dehát Dzurinda annak idején azt mondta, mi szlovákok nem vagyunk lovas nemzet! Ezért nem ülhet Rákóczi lovon Kassán, csak álldogálhat várva, egyszer szellemét is elsajátítják a jó szlovákok, akiknek elődei az ő oldalán tisztességgel harcoltak. Lóügyben úgy látszik a volt miniszterelnöknek és külügyérnek igaza van!
Nem ajánljuk (se)-nek, hogy belelapozzon a római császár „ősszlovák művébe”, mert olyasmit olvashatna ki belőle, ami megbotránkoztathatná sors-verte elvtársaival együtt és álmatlanul vergődhetne nyoszolyáján: „Nevelőmtől tanultam, hogy a cirkuszban sem a zöldek, sem a kékek, sem a kerekpajzsúak, sem a hosszúpajzsúak pártjához ne csatlakozzam; hogy kitartó és kevéssel beérő legyek; hogy magam végezzem el a munkámat, és ne markoljak egyszerre sokat; hogy a besúgással szemben tartózkodóan viselkedjek.”
Balassa Zoltán
Felvidék.ma