35377b

Nagyboldogasszony napján került sor magyar zarándoklatra az őrvidéki, Fertő-tó melletti Boldogasszonyban, Frauenkirchenben, ahová idén is elzarándokoltak felvidékiek.

Bár nálunk munkanap, Ausztriában ellenben munkaszüneti nap Nagyboldogasszony ünnepe. Az ünnepi szentmisére a kéttornyú zarándoktemplomban augusztus 15-én 13 órától került sor, melynek főcelebránsa Zsebedics József atya volt, aki jelenleg a győr-újvárosi Szent József templom plébánosa. Azelőtt Kapuváron volt 1979-től esperesplébános, de ezenkívül jeles helytörténetírói munkát is végzett. A misét Tóth Miklós fertőd-eszterházi, illetve Bernáth Krisztián mosoni káplánokkal mutatta be. Jelen volt a búcsún rajtuk kívül Kapui Jenő mosoni plébános és Reisz Pál ferences szerzetes is, aki augusztus elsejétől a budapesti ferenceseknél látja el lelkipásztori munkáját.
A bevonulás után egy templomos lovag köszöntötte magyar illetve német nyelven a zarándokokat. Zsebedics atya szentbeszédében elmondta a templom történetét, melyből megtudtuk, hogy Boldogasszonyt 1324-ben említik először Zenmária néven. Mária kegyhelye már a 13. században ismert volt. Régi temploma a 14. században épült, ezt a török lerombolta 1529-ben. Mária-kegyképét 1661-ben hozták ide a fraknói vár kápolnájából, ahol az Eszterházyak tulajdonában volt. Az Eszterházy Pál által 1668-ban újjáépített templomát a török 1683-ban ismét elpusztította. 1696 és 1702 között az olasz Francesco Martinelli tervei szerint bővítve építették újra fel. Eredetileg egy tornya volt, mely a felszentelés után közvetlenül ledőlt. Ebben égi jelet látva a herceg két torony építését rendelte el. A szentmisén a templom szinte zsúfolásig megtelt.
Egyre többen jönnek évről évre kerékpárral is, mint ahogy idén jöttek 40-en Rajkáról, ami csupán mint elmondták, Boldogasszonytól 30 km távolra van. „Mi is voltunk már az elmúlt években többször kerékpárral, tavaly vonattal, idén autóval mentünk, nagyszombati kedves ismerősünkkel. Sikerült ministrálnunk is, ami felemelő volt mindkettőnk számára. Kaptunk a fertőszentmiklósi, évente idezarándokoló Teréz nénitől piros-fehér-zöld színű zászlószalagot, amit a vállunkra helyeztünk. A szentmisén nagyon szép Mária-énekek hangzottak el, ami végül majd hagyományosan a himnuszokkal zárult. A szentmise után nagyon kedves megvendégelésben – ebéd a ferences kolostorban – volt részünk, amit ezúton is nagyon köszönünk. Megismerkedtünk a konyhában és a rendházban is kisegítő két indiai missziós nővérrel, Péter kispap-barátom segítségével el-elbeszélgettünk velük angolul. Délutánra hazaérve még elmentem a hatórási ünnepi szúnyogdi misére, amit Koller Gyula prelátus úr celebrált szokásosan, évente egyszeri alkalommal, Nagyboldogasszony napján, kinn a Mária-barlangnál a körülbelül 80 fős hívősereg előtt. Tetszett, hogy a szabadtéri misénél fölelevenednek a régi misézés szokásai, hiszen minden a Szűzanya szobra felé történik, kivéve persze a szentbeszédet, háttal a híveknek, vagyis szemben az oltárral” – mondta el élményeit a zarándoklat egyik résztvevője Zilizi Kristóf.

Felvidék.ma