Eltelt egy hét, minden kézzelfogható eredmény nélkül, az utólag nagy sikerűnek bemutatott pedagógussztrájk óta.
Szinte hallom a tiltakozást, hisz tárgyalni fognak, vagy talán már tárgyalt is valaki valakivel, csak arról nem szól a fáma, hogy ennek a tárgyalásnak milyen euróban kifejezhető eredménye lett. Sajnos, az a helyzet, amit már sokszor megtapasztalhattunk a tehetetlen politikusi réteg előadásában, amiből nem zárnám ki a szakszervezeti felsőbb vezetést sem: Tegyünk úgy, mintha… Vannak talán olyanok is, akiknek elég az is, mintha ebédet adtak volna neki, én viszont a beígért csemege helyett szívesebben ennék egy jól sikerült pörköltet, vagy más egyszerűbb ételt olyan adagban, amitől vacsoráig nem éhezem meg.
Szó-szót követett , s megszületett a „nagy„terv”, és a sok hiszékeny pedagógus büszkén tüntetett itt-ott. Szegények, ugyan nem önhibájukból, ám mégis keveset járnak kormányhivatalokban, sőt a szakszervezet szerény székházába sem sokszor jutnak el, ezért nem hallhatták az elégedett sóhajokat/nagy röhejt.
Lássatok csodát, még mindig vannak, akik reménykedve várják a beígért nagy tárgyalást. Nem kétséges, hogy lesz ilyen, mert a cirkusznak ez is szerves része, bár a kézzel (pénztárcával) fogható eredményért nem tenném tűzbe a kezem. Ha netalán valakinek az az elszállt ötlete támadna, hogy csukjuk be hosszabb időre az iskolákat, azt biztosan kiiskoláznák, hogy ilyen túlzásokkal nem szabad veszélyeztetni a tárgyalások sikerességét.
S a szekér gond nélkül halad! Az igavonók jól húznak!
Varga Lajos
