Idén is hagyományosan megrendezte a Remény hetilap szerkesztősége a Máriavölgyi zarándoklatát Magyarok Nagyasszonya ünnepét.
Október 8-a idén hétfőre esett, ebből adódóan az azt megelőző – most már utólag mondható, hogy utolsó igazi meleg nyári délelőttön -, nem mellesleg gyásznapunkon, október 6-án lett megtartva a zarándoklat. Délelőtt 10 órakor, a Mária-szobornál kezdődő ünnepi szentmise előtt a pozsonyi szeminárium magyar papnövendékei elimádkozták a Mária-köszöntő imát illetve a rózsafüzért. A mise főcelebránsa Szakál László János nagymegyeri esperesplébános volt, aki főleg a Csallóközből, Mátyusföldről és távolabbról érkező oltártestvéreivel együtt mutatta be a szentmisét. A mise elején a helyben működő, alapításának idén 90. évfordulóját ünneplő Getsemáni Vigasztaló Testvérek Rendjének lengyel származású vezetője köszöntötte néhány mondat erejéig a magyar zarándokokat, valamint Szakál atya tolmácsolta Herdics apát-kanonok úr üdvözletét a híveknek, aki nem tudott jelen lenni a misén. Az olvasmányt és a szentleckét Mészáros Dávid zsigárdi illetőségű kispap olvasta, Parák Ágnes pedig énekelt és játszott. A szentbeszédet Nagy András balonyi esperesplébános végezte. Homíliáját egy szép Sík Sándor idézettel indította, melyben a költő Máriát köszönti. Említette továbbá, hogy fontos mindig Máriához, Égi Édesanyánkhoz fordulnunk, aki országunk, magyar hazánk pátrónája, Nagyasszonyunk, aki megsegít minket minden bajunkban, ha hozzá folyamodunk. Szent királyunk, István mintájára nekünk is feladatunk követni őt mindennapjainkban, hiszen ő meghallgatja kéréseinket, óhajainkat.
A hívek könyörgését Takács Balázs negyedi ministránsbarátom olvasta. Az áldozás alatt felcsendültek a Győzelemről énekeljen és az Ó, szentséges, ó kegyelmes kezdetű énekek. Az ünnepélyes áldás előtt Szakál atya megköszönte, hogy elzarándokolt ide a több száz zarándok, akik közül sok autóbuszokkal érkezett. Az áldás után elénekeltük a himnuszokat, majd közvetlen a papság visszavonulása után kezdődött a közös keresztút, ugyancsak a szeminárium magyar hallgatóinak vezetésével. Ezt a keresztútjárást lélekben megjárhatták a nehezebb járóképességű idősek is, hiszen ki volt hangosítva az egész lezajlása ideje alatt a Mária-barlangi hangszórókon keresztül, tehát a padokon ülve is végig lehetett követni az egyes állomásokat. Ezután egyénileg is megjárták a stációkat az egyes falvakból érkező zarándokok vezetőikkel. Nagyon nagy sikere volt a Mária-forrásnak idén is, hiszen egész délután 4 óráig zarándokok hosszú sora csigázott előtte, hogy szomját oltsa vagy akár palackját megtöltse a csodás gyógyvízzel.
Nagyon szép volt a búcsú, s ehhez igazán hozzájárult a szép napos, nyári idő is, azért voltam csupán szomorú, hogy nagyon korán, délután egykor kezdődött a megemlékezés a pozsonyi vértanúkról a Kecske-kapui temetőnél, ami nem volt elérhető azoknak, így nekünk sem, akik akartak elegendő időt beszélni, eszmét cserélni, új híreket hallani és viszont újakkal szolgálni az itt egybegyűlt ismerőseiknek.
Az ősi magyar kegyhely története a 14.századba nyúlik vissza, amikor Nagy Lajos király hálából a törökök feletti győzelemért 1377-ben a Szűz Mária Születése templom alapkövét helyezte itt el. A templom mellé elrendelte egy pálos kolostor építését is. Csaknem 200 éven át, a 16.századtól számítva itt székelt a pálos rend vezetője, a tartományi perjel, valamint itt volt a Boldog Özséb által alapított egyedüli magyar alapítású szerzetesrend magyarországi központja. A templom a későbbiekben, a 18. század elején lett barokk stílusban átépítve, majd 1840-ben a kolostor is kastéllyá lett átépítve.
Zilizi Kristóf, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”24805″}
