A Nagymarosi Ifjúsági Találkozó a magyar katolikus fiatalok legnagyobb múltra visszatekintő – 1973 óta létező -, évente kétszer megrendezett országos lelkinapja.
Nagymarost katolikus körökben évek óta csak lelki erőműként emlegetik. Valószínűleg nagyon találó a hasonlat, mert mindenki csak szépeket mesél „róla”. A leggyakrabban azt mondják, hogy feltöltődni, lelki erőt gyűjteni járnak oda. Hogy mi ennek a titka?
Valószínűleg három dolog:
1. Nagymaros az egész magyar katolikus egyház egységes összefogásának eredménye, hosszú évek gyümölcse.
2. Nagymaroson fellépni, felszólalni egyre inkább presztízskérdésnek számít a keresztény ifjúsági élet elitje számára, közben persze egy egészséges rivalizálás is kialakul.
3. A szervezés egy nagyon komoly háttérmunka eredménye. Mindenki megtalálja a maga helyét, van foglakozás gyerekeknek, előadások tiniknek, vitatémák idősebb keresztények számára is.
A felvidéki keresztény fiatalok mindig jelen voltak, amióta Nagymaros a Nagymaros, hiszen területileg is nagyon kedvező a helyszín – nem beszélve a vendégszeretetről, amit a kezdetektől érzékelni lehetett. A másik, talán szomorú ok, hogy a Felvidéken is voltak hasonló kezdeményezések, csak épp a fent említett okok hiánya miatt nálunk nem sikerült hasonló ifjúsági találkozókat ilyen szintre emelni. De ez érezhető papi körökben is.
Az idei őszi (október 6) találkozóra a felvidéki Keresztény Ifjúsági Közösségek (KIK) szervezésében újra egy autóbusznyi fiatal érkezett, útközben összegyűjtve falvaink érdeklődő fiatalságát. Az utóbbi években Cződör Zoltán vette át a stafétát és szervezi az ezzel járó dolgokat. A felvidéki zarándoklat atyjának Kleisz Jánost tekinthetjük, aki kora ellenére ma is fiatalosan tud mozogni az efféle találkozókon és nagy szíve, fiatalok és az egyház irántii szeretete csodákra képes. Ahol ő felbukkan, jobb lesz a hangulat. Ugyanakkor azt is elmondhatjuk, hogy a felvidéki fiatalokkal teljes igazán a magyar egyházkép.
Both Hedvig, Felvidék.ma
