Akárcsak tavaly ilyenkor, idén októberben is egy napsütéses reggelen kukorékolás, turbékolás, gágogás és kotkodákolás verte fel iskolánk udvarának csendjét. Erdélyi Gábor apuka ismét elhozta közénk különleges háziállatait.
Persze, az alsósokat alig tudtuk elráncigálni a ketrecektől. Az idén is a kis nyuszik vitték el a pálmát. Nemcsak simogathatták, hanem még ölbe is vehették őket. A selymes bundájú castorrexet senki sem akarta kihagyni. Arra lettünk figyelmesek, hogy olykor-olykor egy osztálynyi gyerek pózol a nyuszikkal. Azonban a legbátrabbak is visszahőköltek, mikor Gábor apuka kezükbe nyomta a 9 kg-os Belga óriást – őt három legény is alig bírta ölben tartani. Izgalmas volt a holiči nyúl, ami most készül a lipcsei európai állatkiállításra.
Nem tudtunk betelni Vilivel, az aranyos bozontos tengerimalaccal, akinek csak az volt a baja, hogy nehéz volt megállapítani, hol az eleje. Nagyon érdekesek voltak a galambok is: a King, a Lengyel hiúz, a Magyar karier, melynek egy kinövés volt a csőrén, és állítólag minél nagyobb ez a rusnya bibircsók, annál többet ér. Sokat nevettünk a Kapucnis galambon is, melynek a tolla a nyakán visszafelé nőtt, s olyan volt, mintha kapucnit viselne. Majd megcsodáltuk a Kassai pergőt és az alacsony röptű egri galambot is. Eközben hallgattuk a kanárik csivitelését és a zebrapintyek pittyegését is.
A tyúkok, a kacsák és a libák első látásra teljesen hétköznapiak voltak, persze csak addig, míg Gábor bácsi közelebbről meg nem mutatta őket. Elképesztő volt a kék bőrű /a tolla alatt ha-ha/, ötujjú selyemtyúk, az óriás orpinton és a bronzpulyka, mely az Amerikában élő pulykák
leszármazottja.
Szóval kész őrület, mennyit tanultunk, felért egy heti biológiaórával.
Az eseményen készült fotók képgalériánkban tekinthetők meg.
Tóth Mónika, Felvidék.ma
