gasparovic 3

 Az extrém nézetek tolerálását mérte Szlovákia állampolgárai részéről az a felmérés, amelynek eredményeit a minap hozták nyilvánosságra. Az eredmény megdöbbentő: 

A lakosság többsége elfogadja az extrém nézeteket, s bár a felmérés szórása nem volt túl nagy – összesen 761 személyt kérdeztek meg – egyfajta véleményt azért mégiscsak tükröz a szlovák társadalomra nézve. 

A megkérdezettek kétharmada például nemes egyszerűséggel kitoloncolná a romákat az országból. Mi, magyarok ettől egy kicsit azért jobban állunk, szlovák honfitársaink akár még a szomszédságukban is megtűrnének bennünket – persze, csak ha lojálisak vagyunk az országhoz.
Én nem hiszem, hogy a megkérdezettek nagy része tisztában volt a fogalommal, azaz hogy mit jelent egyáltalán lojálisnak lenni Szlovákiához. Ez a mai szóhasználattal szólva felkapott kifejezés, hogy a magyar „nem lojális Szlovákiához”, azután került be a szlovák köztudatba, hogy az ország államfője, bizonyos Ivan Gašparovič egy alkalommal kijelentette, hogy „a szlovákiai magyarok vezetői és képviselői nem elég lojálisak Szlovákiához”. Nem szeretném itt most azt elemezgeti, hogy ennek az államfői véleménynek mekkora az igazságtartalma – egyébként véleményem szerint semekkora – inkább arra hívnám fel a figyelmet, hogyan módosult ez az államfői szinten megengedhetetlen kijelentés kedves népe száján arra a megállapításra, hogy „a magyarok nem lojálisak Szlovákiához.” Mert ugye, azért az nyilvánvaló mindenki számára, hogy nem magától pattant ki ez a gondolat a szlovák ember agyából egyik reggel, miután felébredt. Félresikerült kijelentése után mosakodott is Gašparovič eleget a sajtó hasábjain, hogy ő nem a magyarokra értette általában, amit mondott, csupán a politikai vezetőikre, és tessék: pár éven belül itt van – olvashatjuk fehéren-feketén a „pletykalánc” eredményét: mi, magyarok nem vagyunk lojálisak Szlovákiához. Gratulálok, köztársasági elnök úr! – bár ez az úr egy kicsit talán túlzás.
De nézzük, miért is nem vagyok én Szlovákiában élő magyarként lojális ehhez az országhoz. Egyáltalán mit jelent lojálisnak lenni? Az idegen szavak szótára szerint több értelmezése is van a „lojális” kifejezésnek. Ez a latin eredetű szó jelenthet hűségest, megbízhatót, egyetértést, közösséget vállalást, de jelenthet méltányos, igazságos, jóhiszemű, egyenes, becsületes magatartást, valamilyen politikai rendszerbe beilleszkedő, törvényeit elfogadó, ellene nem tevő személyt, magatartást. Vajon mire gondolhattak a megkérdezett szlovák honfitársaim, amikor azt feltételezték, hogy esetleg nem vagyok lojális ehhez az országhoz? Mert ha én, teszem azt, itt születtem, itt élek, amióta az eszemet tudom, itt fizetem az adómat, betartom ennek az országnak a törvényeit, itt törődök azzal, hogy a falum, a városom, szűkebb lakókörnyezetem megóvjam a tönkretételtől, hogy csinosítsam és élhetőbbé tegyem azt, akkor én lojális vagyok Szlovákiához? Ha eleve nem akarok rosszat ennek az országnak, nem kémkedem más országnak vagy külföldi hatalomnak ennek az országnak a kárára, akkor én lojális vagyok ehhez az országhoz? És miért vagyok én becsületes adófizető magyarként eleve feltételezhetően kevésbé lojális Szlovákiához, mint teszem azt, az a szlovák, aki hatalmas vagyonának külföldre menekítésével mindenféle offshore cégeken keresztül, meglopja saját országát. Vagy miért nem kérdőjelezik meg az országgal szembeni lojalitást például azoknak a magas beosztású tisztségviselőknek az esetében, akiknek a korrupciós botrányaitól hemzseg a sajtó? Őket miért nem akarják kitoloncolni? Hát nem az országot rövidítik meg mindezzel? És a közpénzek lenyúlásával nem ártanak bizonyíthatóan Szlovákiának? Ezek az emberek mind-mind lojálisak Szlovákiával szemben, csak én nem vagyok az, mert esetleg egy magyar-szlovákon, mondjuk, otthon a karosszékemben ülve a magyar csapatnak szurkolok? Hát kinek ártok én ezzel? Hiszen még az adómból is a szlovák mezes válogatottat támogatom, nem pedig a magyart… Egyáltalán, hogyan lehet azt, hogy az ember melyik focicsapatnak szurkol az országhoz való lojalitáshoz kötni. Nem beteges gondolkodás ez kissé?
Gašparovič köztársasági elnök (úr nélkül) tehát, akárhogy is nézzük, elterjesztett egy vírust, amely menet közben mutálódott. Ennek köszönhetően most már nemcsak hogy én vagyok Szlovákia „Čo si maďar-ja”, hanem lojális se vagyok ehhez az országhoz. Félre ne értsék, nem vagyok ettől lelki beteg, csak éppen szeretek tiszta vizet önteni a pohárba.
Dunajszky Éva, Felvidék.ma

{iarelatednews articleid=”36706″}