Megnyílt a művész adventi „Jubileumi kiállítás”-a, mely az elmúlt tizenöt év munkásságának legjavát mutatja be. A tárlat a szepsi inkubátor házban lesz látható december 2-től a hónap végéig.
A szobrászművész szepsi lakos, lokálpatrióta magyar ember, aki részt vállal a helyi közösség életében. Közel két évtizede önkormányzati képviselő. Csendes, nyugodt és békés személyiség.
Számos köztéri szobor, környékbeli háborús emlékmű jelzi Lukács János munkásságát. A valamikori Szepsi Komunál üzem sírkőfaragójából lassan előbukkant a művész, akinek szobrai nem csak szűkebb pátriáját, nem csak a Bódvavölgy községeit, de a határ másik oldalán található települések tereit is díszítik.
János barátom 1952. október 2-án született Szepsiben. A helyi mezőgazdasági iskola elvégzése után a helyi VSS gépgyárban kezdett dolgozni, ahol mint mondja, korán megismerkedett a szoboröntés technológiájával. Abban az időben kiváló öntőmesterek kiváló kassai szobrászok alkotásait öntötték bronzba. Itt önttette szobrait Löffler Béla, Racsko Árpád, Szigeti Miklós hogy csak a legismertebbeket említsük. Ezután a rendszerváltozásig a helyi Komunál Üzemben dolgozott, ahol az egyik legjobb és legtehetségesebb sírkövesnek tartották. Mihelyt a lehetőségek engedték, önállósult. Máig vezeti az általa létrehozott családi vállalkozást, neje és fia társai ebben a tevékenységben.
Szobrászattal, fafaragással már középiskolás korában kezdett foglalkozni. Első munkája egy márványból készített műalkotás volt, melyről a mester Löffler is elismerően nyilatkozott. Művészi vénáját édesapjától, Lukács Jánostól örökölte, aki elismert fafaragónak számított a környéken. Édesapjának Löfflerrel való kapcsolata még a szovjet hadifogság idején kezdődött, és a barátságot tovább ápolták János apjának haláláig. A serdülő fiatal a művésznél tett látogatások alkalmával került közelebbi kapcsolatba a szobrokkal. Mint mondja, mindig foglalkozott egy csöppet a művészet terén, de ötven éves kora után úgy érezte, hogy gyorsan cselekednie kell. Munkásságának látszik is a gyümölcse.
Eddig közel húsz kiállításon mutatta be alkotásait, többek közt a budapesti Uránia moziban, illetve az ugyancsak budapesti 16. kerület művelődési központjában. Legutóbb a rozsnyói Bányász Múzeum volt házigazdája tárlatának a Gömöri Kézművesek Társulása jóvoltából, melynek ő is tagja. Számos művészeti konferencián, szimpóziumon, alkotó táborban vesz részt, ennek köszönhetően sok a megrendelése is.
Mint azt megtudtuk, idén gyakorlatilag csak faragott. A múlt év őszén Herlányban megrendezett alkotótáborban faragott Rozgonyi Csata című alkotása olyan jól sikerült, hogy az odalátogató projektmenedzser a barátunkat bízta meg a 700 évvel ezelőtt megtörtént esemény fő alakjainak megalkotására. A hat darab 2,5 méteres szobor jelenleg Benyék határában, a Rozgonyi Csata helyszínén van elhelyezve.
Ez évi alkotása többek közt a csécsi Királyok útja, ugyancsak hasonló méretű, hat szoborból álló szoborcsoport.
A bronz szobrok állnak közelebb Lukács Jánoshoz. Szepsiben Szent Erzsébet és Szent Antal életnagyságú szobrai, valamint két katolikus lelkész Qalich János és Eperjesi István mellszobrai láthatók. Bronzból készült továbbá a kassai Márai Gimnázium és Alapiskola falán elhelyezett Rácz Olivér szoborportré, valamint a leleszi és királyhelmeci Szent Erzsébet-szobor.
Legutóbbi fából készült munkája a gesztelyi temető bejáratát díszíti „Szomorúság” címmel, mely egy sirató asszonyt ábrázol. Jelenleg bronzból főleg kerti szobrocskákat készít, ezek java része akt.
Mint az a születési dátumból kiderül, János idén ünnepli hatvanadik születésnapját. Ez alkalomból is további sikeres és termékeny éveket kívánunk neki.
A művész néhány fából készült művéről készült kép itt tekinthetők meg.
A bronzszobrairól készült képek itt tekinthetők meg.
A december 2-i kiállításmegnyitón készült képek itt találhatóak.
Vitéz László, Felvidék.ma
