Gondok az acéliparban: mit tehet az EU?

Nincs könnyű helyzetben az európai acélgyártás, köztük Szlovákia és Magyarország acélipara sem. A kereslet csökken, a nyersanyag- és az energiaárak nőnek, a harmadik országok pedig egyre nagyobb konkurenciát jelentenek.

Szlovákiából kivonul a kassai vasmű üzemeltetője, a U. S. Steel, új befektetőt a keleti országhatáron túlról várnak, Magyarország is ukrán csoporttal tárgyal az iparág megtartása érdekében. Mit tehet ilyen helyzetben az EU azért az ágazatért, amely korábban az európai integráció húzóereje volt? Az európai acélipar modernizálására vonatkozó javaslatokról a jövő heti plenáris ülésen szavaznak a képviselők.
„Európa jövője és polgárai szempontjából is fontos, hogy az acélipar aktív és versenyképes legyen” – mondta Amalia Sartori (néppárti, olasz) az EP ipari szakbizottságának elnöke a plenáris vitán. A képviselő arra ösztönözte az Európai Bizottságot, hogy tegyen javaslatot arra, hogy miként lehet átalakítani az európai acélipar struktúráját úgy, hogy az versenyképes maradjon. Az Európai Bizottságnak 2013 júniusáig kell elfogadnia az erre vonatkozó terveket.
Nem egyszerű kérdésről van szó, hiszen az acél a világ egyik legkeresettebb ipari terméke, amelyet például az autógyártásban, vasútépítésben és az építőiparban használnak nagy mennyiségben. Évente mintegy 1500 millió tonna acélt gyártanak a világon. Az EU acélipara a GDP 1,4%-át teszi ki, a 23 uniós tagállamban található több mint ötven acélgyár 360 ezer embernek ad munkát. Az EU-ban évente 200 millió tonna acélt gyártanak, az ágazat éves bevétele mintegy 200 milliárd euró.

A legjelentősebb nyersacél-termelők (millió tonna)

Forrás: Acélipari Világszövetség
(M.A.)

NGYR, Felvidék.ma