Pozsonyban él és alkot. Grafikái, ceruzarajzai, tempera-, pasztell-, akril- és olajfestményei mívesen kidolgozottak, mely alkotásokat többségükben az egyszerű történések drámája jellemzi, ahol a szarkazmus és irónia is jelentős súllyal bír.
Nem véletlenül, ugyanis az alkotó életútja sem mentes a személyes drámáktól, a függőségektől, mely nehézségeket, sorsbálványokat az irónia, a beletörődés eszközeivel igyekszik – mások számára nem mindig elviselhetően – elviselhetővé változtatni.
1961-ben született Losoncon. 1980-ban a pozsonyi Iparművészeti Középiskola grafika szakán érettségizett. A pozsonyi Képzőművészeti Főiskolát 1985-1991 között végezte Karol Ondreička és Albín Brunovský professzoroknál.
Nagy Zoltán életében gyermekkora óta mindig is fokozottan jelen volt a könyv, a grafika, a festmény, hiszen Zs. Nagy Lajos író, szerkesztő volt az édesapja, az ő hírlapírókból-, szerkesztőkből-, művészemberekből álló baráti köre mindig is nagy szerepet játszottak Zoltán alkotó emberi, szellemi fejlődésében. A ceruza vált gyermekkora játszótársává, legjobb barátjává, így később, középiskolás korában már verses- és mesés könyveket illusztrált. Ezek ma is – kiállítói tevékenysége mellett – könyvekben és folyóiratokban jelennek meg. A Kalligram, a Madách-Posonium, a Lilium Aurum-, s több más kiadó számos könyvét illusztrálta, s ma is közreműködik az említettek terén.
Nagy Zoltán illusztrátori tevékenységének vizsgálódása közben a tapasztalt szem azonnal érzékeli, hogy mennyire sűrítettek ezek a különleges figurákkal, a témához stilizált tárgyakkal, kitalált és valósághű gépi szerkezetekkel, természeti környezettel, drámai, ironikus történésekkel ékesített kolorált, vagy fekete-fehér rajzok. Ennek ellenére – akár a gyermekillusztrációk esetében is – mennyire érthetőek a bontakozó értelem, a gyermekszem számára is ezek az egymásba fonódó és simuló – a szenzualitás gondolati, érzelmi sorrendjébe helyezett bájos kis történések, vagy iróniával indító, ám drámába torkolló történések – tenyérnyi területen. Az említett rajzok százszámra rögzítik azokat az emberi fonákságokat, karakterbeli jeleket, napi történéseket, amelyek kísérik létünket, s próbálják ironikus hangvételben megfogalmazni az egyes élethelyzeteket. A tollrajzok, ezek kolorizált változatai a művész kifinomult színérzékéről is tanúbizonyságot adnak.
A különféle állapotokat vizualizáló szituációs rajz az, amely Nagy Zoltán művészetében a súlypontot jelenti. Ezen a területen van igazán otthon, itt tud teret adni szabad fantáziájának, életlátásának, mely alkotások fő részeleme a groteszk, az irónia és az önirónia.
Habár Nagy festményei komponálásánál is néhány esetben érezhető a precíz kidolgozottság, a szituáció gazdag megjelenítési forma, az utolsó alkotói évek a szabadosságot, a szélesebb stílusskálában kísérletező, kötetlen mozgást helyezik előtérbe. Sok esetben a lírai absztrakció távoli, gyengébb vagy erősebb visszhangja szűrődik át a néző felé. Más esetben a vad és zord világ, a megsemmisülés felé való menetelés, a célt vesztett ember bolond ábrázatú figurái nyernek ábrázolást – legkülönfélébb pózokban. Ezeket a munkákat rendszerint egy vizuális egységként érzékelhetjük, amelyek mozgékonysága, látens dinamizmusa önként kínálhatja az egybevetést a gesztus értékeit felfedő, durvának tűnő, ám mégis érzékeny festőiségű felületekkel, még ha ez a gesztus közvetetten is nyilatkozik meg.
Kalita Gábor, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”4362,27141,36167,31522,36554″}
