A történelemben volt már példa arra, hogy valaki aszerint cselekedett: “az állam én vagyok”. Azzal nincs gond, ha Gašparovič arról álmodik, hogy ő a Napkirály. A baj ott van, ha felébredve is ebben a hitben marad.
Nem túl szerencsés, hogy közvetlen választással döntenek a köztársasági elnök személyéről Szlovákiában. Gašparovič így abba a kísértésbe eshet, hogy minimum Obamának higgye magát. Megnyilvánulása, nyilatkozatai erre utalnak, elnöki pályafutása teljes ideje alatt, az elmúlt hetek történései csak hab a tortán. Hangsúlyozza, nem tartozik elszámolással a parlamentnek. Üzeni (szóvivői közvetítéssel), ahhoz sincs köze senkinek, hogy hol tartózkodott egy tragikus végkimenetelű vadászat idején.
Magyarországon a köztársasági elnök lemondott tisztségéről, amikor egy ostoba, balul elsült puccs során diplomája eredetiségét firtatták. Pedig Schmitt Pál valóban művelt, profi diplomata volt – és sportember.
Jó, Szlovákia még csak húsz éves, nem rakták le a politikai kultúra pilléreit sem. Persze, Gašparovič tudja jól, hogy Szlovákiában a parlamentáris demokrácia valamilyen formája működik (talán), de azt is, hogy az igazi hatalmat, a valódi „abszolutizmust” gyakorló miniszterelnök támogatását maga mögött tudhatja.
Gašparovičnak pedig jó iskolája volt. Az önálló Szlovákia létezésének első felében nagyrészt Vladimír Mečiar háromszoros miniszterelnök hűséges fegyverhordozója volt (többek között a parlament elnökeként), most csak a gazda változott. Nem is titkolja, elmondta: a Smer tagjának érzi magát.
De ahogy eljött annak is az ideje, hogy Gašparovič már nem kellett Mečiarnak, úgy minden bizonnyal Robert Ficónak is jó lesz néhány kellemetlen ügy felelősségének áthárítására. Ami gyakorlatilag – a főügyészi cirkusszal – már most elkezdődött.
Felvidék.ma, ON
