(Frissítve) Kassán ünnepi várakozást lehet kitapinthatóan érezni. Mindenki egy kicsit csodára vár. Január 19-20-án két nap alatt 70 helyszínen 200 rendezvény zajlik, nagyjából 1000 szereplővel. Máthé János tér helyett Ján Mathé teret avattak. Kivilágították a Dómot.
Hiába hullik gyéren a hó, a városban több ember látható, mint máskor egy zimankós szombat délelőttön. Ismerősökkel parolázok és beszélem meg a látottakat, tapasztaltakat. Kopácsolást hallani a Déli Kapu táján, de az egykori Sziget északi részén is. Persze, a harkályinváziótól nem kell félni. Hitchkock nem érkezett meg. Mire a Sziget felső végéhez értem, már zenészek hangoltak.
Mindenütt sürgés-forgás tapasztalható. Rendőrökkel is sűrűn találkozik az ember.
Az Auparkban 10-kor kezdődött a miskolciak bemutatkozása. Majd déltől a Magyar Udvarban folytatták. Amikor odaértem éppen két cigány zenélt – nekem. Előtte a Márai Stúdióban megnéztem a Performance-t, melyet Kántor Kata adott elő Lakatos Róbert zenéjére. Tánc, ének, hegedűszó háromszólamú vitatkozása, egymásba simulásának mágiája. Utána Szabó István filmjét, Az ajtót vetítették, mely Szabó Magda életrajzi elemekkel átszőtt kemény történetét vitte vászonra. Húsba vágó, racionálisan misztikus alkotás, mely az utolsó képsorok után sem hagyja nyugodni a nézőt. Csak ilyet érdemes alkotni, a többi irodalom – mondaná Márai. A német-magyar filmdráma letölthető a netről is. Megéri. Majd a Máthé tér avatása következett.
Majdnem Máthé teret avattunk
Délután két órakor néhány tucat ember gyülekezett a Béke (Mier) Lakótelep egyik nyílt terén az egykori Werbőczy (ma Hlinka) és Nemzeti sugárút (Národná trieda) kereszteződésében álló szoborcsoportnál, mely Máthé János alkotása. A Remény teret majdnem Máthé János térnek keresztelték ez alkalommal át.
Richard Raši főpolgármester elmondta, a művész része volt, része és része lesz Kassának. Hiszen számos köztéri szobra áll a városban. Kassa Európa Kulturális Fővárosa négy személyiségre épít, de Máthét bátran mondhatjuk az ötödiknek.
A következő szónok, Vladimír Beskid, a KEKF 2013 művészeti igazgatója röviden a mester életrajzát ismertette. 1922-ben született Kassán és Otakar Španiel tanítványa volt. Majd Marián Gaj polgármester az Észak városrész – régi nevén Ferencváros – szobrászának mondta, hiszen itt alkotott évtizedeken át. Özvegye, Éva asszony örömét fejezte ki, hogy éppen ezt a teret nevezik el nemrég elhunyt férjéről, ahol a Pihenő család alkotás áll. Ez a szobor a családtagok közötti harmóniát fejezi ki. Kívánom – fejezte be -, hogy az itt élő emberek ilyen egyetértésben éljenek.
Majd a tér közepéről a főpolgármester elindult az asszonnyal együtt leleplezni az utcanévtáblát. A fehér lepel lehullott – Raši fejére, amin ő szórakozott a legjobban. Tagadhatatlanul vidám pillanat volt. De utána a táblán megdermedve olvastuk: Ján Mathé. Többünknek Márai sorai jutottak eszünkbe kicsit aktualizál formában: lehull a lepel, „lehull az ékezet”. Vajon mit szólna édesanyja a névváltozáshoz, aki semmit sem értett volna az ott elhangzott beszédekből?
Márai Kassán ma aktuálisabb, mint valaha. Kis híja, Máthé teret avattunk. Hideg volt, de azt enyhítette a tea és kávé. A notabilitások pezsgőt ittak.
A kassai székesegyház színei
A Kassa Európa Kulturális Főváros 2013 program nyitányának egyik érdekessége a Szent Erzsébet-székesegyház kivilágítása volt. 17 óra után először kialudtak a Fő utca lámpái, majd megindult a színek tobzódása. Szokatlan látvány volt. Így még mi sem láthattuk a gótikus építészet remekét. Egyszer taps is nyugtázta, a szép számú közönségnek tetszik a látvány. S Márai szavai jutottak eszünkbe.
Az egy polgár vallomásaiban ezt írta: „A dóm, ez a nagy és teljesen kifejezett gondolat kissé terrorizálta a várost. Sok volt és lenyűgözött, titokzatos volt, homályos és fenséges, nem lehetett megszokni és beletörődni, a város fölött élt, gőgösen és nagyszerűen. Egyik pincéjében, nagy márványkoporsóban őrizték Rákóczi hamvait. A koporsó körül babérkoszorúk és zászlók hevertek, ezzel a felírással: “Pro libertate”. Mindig megremegtem, mikor… a régi, foszlott zászlókon ezt a szót olvastam. Különös íze volt, harsogott, mint egy vers nagy, robbanó sora, melynek olvastára a hideg szalad végig az ember hátán. (…) Ha elmentem a dóm előtt, megvillant bennem ez a szó, mint egy homályos jelszó, amelyért talán érdemes élni.”
A Kassai őrjáratban meg ezt: „Ha akarnám, se lehetnék más, mint magyar, keresztény, polgár és európai. Ezek a székesegyházak azzal az akarattal és áhítattal épültek, mely nem leigázni akarta a világot, hanem kifejezni, nem uralkodni akart, hanem vezetni. Ez a dolguk.
Az Ég és földben meg ezt: „Nem tudtam, hogy ennyire tökéletes ez a dóm, szülővárosom remekműve, ez az évszázadok műgondjával épített tökéletesség. Meghatott gyönyörűséggel nézem minden kövét. Nincsen sok ilyen Európában: talán húsz, vagy huszonöt. Ez a néhány dómtorony, a chartresi, a reimsi, a kölni, a kassai, ezek jelentették a múló időben az örök Európát.
Ebben a városban épült valami, ami az egész világra szól. Ebben a városban remekmű épült. Nézz a magasba, figyelmesen, aztán hajtsd le fejed, alázatosan. Az ember csak annyit ér, amennyire megérti a nagy jelképeket. Az ember csak akkor él, ha épít valamit. Legalább egy dómot, évszázadokra. Értsd meg!”
Néztem a sziporkázó fényeket és Máraira gondoltam. Egyszer Kassa megint európai város lesz.
Esti őrjárat
Kassa fényözönben állt január 19-én este. A Déli Kapu mögötti színpad érdekes fényeffektusokat sziporkázott. Sokan álltak meg gyönyörködni benne. A Magyar Udvar előtt miskolciak jártak gólyalábakon. Az Orbán-torony nyugati homlokzatára vetítették ki a torony történetét angolul és szlovákul, a torony nyelvén „természetesen” nem. Azt Bethlen Gábor erdélyi fejedelem állíttatta helyre úgy, ahogy ma láthatjuk. A legérdekesebb kép az, amikor kigyullad. Ez bizony többször is előfordult. 1556-ban és 1966-ban is. Majd tovább menve az egykori sziget északi részén a Pentapolis (Ötváros) városait mutatták be a nagyközönségnek. A középkorban öt város: Lőcse, Kisszeben, Eperjes és Bártfa fogott össze még 1412-ben, hogy érdekeik védelmében összehangolják tevékenységüket. Mivel a következő évszázadban az „ötvárosiak” már a protestantizmus hívei, 1549-ben megfogalmazzák a Confessio Pentapolitánát, az Ötvárosi Hitvallást, mely az első magyarországi protestáns irat. Az uralkodó ezt jóváhagyta. A protestantizmus első taktikai győzelmét aratta.
Az említett öt város most ismét összefogott, hogy a KEKF keretében kiaknázza ezeket a hagyományokat a régiófejlesztés és turizmus érdekében. Így az északi színpadon ezek a városok mutatták be hagyományaikat. Szép képek vetítése mellett az érdeklődők megismerkedhettek azok turisztikai és történelmi értékeivel, látnivaslóival.
De most beszéljenek helyettem a képek is ITT >>>.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”37549,17548,34237″}
