37844

Szlovákia gazdasága már közel sem fénylik úgy, mint néhány éve, és a pénzügyminisztérium által a múlt héten közölt várakozások, miszerint a bruttó hazai össztermék (GDP) a korábban prognosztizált 2,1 százalék helyett csupán 1,2 százalékkal növekszik az idén, azt is jelentik, hogy a helyzet súlyosságát már a kormány is elismeri.

Természetesen nincs szó bármilyen nemű hibák beismeréséről, sokkal inkább jelzésértékű bejelentésről, amelyek fényében egyébként sem túlzott elvárásainkból is lejjebb kell adni. Így már január végén nyilvánvalóvá vált, a kormány intézkedéscsomagja nagy valószínűséggel nem hozza meg a várt hatásokat.

Emellett egyértelmű, a kormány által megtakarítást célzó intézkedések együttesének hatásai csak hónapok múlva lesznek érezhetőek. Továbbá azt is fontos hangsúlyoznunk, a GDP növekedésére vonatkozó várakozások kiigazítása nem csak a 2013-as évet érintették, hanem a következő két esztendőt is (2014-re 2,9 százalékot várnak az eddigi 3,5, míg 2015-re 3,3 százalékot az eddigi 3,6 helyett). Ha komolyabban elgondolkodunk a háromszázalékos növekedési elvárásokon, és figyelembe vesszük az idei évre prognosztizált eredményeket, akkor arra következtethetünk, a jelenlegi gazdaságpolitika mellett feltehetően ezek is kettő százalék alatt maradnak majd. Természetesen sok függ az országban működő autógyárak termelési adataitól, amelyek a makromutatók szintjén nagy súllyal bírnak.

Közben pedig tényként kell kezelnünk, hogy a foglalkoztatás területén már a decemberi adatok vészjóslóak. A gazdasági bizottság korábbi anyagaiban már szóltunk a munkanélküliség Szlovákia déli régióira jellemző problémáiról. Az elmúlt év utolsó hónapjában a számok újra jelezték, a magyarok lakta vidéket az országos átlagnál is súlyosabban érintik a változások.

Nemzetközi összehasonlításban sem remekelünk, hiszen az Eurostat jelentése szerint a munkanélküliség téren az elmúlt év végén Szlovákiánál rosszabb helyzetben csak három déli állam, Portugália, Spanyolország és Görögország állt. Az sem vigasztalhat bennünket, hogy Cipruson, Írországban vagy Lettországban közel hasonló a munkanélküliségi ráta, mint nálunk, sőt, az országonként változó rendszerekből adódó különbségek sem boldogítják azt a több mint 390 ezer szlovák állampolgárt, akik akár holnap munkába tudnának állni.

Természetesen igazat kell adnunk a második Fico-kormánynak, hogy a kedvezőtlen gazdasági fejlődés hátterében a globális válság hatásai állnak, sőt, még azt is elfogadhatjuk, hogy Szlovákia ennek fényében nem áll a legrosszabbul. A kormányok évek óta tartó magyarázkodásai során viszont csaknem kizárólag ezen érvekkel akarja meggyőzni az állampolgárokat saját tehetetlenségéről. A háttérben ugyanakkor számtalan elpuskázott lehetőség gyülemlett fel, amelyet az utóbbi három kormányzat számlájára írhatunk a globális válság beköszöntét követően.

A tavaly hatalomra kerülő államvezetés a bevételek növekedésére helyezte a hangsúlyt, azzal viszont feltehetően a kormányzat gazdasági elitje nem számolt, hogy a piac ilyen gyorsan reagál az intézkedésekre. A decemberi munkanélküliségi adatok ezt számokban is kifejezték, így az elmúlt nyolc év (utoljára 2004 májusában volt ilyen szinten) legmagasabb adata talán kevés hozzáértőt lepett meg. A munkaadók ugyanis még a 2012-es év végéig „megszabadultak” a számukra az új évtől felesleges, esetleg túl drága munkaerőtől. Elgondolkoztató, hogy milyen súlyos volt az a lökés, amelyet a mért munkanélküliség adott a pénzügyminisztérium szakértőinek a kreatív munkában.

Az intézkedéscsomag további hatásai ugyanis csak most fognak megmutatkozni. Ahogy az év közepe felé közelítünk, minden érintett számára nyilvánvalóvá válik, milyen mértékben hagyott nyomokat rajta a kormány bevételi növekedést célzó politikája. Ennek fényében pedig a makrogazdaságot érintő negatív fejlemények kettős érzést fognak kiváltani még azokból is, akik voksukkal éppen a szociális állam modelljét hirdető párt mellett álltak ki az elmúlt év márciusában. A nadrágszíj meghúzása közben nem erősíti a kormányzó hatalomba vetett bizalmat, hogy minden nap arról olvashatunk, az állami közbeszerzések drágák, és csupán sejtéseink vannak, vajon milyen érdekek állnak egy-egy túlárazott elnöki fotózás, wc-papír beszerzés vagy éppen IT-szolgáltatás mögött.

A magyarok lakta déli országrészt figyelve aggodalmaink még inkább fokozódhatnak, hiszen ezen régiók még a fellendülés éveiben is a háttérbe szorultak. Az elemzések megmutatták, hogy a 2001-2010 közötti időszakban Dél-Szlovákia magyarok lakta tizenhat járásába mindösszesen a Szlovákiát megcélzó nemzetközi működő tőke 6,58 százaléka jutott. Ez a számadat senkit sem lep meg túlzottan, hiszen a déli régiókat figyelve csekély helyen találunk nagyobb ipari komplexumokat, és azok a kicsik és közepesek is jobbára nyugaton találhatóak.

A magyarázatra különböző teóriák léteznek. Annyi bizonyos, az infrastruktúra fejlesztése elmaradt, és hiú ábránd volna erre éppen a jelenlegi gazdasági állapotok közt várni, sőt, a foglalkoztatás területén rövid távon jelentkező komoly előrelépésre még a „jobb időkben” is kevés esély volna. További problémaként mutatkozik a régiók számára, hogy a komolyabb befektetés elmaradásával, munka híján nem érkezett a térségbe nagyobb számú fiatal, és az amúgy is elöregedő lakosság problémája tovább fokozódott. Talán egyedül a képzettség szintjén volt elkönyvelhető előrelépés, amelyet nagyban elősegített az a tény, hogy immár több felsőoktatási intézményben lehet Szlovákiában magyar nyelven is egyetemi tanulmányokat folytatni.

A röviden felsorolt jelenségek mindegyike hatással volt a munkanélküliség növekedésére a régióban. Ennek fényében egyértelmű, hogy a gazdasági fejlődés lassulása vagy az állampolgárokra háruló terhek növekedése fokozottan megmutatkozik a térség állampolgárainak anyagi helyzetén.

Korábban már többször jeleztük, a kormány intézkedéseinek hatékonyságát sokan vonják kétségbe, és az, hogy az állami költségvetés januárban 62,5 millió eurós hiánnyal zárt a bevételcsökkenésnek (!) köszönhetően, tovább erősíti mindezen prognózisok helyességét. Természetesen elképzelhető, hogy a következő tizenegy hónap alatt kedvezőbb fejleményekről is hallunk majd, de a felvidéki magyarok számára egyedül az jelenthet reményt, ha a kormány minél hamarabb rájön arra, hibás döntéseket hozott, és korrekciós intézkedéseket hajt végre. Abban nem reménykedünk, hogy a szociáldemokrata vezetés hirtelen takarékoskodásba kezd, de ideje volna lehetőséget teremteni a kis- és közepes vállalatok számára, hogy versenybe léphessenek, máskülönben félő, nemcsak az adóbevételek maradnak a tervezett szint alatt, hanem a rekordszintű munkanélküliség is éles társadalmi problémákat okozhat.

Rajkovics Péter
A Kerekasztal gazdasági bizottságának tagja

Felvidék.ma