A párkányi születésű Lábik János festőművész képeiből nyílt jubileumi kiállítás a párkányi Városi Galériában. Az idén 80 éves párkányi művész kiállítása a “Szülőföld vonzásában” címet kapta.
Lábik János autodidakta festő, képzőművészeti szakkör-vezető, a Városi akadémia megalapítója – Párkányban született 1933. március 25-én. Alap- és középiskolai tanulmányait szülővárosában és Esztergomban végezte. 1957-től a Jednota Fogyasztási Szövetkezet festő-dekaratőrként alkalmazta. Tagja lett az Esztergomi Képzőművészeti Szakkörnek, s művésztelepeken sajátította el a festészet rejtelmeit. 1982-ben megalapította Párkányban a képzőművészeti szakkört, s annak vezetője lett. 1989-ben létrehozta a Városi Galériát.
Alkotásai egyre szélesebb régiókban vállnak ismertté; tagjai sorába választotta a Szlovákiai Magyar Képzőművészetek Társasága és a Szlovák Képzőművészeti Unió is.
Elsősorban tájképfestőként tartja őt számon a köztudat. Képei megtalálhatóak múzeumokban – Csallóközi Galériában Dunaszerdahelyen, a Párkányi Galériában, Esztergomban, Dömösön … – külföldi és hazai magángyűjteményekben Csehországban, Romániában, az USA-ban, Ausztriában, Izraelben, Svédországban, Japánban, Ausztráliában s nemutolsósorban Magyarországon.
A 90-es évek közepétől képei elvontabbak lettek, könyvillusztrációkat is készít. 1999-ben Pro Urbe díjat kapott.
A most nyíló jubileumi kiállítása kapcsán így vall a művész: “Gyermekkorom óta elbűvöl a természet szépsége. Képeimen ennek az elménynek a hatását próbálom visszaadni. Vallok arról, hogy milyennek látom a teremtett világ megszámlálhatatlan szépségét, arról, hogy amikor ecsetet veszek a kezembe, miként tolmácsolom elményeimet sokak felé. A rajzolást, festét, gyermekkorom óta ösztönösen kibontakozó szenvedélyét, ez irányú adottságomat és igényemet minden bizonnyal édesapámtól örököltem. Az ő képzőművészeti munkássága sokáig hatott rám. Az évek múlásával kezdtem a magam útját járni, mind több tudatossággal, átéléssel, festői művészséggel igyekeztem rögzíteni képeim mondanivalóját. Meggyőződéssel vallva és vállalva azt a koncepciót, amely a külvilág realitásaiból merítve ihletett, a közlésben hű maradok a látvány nyújtotta élményhez. A mai felgyorsult világban ezekkel a képekkel is közelebb szeretném hozni az emberek számára a természetet.”
