38833

A Magyar Tudományos Akadémia Magyar Nyelvi Bizottsága már csaknem tíz esztendeje dolgozik A magyar helyesírás szabályai legújabb kötetén. A kiadás várhatóan 2014-ben jelenik meg – kisebb változtatásokkal.

Harminc évvel az előző kötet után, jövőre jelenhet meg A magyar helyesírás szabályai legújabb, tizenkettedik kiadása – ígérik a nyelvészek. De már most tudni, hogy elmaradnak azok a nagy reformok, melyek helyesírásunkat kevesebb és egyszerűbb szabályokkal rendezné. A nyelvészek egyik csoportja a hagyomány és a következetesség álláspontján van, a másik elavultnak, használhatatlannak tartja a szabálykönyvet. Vajon kinek adjunk igazat? A konzervatív akadémikusoknak, vagy a radikális változtatást sürgető reformereknek?

Hasonló parázs vita a magyar nyelvújítás éveiben játszódhatott le, mégha az akkori események a nyelvnek egy sokkal szélesebb spektrumát érintették is. Akkor a neológusok érvei bizonyultak hatásosabbnak. Ám a jelenlegi helyzet sem egyszerű. S bár pillanatnyilag az akadémiai elképzelés látszik érvényesülni, változás ettől még lesz. A módosítások a csaknem százoldalas kötetnek – a nem hivatalos tervezet szerint – csupán kétoldalnyi részét érintik. Ez tehát azt jelenti, hogy nem fogunk nagyon meglepődni.

Komolyabb újítás bizonyos toldalékos szavak írásmódjában jelentkezik. Amíg például eddig azt írtuk: Bernadettel vagy szonettel, addig a jövőben ilyen esetekben már kötőjelet kell használnunk, azaz Bernadett-tel, szonett-tel lesz a helyes változat. További változás, hogy a –szerű képző ún. összetételi utótag lesz, ezért például az ésszerű helyett észszerűt kell majd írnunk, vagy az is hogy az idegen nyelvekről nem lesznek elhagyhatók a mellékjelek. Számos kérdésben kompromisszumos megoldás született, így dönteni lehet majd a változatok között. Egyszerre lesz helyes a dühvel és a dühhel, a csehvel és a csehhel, a bólingat és a bólintgat is. A szabályzat megengedőbb lesz – talán sokak örömére – a többszörösen összetett szavak írásmódjában is. Nem kell többé szótagokat számolgatni, kötőjel nélkül egybeírhatóak lesznek.

Azonban a legújabb akadémiai szabályzat nem szigorú szabályként, hanem inkább ajánlásként veendő. Így a bátrabb reformereket semmi sem akadályozná abban, hogy egy használhatóbb szabálygyűjteményt alkossanak. S valljuk meg, sok mindenben igazuk is lenne a reformpártiaknak. Már A magyar helyesírás szabályai 1984-ben kiadott, tizenegyedik kiadásában sem történtek lényeges változtatások, miközben a technika fejlődése, és az újonnan megjelenő kommunikációs csatornák alaposan átírták nyelvhasználatunkat. Ezért az újítók kevesebb, egyszerűbb és átláthatóbb szabályokat szeretnének. Nem beszélve arról, hogy így a helyesírás-ellenőrző programok számítógépes szakemberei is megfelelőbb eredményeket érhetnének el.

Ugyanakkor – mint az több nyelvész is egybehangzóan állítja – a magyar helyesírás minden pontja összefügg, így ha egyszerűsíteni akarunk a szabályokon, a rendszer könnyen összedőlhet. Legfőbb kötelességünk persze az, hogy megállítsuk helyesírásunk rohamos leépülését. Hogy ezt milyen elvek szolgálják leginkább, nemcsak szakmai vita tárgyát képezi. Kár, hogy egy széles körű társadalmi vita – melyben tanárok, diákok, kiadók, szerkesztők is megszólalhattak volna – ezúttal is elmaradt.

Langschadl Mátyás/Felvidék.ma