Az ipolysági Szakközépiskola 1956-ban alakult. Az évtizedek alatt úgy névbeli, mint tartalombeli változásokon ment át.
Mezőgazdasági iskolaként létesült, fokozatosan bővültek az iskola szakjai, mely a mezőgazdasági termelés igényeit követte. Három és négyéves szakjainak köszönhetően mezőgazdaságilag komplex képesítést nyújtó oktatási intézményé vált a hetvenes évektől. Mint Bugyi István, az intézmény igazgatója megjegyezte, kilencvenes évek elején élte virágkorát az iskola, több mint négyszáz diákkal, az alkalmazottak száma meghaladta a százat. Rendszerváltást követően fokozatosan leépültek a mezőgazdasági szakok, s új szakokat nyitottak.
Mint az igazgatótól megtudtuk, jelenleg közel 260 diákjuk van, a pedagógusok száma 37 fő. A diákok a következő szakokon tanulnak; négyéves vállalkozói-, hároméves szakács-, fodrász- és gépészműszerész szak. Ezenkívül kétéves felépítményi szakja is van, mely a közétkeztetésre összpontosít, ezzel a szakácsoknak nyújt lehetőséget az érettségi megszerzésére. „Szerettük volna szakjainkat bővíteni, így a tavalyi évben kérvényeztük a minisztériumtól a szolgáltatások az idegenforgalomban szak megnyitását, s idén már meg is hirdettük a felvételit. A beiratkozott gyerekek számával elégedettek lehetünk”- mondta az igazgató.
A Lévai járás egyedüli kétnyelvű szakközépiskolájaként, mint a magyar, mint a szlovák tanulóknak megadja a lehetőséget az anyanyelven való szakképzés illetve szakérettségi megszerzésére. Az iskola vonzáskörzete behatárolt, mint mondja az igazgató, mivel több helyen nyílt az utóbbi időben szakiskola, vagy magániskola. Legtöbb diák Ipolyságról illetve a Nagykürtösi járás magyar iskoláiból érkezik, ám nem elhanyagolható a régió kisebb iskoláiból érkező tanulók száma sem.
„Mindent megteszünk annak érdekében, hogy fennmaradjunk és vonzóak legyünk a diákok és szüleik számára. Ezért a legkülönfélébb volumenű pályázatokra is beadjuk pályázatainkat.”- hangsúlyozta. Egy nagyobb pályázatnak elnyerésével, közel 50 000 euró értékben modernizáltak egyes szakok tantárgyait, számítástechnikai eszközök számát bővítették, új könyveket szereztek be. Ennek köszönhetően építették ki az e-learning portált, mellyel megkönnyítették s megújították az oktatást. Hasonló volumenű pályázatot az idei évben is beadták, még várják annak kiértékelését. Ezen kívül sok kisebb projektben is sikeresen részt vettek, ennek keretében egészítették ki a meglévő műfüves pályájukat, vagy vásároltak a szakmai gyakorlatokhoz nélkülözhetetlen különféle eszközöket.
„Fontos fejezet a versenyek az iskolánkban, főleg a sport és szakmai versenyeken vagyunk sikeresek. Diákjaink évről-évre nagysikerrel szerepelnek az országos, sőt nemzetközi hegesztő versenyen is.”- jegyzi meg büszkén az igazgató. A tavasz folyamán megjelentek a nyitrai „Ifjú alkotók” nemzetközi kiállításon, mely teret adott az iskola bemutatkozásának, a szakjain tanulók megmutathatták tehetségüket és szakmai képességüket is. Itt megszerezték a kiállítás legjobb pavilonja címet.
„A legjobban elterjedt versenyzési forma minálunk kétségkívül a sportversenyek. Diákjaink is aktívabban kapcsolódnak be ezekbe a versenyekbe” – vallja a sportkedvelő igazgató. Járási és kerületi szinten is igen jó eredményeket érnek el az középiskola diákjai. Testvériskolák együttműködésében is kimagasló helyen van a közös sportrendezvények szervezése. Így diákjaik rendszeresen részt vesznek a Balatonboglári Sportnapokon, melyek április végén rendeznek meg. Hagyományokat követve idén június elején az iskola megrendezi a XXI. Nemzetközi Sporttalálkozót, melyen az ipolysági középiskolákon kívül megjelenik a balatonboglári, a szécsényi és a csehországi testvériskola is. Sportolási lehetőségek tekintetében az iskola jó felszereltnek tekinthető, városi viszonylatban a legnagyobb tornateremmel rendelkezik, emellett található a műfüves sportpálya.
„Büszke vagyok arra, hogy vannak olyan kollégáink és diákjaink, akik a mindennapos iskolai tevékenységek mellett fontosnak tartják, hogy részt vegyenek a különböző versenyeken és így méltóképpen prezentálják iskolánkat”- summázta az iskola igazgatója.
Pásztor Péter, Felvidék.ma
fotó: SOS archív
