Legyünk rá büszkék, óvjuk és neveljük, hogy olyanná cseperedjék, melyet sajátjának érezhet közösségünk minden tagja. Ez idén még nem sikerült.
A fogantatás kísérte sértődöttség, féltékenység és irigység túl erős gátnak bizonyult, de jövőre minden bizonnyal másképp alakul.
Akik nem voltak hajlandók tudomást venni egy óriási közösségi élményről, vagy épp meg se győződtek arról a lelkületről, melynek Martoson otthont adtunk, jövőre megízlelhetik a rendezvény nyújtotta miliőt.
A Feszty Park kapuja mindenki előtt nyitva áll.
Én mindenkinek köszönöm az áldozatot, a bátorságot, a támogatást, a vége felé már-már embertelen munkát, és egyúttal elnézést kérek azoktól, akiknek az elmúlt hónapokban hol a határozott és erélyes fellépéssel, hol az érdekütközéssel járó döntésekkel, hol épp a határozatlanság szülte késlekedéssel bánatot vagy fejfájást okoztam, vagy épp nélkülözniük kellett a társaságom.
Életem leghosszabb és legterjedelmesebb szervezési műveletén vagyok túl.
Megcsináltuk! Nőjék nagyra az otthonunk! Legyen hosszú életű a hagyományunk!
Gubík László
a szerző az I. Martosi Szabadegyetem főszervezője, a Via Nova Ics elnöke
{iarelatednews articleid=”40811,40804,40791,40776″}
