Aggtelekről a lengyelországi Gladiszówra indult kedden, augusztus 27-én hucul lovas túra (+fotók).
A mintegy négyszáz kilométeres táv megtételével azt akarják bebizonyítani négy ország lovasai, hogy a Kárpátok hegyi lova, a hucul képes ekkora távolság megtételére.
Az Aggteleki Nemzeti Park tájékoztatása szerint a 400 kilométeres hucul lovas túrát mintegy két hét alatt teszik meg a lovasok, a túra a Gladiszów hucul ménes farmon zárul. A kezdeményezés célja a hucul lovak ismertségének elősegítése, a fajta ügyességének bemutatása.
A lovas túrán Magyarország, Csehország, Szlovákia és Lengyelország lovasai vesznek részt, az eseményt a Nemzetközi Visegrádi Alapítvány szervezi, a lovas túra az Aggteleki Nemzeti Parkból indult el 30 lovassal.
A hucul – kisló – nevét az Északkelet-Kárpátokban élő népről kapta. Ők tenyésztették ezt a zömök, jó ellenálló képességgel rendelkező fajtát, amely a hegyi viszonyokhoz is kiválóan alkalmazkodott. Figyelemreméltó a munkabírása, az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregében málhásállatnak használták.
A hucul lovak tenyésztése a középkori hadászati igényeknek megfelelően katonai irányítás alatt álló ménesbirtokon történt. Tudatos fajtatenyésztésről az 1800-as évek végétől beszélhetünk. A fajtatenyésztésének bölcsője a mai Románia területén található Lucsina. Itt indult meg a katonai célokat szolgáló tenyésztés az Osztrák-Magyar Monarchia keretei közt. Az első világháború ideje alatt a tenyészet a felső-ausztriai Waldhofba került. Az I. világháborút követő béketárgyalások eredményeként a tenyészet az utódállamok közt szétosztásra került, Lengyelország, Románia és Ukrajna kapta meg azt. Ukrajna a neki járó tenyészanyagot nem vette át a lovak megszerzését Csehszlovákia és Magyarország viszont fontosnak tartotta. Az így kapott lovak a Veszprém megyei Bántapusztára kerültek. A II. világháború után a fajta tenyésztése megszűnt, egyedei szétszóródtak. Az országban szétszóródott egyedeket Dr. Anghy Csaba a Fővárosi Állat és Növénykert főigazgatója gyűjtötte össze és próbálta bemutató céllal tartani munkahelyén. Ez a kis állomány jelentette a magját az Aggteleki Nemzeti Park területén található hucul tenyészetnek, melyet 1988-óta az ANPI külföldről vásárolt tenyészanyaggal is gazdagít.
A fajta jellemzése: külleme jelentősen eltér más fajtákétól, a kultúrfajtákhoz szokott szemű ember számára szokatlan a primitív fajtákra jellemző apró termet, nehéz mégis szép alakú csontos fej, húsos pofák. Kicsisége ellenére nem kelti csökött ló benyomását. A középhosszú gyakran hosszú nyakat dúsan fedi a sörény mely vastagszálú a sűrű üstökkel együtt. A hát hosszú, széles, jólizmolt, a far rövid és csapott. A szár száraz inas, a csűd fejlett szintén száraz. Marmagassága bottal mérve kancáknál 131-142 cm, méneknél 133-145 cm a farbúbmagasság valamivel nagyobb mint a marmagasság , a kancákra különösen jellemző a túlnőttség. Lépése rövid, lábait magasra emeli. Vágtája jó, hátsó lábain könnyen emeli testét és jól ugrik. Igazán előnyös tulajdonságai a hegyes, nehéz terepen mutatkoznak meg. Itt irányítás nélkül, nagy biztonsággal jut túl minden akadályon.
http://anp.nemzetipark.gov.hu, mti, Felvidék.ma
Fotó: Vajda János
