„Örömmel hirdetjük, hogy a harang szeptember 18-án Várhosszúrétre érkezett” – tudatta portálunkkal a Gömöri Kézművesek Társulása, akik a harang elkészítésében oroszlánrészt vállaltak.
Az idővel és ellenséggel dacoló vár harangjai évszázadokon keresztül hírhozói voltak az itt élő népnek. Jelezték az égi és földi rosszat egyaránt. Félreverték, ha termést verő vihar közeledett, vagy fosztogató ellenség tette be a lábát a Csermosnya völgyébe, avagy a rozsnyói katlanba. Hívogató hangjára búcsújárók keltek útra, majd síró kongása adta tudtul, hogy valakit örökre magához ölelt az anyaföld.
2012. március 10-én a büszke vár régi harangjai örökre elhallgattak. A lángokba borult vár délceg tornyában lakó harangokat elnyelte a tűz pokla. A mélybe hullottak és szétfolytak az üszkös gerendákon, búcsúszó nélkül.
Az emberek tehetetlenül, megdermedve nézték, hogyan roskad össze Krasznahorka büszke vára, s vele együtt régi dicsőségük is.
Kihalt és árva lett a vár, úgy ahogy azt a kései kuruc nóta zengte. A fájdalom lakatot tett a szánkra – csend lett, de csak egy ideig. A helyi és távoli környék vidék embereinek jóakarata egyszerre csak összehajolt, nyelvi és felekezeti hovatartozásokat félretéve egyek lettek – segíteni akartak.
A várhosszúréti székhelyű Gömöri Kézművesek Társulása (GKT) az elsők között kereste a segítség útját. A társulás vezetősége – Nagy György elnökkel az élen – úgy döntött, hogy a tűzvész után az újraácsolt kápolna tornyába egy “új lakót” küld. Elhatározták, hogy újraöntetik a tűzvészbe elpusztult harangok egyikét. A felvállalás terhét a társulás elnöke vette a nyakába a társulás vezetősége és tagsága segedelmével.
A Gömöri Kézművesek Társulásának 10 éves termékeny tevékenysége alatt sok barát és jóhiszemű segítőtárs gyűlt össze. Mindenki üdvözölte a nemes célú elhatározást. Elsőként Várhosszúrét község magyarországi testvérvárosának, Ibránynak a lakosai fogtak össze. Aztán egymás után jöttek, mint a tavaszi rügyfakadás a kisebb, nagyobb felajánlások. Ezek után Nagy György és a társulás oszlopos tagja Lukács János nyakukba vették a Kárpát-medencét és megkeresték Gombos Miklós harangöntő mestert Őrbottyánról, aki nagy múltú szaktudással elkészítette a harangot.
E nagyszerű összefogás kapcsán a GKT elnöksége úgy fogalmazott: “Elhatározásunk kezdetén úgy reméltük, hogy erre az időre a várkápolna tornya és az egész vár tetőtere elkészül. Sajnos ez nem így történt, a felújítási munkálatok elhúzódnak. Mégis merünk szívünkbe reményeket táplálni aziránt, hogy rövidesen helyére kerül a Gömöri Kézművesek Harangja. De addig is nagy köszönettel tartozunk azoknak, akik egyformán gondolkodtak velünk. Külön köszönet a társulás elnökének Nagy Györgynek, aki elhatározásunkat célba vitte. Továbbra is a Gömöri Kézművesek hitvallását valljuk: A madárnak szárnya van és szabadsága, nekünk szülőföldünk és sok – sok tennivalónk.”
GKT, Felvidék.ma
(A képek kattintással nagyíthatók!)
{iarelatednews articleid=”32863,32902,40188,36150,33454″}
