Ha csak egy kicsit is beolvasunk, betekintünk Fülek történetébe, akkor azonnal érezni és tapasztalni fogjuk, hogy annak alakulása mily szorosan kötődik a vár történetéhez. Anélkül, hogy elmerülnénk a részletekben a vár „dicső” időszaka egybeesik a város legjelentősebb korszakával. A vár 1682 szeptemberében nem tudott ellenállni a Thököly Imre vezette török-kuruc sereg támadásának, elesett. Thököly serege felrobbantotta várat, a várost pedig a földdel tette egyenlővé. Ezt követően a város elveszítette a régióban betöltött jelentőségét. S leszámítva a füleki zománcgyár a régióra való kihatásait akkor kezdett ismét az érdeklődés előterébe kerülni, amikor ismét felfedezet, hogy van-e vára, pontosabban várroma.
Füleken még ma is ismert a „Vár, sár, gyár” jellemzés, amely szintén a vár központi szerepére utal. Megjegyezve, hogy sárból már kevés van, de sajnos a gyárból is csak hírmondó maradt.
A vár évszázadok óta a város és a régió meghatározó építménye, amely ma az egyik leglátogatottabb nógrádi helyszínek közé sorolható. Az utóbbi években megújított környezete, a Vármúzeum létrehozása , működése és kiállításai, a rendezvények sokasága a messzi távolból is vonzza az érdeklődőket.
A vár Fülek szimbóluma, amely számtalan helyen és ábrázolásban jelent és jelenik meg. Kezdve a korabeli, a 16. századból megmaradt metszetektől, egészen a mai, különböző formákban megjelenő ábrázolásáig. Beleértve a füleki szervezetek logóit, krónikák bevezető képeit, zománcedényeket és tálakat, ajándéktárgyakat, pásztoreszközöket, nem feledve a képeslapokat, a várat és a várost bemutató korabeli és mai könyveket és egyéb kiadványokat. A skála széles, a művészi ihletésű metszetektől és festményektől egészen a giccsig terjed.
Ezt vették észre a Füleki Vármúzeum Illés Gábor és Mesiarik Marian, akik egyben a kiállítás annak megálmodói és kurátorai lettek. A kiállítás tárgyai a Vármúzeum gyűjteményéből, cégektől, helyi szervezetek és számos magánszemély anyagából állt össze. A kiállítás november 15-ig lesz látogatható.
Képgalériánk itt tekinthető meg.
Puntigán József, Felvidék.ma
