Teljes gőzzel dübörög a megyei választási kampány. Országszerte, akarom mondani megyék szerte zajlanak a gulyás partikkal megbolondított lakossági találkozók, stílusosan akár azt is mondhatnánk, négy évente egyszer legalább kenyeret adnak a politikusok a népnek. A postaládáink kéretlenül is dugig vannak a választási szórólapokkal, amelyekből megtudhatjuk, mennyire jó lesz nekünk, ha egyik vagy másik regionális politikusra szavazunk. Na és persze a választások elkerülhetetlen kellékei, az óriásplakátok – tájainkon közismertebb nevükön a bilboardok – is kikerültek az utak szélére. Így még az az utazó is, aki egyébként ignorálja a lakossági fórumokat, a szórólapokat meg egyetlen érdemleges pillantás nélkül egyenesen a kukába hajítja (Istenem, mennyi feleslegesen kidobott pénz!), akarva akaratlanul szemtől – vagyis óriásplakátról – szembe megismerkedhet a jelöltekkel.
A bilboardok persze különbözőek, itt, Pozsonyban is. Némelyek nemes egyszerűséggel csupán azt hirdetik: Én a ti megyeelnökötök – vagy éppenséggel – képviselőtök vagyok. Vannak azonban ettől bőbeszédűbbek is, amelyek azt is megmondják nekünk – mintha magunktól nem tudnánk – mi is hiányzik a régiónkból. Aztán van olyan is, amelyik alanya a saját előnytelenségéből próbál meg erényt kovácsolni, merthogy jó orra van az ilyesmire. Megint mások meg úgy érzik, éppen most jött el az ideje, hogy a megyénk európai arculatot kapjon. (Csak azt nem értem, megyei képviselőként és párhuzamosan európai parlamenti képviselőként eddig vajon mit csinált az illető.) Meg aztán hogyan hihetné el bárki is közülünk, hogy annak a pártnak az oszlopos képviselő asszonya, amelyik éppen most adta bizonyítékát Pered kapcsán, mennyire képtelen az európai gondolkodásra, egyáltalán komolyan gondolhatja ezt az európai arculattal kapcsolatos maszlagot.
Szó szerint sokszínűek tehát ezek az óriásplakátok, na meg sokatmondóak is, mármint sokat mondanak arról, mit is gondolnak rólunk a jelöltek. Egyvalamiben azonban megegyeznek, igyekeznek legalább pozitív gondolatot közvetíteni (már amelyik közvetít valamit). És ebbe még az az egészségesnek mondható lokálpatriotizmus is bőven belefér, amit az egyik ružinovi képviselőjelölt óriásplakátján olvastam: „Ružinovot ružinovi képviselő képviselje”. Alapjában véve elmondható tehát, hogy ezek az óriásplakátok – bár nem túl fantáziadúsak vagy korszerűen szólva nem túl kreatívak – nem is bántóak vagy uszítóak. Kivéve persze a gyevi bírót, azaz esetünkben – minő meglepetés! – a Szlovák Nemzeti Párt egyik jelöltjének bilboardját.
Natália Hrušková, annak a Szlovák Nemzeti Pártnak a ružinovi képviselőjelöltje, amelyik párt új elnökét, Andrej Dankót az utóbbi időben a szlovák közbeszéd – no persze a sértődött és kiebrudalt Ján Slota és Anna Belousovová hőbörgéseit leszámítva – az „európai stílusú politikus” jelzővel illeti, aki „sokkal inkább a hazafiságra épít, mint a nacionalizmusra”. Legalább is ilyeneket lehetett olvasni róla a honi szlovák nyelvű portálokon kommentelgetők bejegyzéseiben a legutóbbi Berényi-Danko televíziós vita kapcsán. Nyilvánvaló, Slotával összehasonlítva klasszisokban mérhető a különbség, legalább is, ami a megnyilvánulás formáját, és az egy perc alatt kimondott trágár szavak számát illeti. Naivság lenne azonban azt hinni, hogy ez a különbség a tartalomra ugyanúgy vonatkozik. Sok mindennel példálózgathatnék most ehelyütt, de a megyei választások kapcsán maradjunk csak Natália Hrušková, a nemzetiek képviselőjelöltjének óriásplakátjainál. Mert mit is hirdet a foglalkozására nézve diáklány képviselőjelölt bilboardja? „Bratislava cudzím neverí”, azaz Pozsony nem hisz az idegeneknek. Ha csak ennyi lenne a bilboardon, már az sem lenne túl szerencsés, itt, Európa közepén még a megyei választások kapcsán is jobb lett volna inkább pozitív üzenetet megfogalmazni. De ez csak az üzenet egyik fele, a másik fele így hangzik: „Voľme len slovenských poslancov”, azaz Csak szlovák képviselőket válasszunk. Hogy pontosan mit is ért ezalatt ez a diáklány, nem tudni, erről nem szól az óriásplakát, nem kell azonban túl nagy képzelőerő ahhoz, hogy kitaláljuk. Európaiság ide vagy oda, úgy tűnik, Natália Hrušková sokkal inkább a tuti biztos slotai nacionalista retorikára tett. A törvény értelmében ugyanis megyei képviselőnek megválasztható mindenki, akinek joga van választani. És választani joga van minden szlovák és külföldi állampolgárnak, akinek az illetékes választókörzetbe tartozó bármelyik településen állandó lakhelye van, és eleget tesz a törvény által előírt feltételeknek.
Az, hogy egy óriásplakáton a magyar vagy a szlovák szöveg van-e előbb, vagy hogy milliméterre egyezik-e a két nyelven írt szöveg betűmérete, mindenkit érdekel, olyannyira, hogy még a szlovák kereskedelmi televízió is fő műsoridőben sugározza a „szenzációt”. A diszkriminatív, mások ellen uszító hangnem azonban senkit sem érdekel ebben az országban. Természetesnek veszi szinte minden szlovák, ezen az óriásplakáton sem akadt meg senki sem közülük. Ha jobban meggondolom, nem is csoda, hiszen Robert Fico megnyilvánulásai és az utóbbi napok kisebbségekkel kapcsolatos történései, amire az Európai Parlament hibás döntéseivel csak ráerősít, azt mutatják, tulajdonképpen semmi sem változott itt Mečiar óta, csak a hangnem meg a módszerek lettek kicsit mások. Én meg csak reménykedem, hogy nem ez lesz az a sokat emlegetett európai arculat…
Dunajszky Éva, Felvidék.ma
