Amióta kiderült, hogy a Szlovákiai Magyar Közgazdász Társaság delegációjának tagjaként részt vettem a Közgazdász-vándorgyűlésen Gyulán és Békéscsabán, több ismerősöm megkérdezte, hogy éreztem magam a rendezvényen? A válaszom egyértelmű volt: Kitűnően!
Szeptember 26-28 között három tartalmas napot töltöttünk Békés-megyében, a megye két szép városában, a Magyar Közgazdasági Társaság meghívására.
Itt Pozsonyban nem adatik meg számomra, hogy naponta érzékeljem a szlovákiai magyar honfitársaimat foglalkoztató gazdasági és társadalmi kihívásokat, ezért nagy élmény volt számomra, hogy a szlovákiai delegáció tagjaival sok mindenről eszmét cseréltünk.
Szó szerint több generációs csapatról volt szó, diákok, középkorúak és idősebb, sokat tapasztaltak is, akiktől sok új, aktuális és hasznos információt kaptam. Jómagam is igyekeztem „diagnosztizált közgazdászként” a nézeteimet megosztani a kollégákkal.
Tehát nemcsak a magyar házigazdákra tipikus kalóriadús ellátásban volt részünk, de egymást is kiadós „információs obezitásban” részesítettük.
A legkellemesebb és legmeghatározóbb élmény azonban a szakmai sokszínűség volt.
A Magyar Közgazdasági Társaság által szervezett 51. Vándorgyűlés kiérdemelte minden elismerésem. Képviseltette magát a magyar közgazdász szakma csaknem teljes intellektuális agytrösztje, elitje. Az önirónia sem áll távol a közgazdászoktól: az egyik szünetben megütötte a fülemet egy szellemes megjegyzés, hogy a magyar gazdaság a Vándorgyűlés ideje alatt végre zavartalanul fejlődhet, mert a közgazdászoknak nincs idejük beavatkozni a folyamatokba…
Általában egy sok éven keresztül ismétlődő rendezvény megkopik, formálissá válik, legalábbis ezt tapasztaltam a több tucatnyi konferencián, belföldön és külföldön egyaránt, amiken alkalmam volt részt venni.
Az első nap megnyitó plenáris ülés volt, másnap kilenc szekcióban több tucatnyi magas színvonalú előadás, prezentáció, beszámoló hangzott el.
Jómagam a Vállalatok és a Kisvállalkozások szekció munkájába kapcsolódtam be. Bevallom, készültem arra, hogy a szokásomhoz híven az előadások alatt bóbiskolni fogok, olvasgatni napilapokat és a rendezvény színhelyén, szabadon osztogatott marketing és információs anyagokat. Pénteken este nagy meglepetésemre elképedve arra ocsúdtam fel, hogy mindvégig összpontosítva figyeltem, mint egy jól nevelt kisdiák. Emberileg is élvezet volt hallgatni az előadók őszinteségét, nyitottságát, intelligens, kulturált és korrekt érvelési szókincsét.
A teljesség igénye nélkül ízelítőül megemlíteném azokat az általam szakmailag legszínvonalasabb előadásokat, amelyeken volt szerencsém meghallgatni.
A plenáris ülésen Varga Mihály nemzetgazdasági minisztert, Surányi Györgyöt, az Intesa SanPaolo (olasz) bankcsoport kelet – közép – európai vezetőjét ás László Csabát, a KPMG szenior partnerét emelném ki.
Vállalatok szekcióban pedig nagy érdeklődéssel hallgattam Parragh Lászlót, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökét, Ivanics Jánost, a Linamar Hungary Zrt. vezérigazgatóját, egy fiatal közgazdász titán vezérigazgatót a Csányi Sándor birodalmához tartozó Bonafarm Zrt. képviseletében.
Kisvállalkozások témakörben két egyetemi tanár, innováció kutató adott elő a Budapesti Corvinus Egyetemről.
Külön elismerést érdemel, hogy a Vándorgyűlés szervezői minden résztevőnek az MKT honlapján rendelkezésre bocsátják a Vándorgyűlés teljes tartalmi anyagát. Ez kedvező lehetőséget kínál arra, hogy az itthoni, szlovákiai gazdasági környezetben feldolgozzunk és a Társaság rendezvényein nyilvánosságra hozzuk a számunkra is értelmezhető gazdasági ismereteket, információkat.
Szeretném megosztani a véleményemet egy szakmai kérdéssel kapcsolatban.
Magamról annyit, hogy a szlovákiai gazdasági környezetben tevékenykedem több mint 23 éve, gyakorlatilag a rendszerváltozás óta. Az első 13 évet, mint banki menedzser több bankban és beosztásban, pár évig, mint pénzügyi tanácsadó. A rákövetkező 10 évet a magán szférában, mint „szabadúszó” vállalkozó, projekt menedzser. Ezen belül az utóbbi négy évben, mint gyakorlati Csallóköz – Rábaköz projektmenedzsere a Magyarország – Szlovákia Határon Átnyúló Együttműködési Program keretén belül.
Tehát valószínűleg jól megismerhettem a hazai, szlovákiai kis és közepes vállalkozások (a továbbiakban „KKV”) gazdasági környezetének csaknem minden csínját-bínját, és lehetőségem nyílt belekóstolni a magyarországi KKV-k gazdasági és vállalkozási környezetébe is.
Több évre visszamenőleg észlelem, hogy Szlovákiában a gazdasági szaksajtó, média nem tájékoztat tárgyilagosan és kimerítően a magyarországi makro és mikro gazdaság helyzetéről, körülményeiről, eredményeiről, vívmányairól, kihívásairól (a gazdaságban szerintem nincsenek „problémák”), fejlődési tendenciáiról.
Általában a hírek, tudósítások leragadnak a Magyarországi makrogazdaság két legnegatívabb és a „legelítélendőbb” mutatójánál: eladósodás aránya az össztermékhez viszonyítva (sajnos újra 80% fölött van) és Magyarország nemzetközi ügynökségek általi rating besorolásánál (spekulatív sáv).
Ennyi, semmi több. Mintha a magyarországi vállalati és ezen belül a KKV szektor nem is létezne.
Nehéz elhinni, hogy a mai szabad információáramlás korában nem jutnának el Szlovákiába más tartalmú és jellegű információk is magyarországi vállalatokról, vállalkozásokról. Nem beszélve arról, hogy Magyarországon már az EU belépés óta Szlovákiához viszonyítva sokkal magasabb szintű a közéleti gazdasági informáltság és a nyilvános, szabad információhoz való hozzáférés.
A magyarországi érdekvédelmi szervezetek, kamarák, kutatóintézetek, egyetemek több száz oldalnyi terjedelemben csaknem naponta, szabadon hozzáférhető módon, díjmentesen ontják az interneten a KKV-kkal kapcsolatos fejleményeket, rendezvényeket, információkat, dokumentumokat, publikációkat nemcsak magyarul, hanem a szakmánkban általában elismert világnyelven, angolul is.
Azt állítom, hogy gyakorlatilag lehetetlen, hogy Szlovákiában a gazdasági és gazdaságpolitikai szakma ne tudna sokkal többet a magyarországi gazdaságban történtekről. Akkor miért hallgatják el az információkat? Nem éri el a szlovákiai szakmédia ingerküszöbét?
A Vándorgyűlésen látottak és hallottak után a nyilvánosság előtt ki kell jelenteni:
A szlovákiai gazdaságpolitika döntéshozói, aktív résztvevői és formálói (tisztelet a kevés kivételnek) nem motiváltak arra, hogy a magyarországi gazdaságot megismerjék, tanulmányozzák, vagy mint „best practities” (legjobb mintapéldaként) nyilvánosságra hozzák és alkalmazzák a szlovákiai hazai (nem multi) vállalatok és ezen belül a KKV-k fejlesztése érdekében.
Pedig volna mit, ha csak a legfontosabb témaköröket tekintjük: közös, külföldi cégekkel alakított vállalkozások, innováció, alkalmazott kutatások eredményeinek kihasználása, magas hozzáadott értékű termékek gyártása és értékesítése, klaszterek, kockázati tőke bevonása a vállalkozások társfinanszírozásába, Európai Területi Társulások működtetése.
Ne legyünk naivak, elenyésző a valószínűsége, hogy Szlovákiában változzon a hozzáállás a magyarországi információk közvetítése terén.
Valamikor az az angol frázis volt divatban, hogy „az idő pénz”. Nemrég találkoztam a mostani hektikus gazdasági helyzetet, környezetet és fejlődést találékonyabban jellemző szállóigével: „Az információ az tőke”. (Hogy miért nem nekem jutott ez eszembe?)
Értelmezzük ezt a „normális” ember szemszögéből:
Használjuk az információkat, mint a tőkét (elvégre, ha tetszik, ha nem, kapitalizmusban élünk, és annak is még az első „vad” fázisában), fektessünk be ebbe a tőkébe pénzt, időt, és ha jól menedzseljük a folyamatokat, előbb-utóbb nyereséget, hozamot is „termel” a befektetésünk.
A leghatékonyabb tőke ugyanis bennünk, szlovákiai magyarokban van: ez pedig a magyar nyelv ismerete.
Az eseményről készült képgaléria megtekinthető itt.
A vándorgyűlés részletes programja itt tekinthető meg.
A vándorgyűlés részletes programja itt tekinthető meg.
Vitárius Lajos, közgazdász, Pozsony, Szlovákiai Magyar Közgazdász Társaság
Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”41832″}
