Az idén hatodik alkalommal került sor a Czine Mihály-díj átadására, amelyet a Pro Literatúra Alapítvány hozott létre 2005-ben azzal a szándékkal, hogy azoknak a munkáját ismerje el, akik Czine Mihály irodalomtörténész életművét közkinccsé teszik, ápolják, munkájukban az ő gondolatvilágát, szellemiségét is tovább éltetik.
Hagyománnyá vált, hogy a díj átadásának időpontja Mihály-nap (szeptember 29.), amelyhez eleink életében sok fontos esemény kötődött. Mivel az idén e jeles névnap munkaszüneti napra esett, a meghitt ünnepségre a hónap utolsó napján került sor a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében.
Czine Mihály irodalomtörténészt (1929-1999) a sajnálatosan korán távozott tanítvány, Görömbei András (1945-2013) akadémikus vándor prédikátor-nak nevezte, ami azt is jelentette, hogy a daliás Tanár Úr-nak nem csak az ELTE-n volt katedrája, hanem mindenütt a világban, ahol magyarok élnek. De nevezhette volna őt a magyar irodalom hiteles közvetítőjének, szószólójának – nagykövetének! – is, mert az általa megjelenített irodalmi alkotások és alkotók utat találtak a hallgatóság széles rétegeihez, és sok-sok hívet szereztek az igényes irodalmi alkotásoknak, különösképpen a magyar irodalomnak és az olvasásnak. Elévülhetetlen érdeme, hogy a határon kívüli magyar alkotóközösségekről, alkotókról akkor beszélt, mutatta fel értékeiket, amikor ezt a hatalom mellőzte, elhallgatta, sőt: üldözte, büntette. Ő mindezekre fittyet hányva amolyan garabonciásként járta az országot és az országhatáron kívül rekedt magyar közösségeket, a magyar kultúra és irodalom értékeinek a bemutatásával adott támaszt az elbizonytalanodóknak; egységes magyar nemzetről és egységes magyar irodalomról beszélt már akkor, amikor erről sokan még álmodni sem mertek!
Hagyomány az is, hogy kétévente általában hárman részesülnek Czine Mihály-díjban. Az eddigi öt alkalommal a díj kitüntetettjei a következők voltak: Görömbei András, Kovács Tiborné, N. Pál József, Balogh Ferencné, Dobos László, Nagy Gáspár, Bella Margit, Cs. Nagy Ibolya, Vasy Géza, Ágh István, Buda Ferenc, Máté László, Biczák Péter, Kulcsár Katalin és Sipos Lajos. Végh Károly, az alapítvány ügyvezető igazgatója bejelentette, hogy az idei kitüntetettek névsorát – ugyanúgy mint az előző időszakban – megbeszélte özvegy Czine Mihálynéval, Erzsébet asszonnyal, aki azt beleegyezőn tudomásul vette, sajnos az ünnepélyes átadáson már nem lehetett jelen, mert áprilisban visszaadta lelkét Teremtőjének és megtért férjéhez.
Az idén először kapott Czine Mihály-dijat testület, éspedig Hodász Nagyközség Önkormányzata. Az értékelő, Babosi László elmondta, hogy Czine Mihály büszkén vállalta származását és szülőhelyét, a magyar irodalom nagyjait elvitte Hodászra és bemutatta a vidéket, ahol felcseperedett. De a település is büszkén vállalja Czine Mihályt, hiszen volt iskoláján emléktábla emlékeztet rá, a község könyvtára az ö nevét viseli, ahol emlékkiállítás is van. A református templomkertben mellszobra áll, a községi nyugdíjasok klubja az ő nevét vette fel, az idén pedig regionális emlékünnepséget szerveztek Czine Mihály jegyében, azzal a szándékkel, hogy hagyományt teremtenek. Nagy József, a község polgármestere azt is elmondta, hogy a Czine-család volt lakóházát emlékházzá-tájházzá építik át, hogy Hodászon zarándokhelyet teremtsenek Czine Mihály tisztelőinek és követőinek.
A második díjazott Szabó András előadóművész volt, aki Czine-tanítványként került az irodalom és az irodalmi művek tolmácsolásának a bűvkörébe. Medvigy Endre méltatásában kiemelte a kitüntetett világszemléletének és művészeti hitvallásának tartópilléreit: nép, nemzet, egyetemes magyarság. Szerepét a régi magyar irodalom értékeinek a népszerűsítésében (Kecskés Együttes), a népi írók és a határon kívüli magyar költők és írók műveinek a tolmácsolásában, aki gyakran szerepelt Czine Mihállyal Csemadok-rendezvényeken, nyári táborozásokon, de Czine Mihállyal és Béres Ferenccel (1922-1996) közös fellépéseken: templomokban, iskolákban, kultúrházakban, és mindenekelőtt a budapesti Egyetemi Színpadon. Szabó András megidézte utolsó találkozását a nagybeteg Czine Mihállyal a Bethlen-díj átvételekor.
Czine Mihály-díjat kapott Szvorák Katalin Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas népdalénekes és előadóművész, akinek a pályájáról Kiss Ferenc tartott laudációt, kiemelve, hogy a kisebbségi létből indult és lett Czine Mihály tanítványa, aki a rá jellemző affinitással egyengette pályáját, amely a népdaléneklés Nagyasszonyává emelte őt. Szvorák Katalin szívhez szólón beszélt tanáráról, majd elénekelte annak egyik kedves dalát: Lovamat kötöttem, aztán a díjátadás ünneplő közönségével együtt: Erdő mellett estvéledtem…
A díjakat (az emlékérem Rajki László szobrászművész alkotása) a katedrálisi hangulatot árasztó díszteremben, – az utolsó székig megtelt, és még a szomszédos teremben kivetítőn is sokan követték az eseményeket –,Végh Károly, az alapítvány ügyvezető igazgatója adta át. Az ünnepélyes találkozó alaphangját a Misztrál Együttes adta meg megzenésített versek és népdalok ihletett tolmácsolásával. Hegedűs D. Géza színművész a Czine Mihályhoz irt versek elszavalása előtt elmondta, hogy Czine Mihály megfordult az ő szülőhelyén, a Szabolcs megyei Ibrányban, a színész édesapja hozzájuk is meginvitálta az ismert irodalomtörténészt, aki azt elfogadta és a világra nyiladozó kamasz először szülőotthonában találkozott Czine Mihállyal. A későbbiekben a népszerű színészt Czine Mihály földiként tartotta számon, és találkozásaikkor czinemihályos kedves gesztussal és büszkeséggel ölelte magához. Ezt követően Hegedűs D. Géza elmondta Pintér Lajos, Csoóri Sándor és Nagy Gáspár verseit.
Nagy Gáspár (1949-2007) zsoltáros versében ott van a Czine Mihály életét és munkásságát összegző két szó: neve érték! Ahogyan Czine Mihály is szinte prédikátori hűséggel és megszállottsággal hirdette: a magyarság érték – a magyarság mérték! Kimaradhatatlan volt előadásaiból, beszélgetéseiből, vallomásaiból Ady üzenetének a továbbadása: A magyarság szükség és érték az emberiség s emberiség csillagokhoz vezető útja számára.
Elbizonytalanodásunkban, amikor számot kell vetnünk azzal a ténnyel is, hogy a huszadik században a Kárpát-medencében a magyarság több mint két millióval csökkent (Pomogáts Béla közlése), akkor szükséges a hiteles és tiszta példaképek felmutatása. Ilyen volt Czine Mihály, aki a Németh László-i minőség-elv hirdetőjeként és vállalójaként; emberként és magyarként hitet, erőt és önbizalmat sugároz: anyaországi és kisebbségi magyarnak egyaránt!
Czine Mihály irodalomtörténészt (1929-1999) a sajnálatosan korán távozott tanítvány, Görömbei András (1945-2013) akadémikus vándor prédikátor-nak nevezte, ami azt is jelentette, hogy a daliás Tanár Úr-nak nem csak az ELTE-n volt katedrája, hanem mindenütt a világban, ahol magyarok élnek. De nevezhette volna őt a magyar irodalom hiteles közvetítőjének, szószólójának – nagykövetének! – is, mert az általa megjelenített irodalmi alkotások és alkotók utat találtak a hallgatóság széles rétegeihez, és sok-sok hívet szereztek az igényes irodalmi alkotásoknak, különösképpen a magyar irodalomnak és az olvasásnak. Elévülhetetlen érdeme, hogy a határon kívüli magyar alkotóközösségekről, alkotókról akkor beszélt, mutatta fel értékeiket, amikor ezt a hatalom mellőzte, elhallgatta, sőt: üldözte, büntette. Ő mindezekre fittyet hányva amolyan garabonciásként járta az országot és az országhatáron kívül rekedt magyar közösségeket, a magyar kultúra és irodalom értékeinek a bemutatásával adott támaszt az elbizonytalanodóknak; egységes magyar nemzetről és egységes magyar irodalomról beszélt már akkor, amikor erről sokan még álmodni sem mertek!
Hagyomány az is, hogy kétévente általában hárman részesülnek Czine Mihály-díjban. Az eddigi öt alkalommal a díj kitüntetettjei a következők voltak: Görömbei András, Kovács Tiborné, N. Pál József, Balogh Ferencné, Dobos László, Nagy Gáspár, Bella Margit, Cs. Nagy Ibolya, Vasy Géza, Ágh István, Buda Ferenc, Máté László, Biczák Péter, Kulcsár Katalin és Sipos Lajos. Végh Károly, az alapítvány ügyvezető igazgatója bejelentette, hogy az idei kitüntetettek névsorát – ugyanúgy mint az előző időszakban – megbeszélte özvegy Czine Mihálynéval, Erzsébet asszonnyal, aki azt beleegyezőn tudomásul vette, sajnos az ünnepélyes átadáson már nem lehetett jelen, mert áprilisban visszaadta lelkét Teremtőjének és megtért férjéhez.
Az idén először kapott Czine Mihály-dijat testület, éspedig Hodász Nagyközség Önkormányzata. Az értékelő, Babosi László elmondta, hogy Czine Mihály büszkén vállalta származását és szülőhelyét, a magyar irodalom nagyjait elvitte Hodászra és bemutatta a vidéket, ahol felcseperedett. De a település is büszkén vállalja Czine Mihályt, hiszen volt iskoláján emléktábla emlékeztet rá, a község könyvtára az ö nevét viseli, ahol emlékkiállítás is van. A református templomkertben mellszobra áll, a községi nyugdíjasok klubja az ő nevét vette fel, az idén pedig regionális emlékünnepséget szerveztek Czine Mihály jegyében, azzal a szándékkel, hogy hagyományt teremtenek. Nagy József, a község polgármestere azt is elmondta, hogy a Czine-család volt lakóházát emlékházzá-tájházzá építik át, hogy Hodászon zarándokhelyet teremtsenek Czine Mihály tisztelőinek és követőinek.
A második díjazott Szabó András előadóművész volt, aki Czine-tanítványként került az irodalom és az irodalmi művek tolmácsolásának a bűvkörébe. Medvigy Endre méltatásában kiemelte a kitüntetett világszemléletének és művészeti hitvallásának tartópilléreit: nép, nemzet, egyetemes magyarság. Szerepét a régi magyar irodalom értékeinek a népszerűsítésében (Kecskés Együttes), a népi írók és a határon kívüli magyar költők és írók műveinek a tolmácsolásában, aki gyakran szerepelt Czine Mihállyal Csemadok-rendezvényeken, nyári táborozásokon, de Czine Mihállyal és Béres Ferenccel (1922-1996) közös fellépéseken: templomokban, iskolákban, kultúrházakban, és mindenekelőtt a budapesti Egyetemi Színpadon. Szabó András megidézte utolsó találkozását a nagybeteg Czine Mihállyal a Bethlen-díj átvételekor.
Czine Mihály-díjat kapott Szvorák Katalin Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas népdalénekes és előadóművész, akinek a pályájáról Kiss Ferenc tartott laudációt, kiemelve, hogy a kisebbségi létből indult és lett Czine Mihály tanítványa, aki a rá jellemző affinitással egyengette pályáját, amely a népdaléneklés Nagyasszonyává emelte őt. Szvorák Katalin szívhez szólón beszélt tanáráról, majd elénekelte annak egyik kedves dalát: Lovamat kötöttem, aztán a díjátadás ünneplő közönségével együtt: Erdő mellett estvéledtem…
A díjakat (az emlékérem Rajki László szobrászművész alkotása) a katedrálisi hangulatot árasztó díszteremben, – az utolsó székig megtelt, és még a szomszédos teremben kivetítőn is sokan követték az eseményeket –,Végh Károly, az alapítvány ügyvezető igazgatója adta át. Az ünnepélyes találkozó alaphangját a Misztrál Együttes adta meg megzenésített versek és népdalok ihletett tolmácsolásával. Hegedűs D. Géza színművész a Czine Mihályhoz irt versek elszavalása előtt elmondta, hogy Czine Mihály megfordult az ő szülőhelyén, a Szabolcs megyei Ibrányban, a színész édesapja hozzájuk is meginvitálta az ismert irodalomtörténészt, aki azt elfogadta és a világra nyiladozó kamasz először szülőotthonában találkozott Czine Mihállyal. A későbbiekben a népszerű színészt Czine Mihály földiként tartotta számon, és találkozásaikkor czinemihályos kedves gesztussal és büszkeséggel ölelte magához. Ezt követően Hegedűs D. Géza elmondta Pintér Lajos, Csoóri Sándor és Nagy Gáspár verseit.
Nagy Gáspár (1949-2007) zsoltáros versében ott van a Czine Mihály életét és munkásságát összegző két szó: neve érték! Ahogyan Czine Mihály is szinte prédikátori hűséggel és megszállottsággal hirdette: a magyarság érték – a magyarság mérték! Kimaradhatatlan volt előadásaiból, beszélgetéseiből, vallomásaiból Ady üzenetének a továbbadása: A magyarság szükség és érték az emberiség s emberiség csillagokhoz vezető útja számára.
Elbizonytalanodásunkban, amikor számot kell vetnünk azzal a ténnyel is, hogy a huszadik században a Kárpát-medencében a magyarság több mint két millióval csökkent (Pomogáts Béla közlése), akkor szükséges a hiteles és tiszta példaképek felmutatása. Ilyen volt Czine Mihály, aki a Németh László-i minőség-elv hirdetőjeként és vállalójaként; emberként és magyarként hitet, erőt és önbizalmat sugároz: anyaországi és kisebbségi magyarnak egyaránt!
Máté László, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”41922″}
