Az idei Kazinczy Napok keretében a Thália Caféban két könyvet mutattak be. Csáky Pál: Csend és Lélek (Ab-Art) c. kötetét Pomogáts Béla; Dunajszky Géza: Arcok és sorsok (Pro Futuro Hungarica p.t.) c. munkáját Máté László ismertette. Megrendezték a II. LitFestet, a rendhagyó irodalmi est is.
Csend es lélek c. kötetet Pomogats Béla irodalomtörténész mutatta be
Csáky Pál írásai legyenek bár novellisztikusak, vagy publicisztikák, netán újságcikkek, megjelenik bennük egy belső dilemma. Hogyan kell túljutni az asszimiláció állandó kísérletén és az identitás között fennálló feszültségen. Nekünk is vannak dilemmáink, de ezek nem ilyenek. Kisebbségi sorsban ez húsbavágó.
Csákyt mint csöndes politikust ismerte meg, ami számára szimpatikus, mert nem szereti a nagyokat mondó, harsogó pályatársait. „Sok erdélyi tapasztalatom van. – mondta az előadó – Tudom azt, hogy kisebbségi értelmiséginek ez folyamatos kihívásokat jelent. Ez a könyv nem egyszerűen politikai, hanem irodalmi minőség. Van politikai jelentése is, de az irodalomhoz tartozik. Arról beszél, hogy embercsoportok szeretnének hasznosak lenni, tenni valamit. Közösségi, kulturális értékeket teremteni, de ezen vágyak betöltéséért küzdeni kell. Folyamatos küzdelem a külvilággal, az elidegenedéssel, a sorstársakkal, a családdal, az árulásokkal, önmagunkkal. Ez a könyv a diadalmak könyve. A küzdelmeket sikerül véghez vinni. A csend segítette a küzdelmet. Ennek a csendnek kiáltó ereje van. Az olvasó számára kiáltás.” Utalt Koós Károly híres röpiratára, a Kiáltó szóra. „Remélem, Magyarországon is meg fogják hallani.”
Arcok és sorsok c. könyvet Máté Lészló ismertette
Máté László leszögezte, nem kritikát kíván mondani, hanem könyvismertetést. Ez a kiadvány a szerző előző kötetének, a Kínterhes éveknek folytatása. Könyvet bárki írhat, ha leírja saját életét. A szerző Debrődről származó pedagógus, énekkarok elindítója. Végül a múzsák is megcsókolták, mert két kötettel is fellépet már. Görcsös Mihály megírta Debrőd történetét és népi gazdálkodását. De kevésbé ismert nevet is említeni kell. Szakács Józsefét, aki 60-as, 70-es években a környék lángoló szervezője volt. Külön említendő, hogyan írta a falu krónikáját. Ha az elvtársak tudtak volna róla, megütötte volna őket a guta. Egy ilyen község méltó rá, hogy történetét feldolgozzák.
Egy novellás kötet egy gyermek és család, egy község és az egész nemzeti közösség legnehezebb éveit mutatja be. Az 1947-49 közötti három évet. Egy másik tragikum is megjelenik. A hagyományos paraszti életforma durva fölszámolása. Ez egy olyan alapot adott, biztos kiindulópontot, melyet támadások értek s ezek alapjaiban rengették meg településeink életét. A kisebbségi sors mellett ez a csapás is okozta, hogy egy közösség nehezen talál magára. Jött a deportálás, a reszlovakizáció, a magyar nyelv kiiktatása a közéletből. Dunajszky elmondja, hogyan jelenik meg ez a község életében. A nagybácsi a 1946-os népösszeíráskor kassainak vallja magát. Így próbálta megoldani a helyzetét. Kassán embereket kopaszra nyírtak anyanyelvük használatáért.
A lakosságcsere egyezmény miatt, a magyarok 50%-át is a nagy háborús bűnösök közé sorolták. De ezt 1948-ban Gömörnél leállították. Ők még beleszülettek ebbe a hagyományba. Csodálatos tudást szereztek a néprajz területén. Az utánunk jövő generációkat már tanítani kell rá. A kötetből megismerhetjük, miképpen zajlott a mészégetés, a kosárfonás, a szövés. A cséplőgép, a tüzes masina leírásához műszaki ismeretek szükségesek. A kötetben megjelennek a társadalmi változások. A közösség számára idegen a beszolgáltatás, a közös gazdálkodás, olyan dolgok, melyek felforgatják a családi életet.
Kitekint a Bódva vidékére is, ahol három etnikum találkozik. Így a mántákról is szó esik a könyvben. Cseregyerekeket küldtek német vagy szlovák szóra. Ez a békebeli időkben érvényes volt, a szomszédos népek egymásra utalva, megtanulták egymás nyelvét. Ezért küldték a gyermekeiket egymáshoz. Felelevenednek a gasztronómiai hagyományok. A globalizált világban már szinte ismeretlenek a szárított gyümölcsök. Hogyan főzték a szilvalekvárt, miképpen készült a mecenzéfi almabor. A mánták ezt még külföldre is exportálták.
A narráció két vonalon fut. Egy kétéves gyermek és a visszatekintő felnőtt szemével idézi meg a falu sorsát. A háború utáni tragikus eseményeket. Gondoljunk a leventék felkoncolására Pozsonyligetfalunál. A Přerov melletti szörnyű tömegmészárlásra, ahol a dobsinai németeket és magyarokat gyilkolták le. A többségi nemzet számára ezek ismeretlen események. Ilyen dokumentumként viszont bekerülnek közösségünk történelmébe.
A novelláskötet főszereplője adott, ugyanaz a személy. Van ennek hagyománya. Szindbád és Esti Kornél. De ennek hőse nem a világot járja, csak a szülőfaluját. Családjára tör rá a történelem. Megtudjuk, hogy az 1947-es esztendő szörnyű szárazságát hogyan élte át ez a közösség.
Nincs üveg, amit nem lehetne még csiszolni. A szöveg olvasmányos, az ember ráismer a hasonló körülményekre. Hallom a Pátria Rádióban, hogy a „Szoroskán” nagy tumultus van. Az Szoroskő! Egykor a kerékvágások térdig értek. Szoros lett a kő. Kényelemből vették át ezt az értelmetlen szót. Vidékünk földrajzi neveit se adjuk föl!
Két este alatt olvastam el, annyira érdekesnek találtam. Vonatkozási pont is volt. Az egész cselekmény azt sugallja, hogy lesz folytatása, hiszen 1949-cel nem ért véget a történelem.
Ezután Csáky Pál következett. Pomogáts olyan jókat mondott kötetéről, hogy ezt csak elrontani lehet! Az első, miért született ez a könyv. Itt élünk egy valóságban, amely nem fényes. Minden tisztességes ember megpróbálja erről saját véleményét megfogalmazni. Ez javaslat egyfajta világlátásra. Rövidebb írások vannak benne. Még antialkoholisták is olvashatják. Két részből áll. Nem minden esetben konkrét személyek szerepelnek benne. Egy sorsba néha három emberét is sűrítette. Közismert emberek közül sokakat megtalálunk benne. A második rész az elorzott hazáról szól. Ezek inkább esszék, melyek közös gondolkodásra serkentenek. Kik vagyunk, honnan jöttünk, hová megyünk, mi az értelme felvidéki létünknek. Ezek az írások nem könyvírás szándékából születtek. „A sorsok szembejöttek velem. Van egy pozsonyi író barátunk akit fel lehet ismerni.” Egy alkalommal Koncsolból kidőlt az élete. Elmondta a kereszteződéseket, amikor felrobban egy ember élete. Másnap Csáky lejegyezte. Megjelenik a lapokon a katolikus pap, az evangélikus lelkész akit meghurcoltak. A különféle trükkökkel megalázott tanítók, polgármesterek, vállalkozók. Három-négy történet nyomán az olvasónak eszébe jutnak a hasonló sorsok. Szinte magát írta a könyv. Akkor jut az ember eszébe, valahogy úgy érzi, ezt egybe kellene fűzni. Mi mindenen mentünk keresztül. Nem viselkedtünk úgy, ahogy kellett volna és hogyan kellene. A személyes történetek jobban megfogják az embereket. Hatékonyabban szólnak az emberek lelkéhez. Csak egy esetben említ nevet.
Végezetül egy részletet olvasott föl munkájából, hogy jellemezze annak hangulatát és stílusát. Előtte összefoglalta írása lényegét. A 80-as évek elején került Lévára, mivel oda nősült. Egy nemes, jelentős magyar múlttal rendelkező város csúszni kezdet. A lévai járásban a magyarok lélekszáma 37%-ot tett ki. A járási hivatalban a magyarok aránya 22%-őt. Ezek közül kettőnek járt magyar iskolába a gyermeke. Zoller Mihályé volt az egyik. Írásában neki állít emléket. 1996-ban húsvét előtt, ugrott föl hozzá két percre. Dőlt belőle a történet két és fél órán keresztül. Majd váratlanul távozott az élők sorából.
Dunajszky Géza önmagának tette föl a kérdést, mi késztet egy matematika-zene szakos tanítót, hogy írjon? 1947. július 22-én jött vissza a hadifogságból édesapja. Hatvan év után közzé kell tenni, mi történt velünk. 2007-ben Szlovákia megerősítette a Beneš-dekrétumokat. Gyermekkorát ezek vették el és tették tönkre. Figyelmeztessük az utókort. Ennek a történetnek a tanulságait le kell szűrni. Erről beszélni kell, erről tudni kell mindenkinek. Keressük közösen a megoldást, hogy elérjük, ne fogyjon a magyarság. Amikor végre a munkánkra összpontosíthatunk és nem fogják borzolni idegeinket Fico-féle kijelentésekkel. Mintha Dél-Afrikában élnénk az apartheid idejében. Ezért kell megszállottan könyvet írni. Szlovákiában 211 tömegsír van. 5403 magyar és német áldozatot ismer el a szlovák történetírás. Felkérte a történészeket, dolgozzák föl a korszakot, mely 1944. október 6.-ával kezdődött, amikor Ludvík Svoboda csapatai átlépték a határt és 1948. szeptember végéig tart. Ebben az időszakban folyt a magyarirtás. „Ennek szentelem az életemet. A mesém folytatódik. Lényegében kész a harmadik kötet is. Ha a politikusok ezt a kényes kérdést nem tudják megoldani, akkor jogi megoldást kell találni. Ehhez kérem az önök segítségét. Az első kötet az udvaromban, a második a falumban, a harmadik Szlovákiában játszódik.”
II. LitFest – Rendhagyó irodalmi est
A 45. Kazinczy Napok péntek esti (november 22.) rendezvénye, a LitFest – rendhagyó irodalmi est második alkalommal került be a műsorba. A LitFest ötlete a Bódva-völgyi és Érchegységi Kulturális Központ – Kassa Megye Kulturális Intézménye és a Fecsó Pál Polgári Társulás talaján fogalmazódott meg. A szervezők a programba a lehető legtöbb művészeti ágat szeretnének bevonni, s cél az is, hogy egyre több fiatal kapcsolódjon be a kortárs irodalmi művek átdolgozásába.
A program ötletgazdáját elsősorban az motiválta, hogy a hasonló nyelvművelő, irodalmi, vagy történelmi rendezvények színesítésére fiatalokat érdeklő, motiváló programokat találjanak ki. Az irodalmi est is részben ezt a célt szolgálta, a régi klasszikus író-olvasó találkozókat szervezte ujjá – modern formában.
A programba bekapcsolódó fiatalok pár héttel a rendezvény előtt kortárs irodalmi műveket, verseket, prózákat kaptak, amelyeket saját válogatás után maguk alakítottak át más művészeti ágakban bemutatható módon. Az irodalmi estre való felkészülés során a műhelyek késő estig dolgoztak. A múlt évben és az idén is több műhely működött: képzőművészeti, festészeti, grafikai, modern művészetek műhelye, videoart művészeti műhely, zenei, irodalmi és lírai színpadi műhely – árulta el Fecsó Yvett a szervezők nevében.
Hozzátette: Tavaly több iskola diákjait is megszólították, a szepsi magyar gimnáziumot, a szepsi művészeti alapiskola diákjait, a Kassai Márai Sándor Gimnázium diákjait. Az idén már csak azokat, akik a múlt évben valamilyen módon bekapcsolódtak a munkába, így a programba nagyrészt középiskolás korú diákok kapcsolódtak be, akiknek többsége idén a Márai Sándor Gimnázium diákjai közül került ki.
A zenei műhely képviseletében idén Viszlai Tibor és Matu Mónika adtak elő megzenésített verseket.
A képzőművészeti műhely több szekcióban működött Komjáti Zsolt, Éliás Ádám, és Fecsó Szilárd vezetésével.
Az irodalmi és színjátszó csapat munkáját pedig Bodon Andrea és Fecsó Yvett vezette.
A Thália Színház Márai Stúdiójában a rendhagyó irodalmi est a szerzőkkel való találkozóval és rövid beszélgetéssel kezdődött.
Egy rövid bemutatkozás erejéig Forgács Miklós rendezővel, dramaturggal, költővel és Balázs F. Attila költő-íróval, az AB Art kiadó igazgatójával Juhász Katalin Madách-nívódíjas költő, újságíró, publicista, irodalomszervező beszélgetett. Az érdeklődők megismerkedhettek a két költő életútjával és életfelfogásával.
Ezután következett az irodalmi színpad műsora, majd a teremben látható festmények, grafikák, a lépcsőn és az előtérben bemutatott installációk, vagyis a kiállítás megnyitója Fecsó Szilárd és Komjáti Zsolt által. A képzőművészeti rész a videofilmek vetítésével ért véget, majd az estet Viszlai Tibor és Matu Mónika előadásában hallható megzenésített versek zárták.
Az irodalmi színpad a szövegeket átalakítva, képekkel, saját szövegekkel, vetítéssel, zenével, rövid jelenetekkel tarkított műsort mutatott be. Külön figyelmet érdemel Ferencei Boglárka verse, amely Balázs F. Attila: Fény című elbeszélése alapján született, majd a verset Tancer Tamás adta elő saját zenéjével. Emlékezetes Gerenyi Ervin előadása, aki Forgács Miklós verséhez írt naplórészleteket – a vers szavainak háttérbe való vetítésével kombinálva – olvasott föl. Az Isten elfelejtett kertje című verset a Quimby egyik zeneszámának szövegével és zenéjével összehangolva adták elő a fiatalok, de több jelenet is készült, melyeknek alapja vers és szövegátiratok voltak.
Az irodalmi rész keretét Forgács Miklós: Lassan Andreának című verse adta, amelyben közreműködött Ferencei Boglárka, Illés Csenge, Tóth Emese, Szitás Veronika, Gerenyi Ervin, Bazár György és Tancer Tamás. Feldolgozták még Mizser Attila: Corvin köz című versét is.
A képzőművészeti műhely több műfajban is dolgozott. Egy nagyon érdekes installációval már a lépcsőn találkozhattak az érkezők. Kenész Laura Kötélinstallációja Balázs F. Attila: Villon nyakkendője című versének ihletése alapján készült. Több lépcsőfokra kötelekből és kötélhurkokból álló installációt helyeztek, amelyek akadályként működtek az érkezők számára.
A Márai Stúdió termének belső falán festményeket és grafikákat állítottak ki. Jakab Réka linómetszete, Komjáti Kinga Tűzmadár című akvarellje, Janitor Kristóf Orrom helyén vérborbolya című akrill-festménye, amely Forgács Miklós elbeszélése alapján készült, Kostsánszky Márk assamblage technikával készült alkotása Vida Gergely A szem útja című verse nyomán és Hajdók Gábor két akrill-festménye volt látható Lázadás és Aznapi profil címmel.
Az előtérben néhány izgalmas installációt és objektet is láthatott a közönség, Petrik Csenge pohárinstallációját Aznapi profil címmel, Macorlig Dávid Könyvinstallációját, Szilágyi Melinda – Könyvobjektjét és Farkas Annamária Óra objektjét, amely Juhász Katalin: Öncsonk c. versének ihletésére készült.
Kísérleti filmek is születtek, ezek közül kiemelkedett a gömörhorkai Kerepesi Enikő alkotása, aki egy, a homlokára szerelt kis kamerával rögzítette egy napját, majd felgyorsítva prezentálta a végeredményt, mindezt Vida Gergely: A szem útja című versének ihletésére. Ezen kívül megtekinthető volt Hajdók Gábor Oltár, Dobos Réka Juhász Katalin Rövid éjszakék évszaka című versére készült filmje, Maruscsák Dávid Idomok című kisfilmje Hizsnyai Zoltán Revolver című versének feldolgozásaként.
Külön érdekessége volt a programnak Bodnár Ádám és Tancer Tamás önálló ötletből született performansz videodokumentációja Az ifjú Lucifer szenvedései címmel. A filmhez Forgács Miklós írt verset, melyet a költő a videófilm vetítése alatt maga interpretált.
A sikeres est kötetlen beszélgetéssel ért véget.
A nap folyamán a gimnáziumban és a szakközépiskolában a nyelvészek – Balázs Géza, Dede Éva, Minya Károly és Hujber Szabolcs, az idei Kazinczy Napok előadói – rendhagyó irodalmi órákat is tartottak a diákoknak. Színes témákat hoztak magukkal. Szó esett nyelvünkről, a káromkodásról, viccről, sértegetésről, költészetről, nyelvészetről és játékról, valamint a modern zene dalszövegeiről.
Neves írókkal, költőkkel, nyelvészekkel és történészekkel találkozhattak azok, akik ellátogattak a 45. alkalommal megrendezett Kazinczy Napokra november 22-23-a között. Fókuszban az építészet, az irodalom, a nyelvészet, de mindenekelőtt: Kazinczy és Kassa volt.
A kétnapos rendezvénynek Kassán a Thália Színház Márai Stúdiószínpada adott otthont. A program a Csemadok Kassai Városi Választmánya és a Bódva-völgyi es Érchegységi Kulturális Központ szervezésében valósult meg. A rendezvényről több részből álló cikksorozattal számoltunk be.
Városfejlődés és Kassa Kazinczy korában részről ITT>>> olvashatnak.
A Felvidék Kazinczyjára, Sziklay Ferencre való megemlékezésről ITT>>> írtunk.
A 45. Kazinczy Napok anyanyelvünkről is szóltak – erről ITT>>> közöltünk összefoglalót.
A részletes programot Eseménynaptárunkban ITT>>> közöltük.
Balassa Zoltán, Fecsó Yvett, Felvidék.ma
További képek Képgalériánkban ITT>>> tekinthetők meg.
{phocagallery view=category|categoryid=1363|limitstart=0|limitcount=0|type=1}
{iarelatednews articleid=”42862,42814,42730,42857″}
