42848

Tehetetlen nacionalista, fasiszta félrevezetés, két évtizede elhanyagolt cigányprobléma. Az intenzív cselekvés és a határozottság nem egyenlő a nemzetiszocialista megoldásokkal. Ergo Kotleba “átvágta” a rá szavazó magyarokat.
A választások éjjelén, egy közösségi portálon megírtam az első impulzusok után a véleményemet, és ezen két nap elteltével sem változtatok semmit sem. Azonban kiegészítésképpen, leírom és kifejtem néhány aspektusát a véleményemnek. Főleg azért, mert megdöbbentő volt számomra, hogy a jelenlegi kormány (és miniszterelnök) felelősségét egyesek vitatták, valamint bizonyos magyar körökben skizofrén módon még örültek is Kotleba győzelmének.
Remélem közösségünkben kisebbségben van az előbb említett reakció, de azért megdöbbentett. Bár az adott régió körülményeit figyelembe véve az eredmény nem lepett meg. Csak a reakciók, amelyek a nyugati régiókból jöttek, amelyek Kotleba győzelmének pozitív megítélése kapcsán fogalmazódtak meg.
Amikor azt írtam, hogy a nacionalista miniszterelnökünk közvetetten (Nagyszombat megyében) és közvetlenül (Besztercebánya megyében) hozzájárult a végeredmények alakulásához, ezt a nézetemet a későbbi politológusi elemzések is megerősítették.

A tehetetlen nacionalisták
“Miniszterelnökünk” és soviniszta körei, meg a szlovák nacionalizmusát levetkőzni nem tudó szlovák jobboldal bizonyos pártja (-i), Nagyszombat és Nyitra megyében látták a “legfőbb veszélyt” a megyei választásokon. Hihetetlen. “Nevetséges”, ugyanakkor a sorok és a történések mögött olvasva szomorú. Robert Fico, “kutyábólnemleszszalonna” úr, a Smer generálisa, külön Nagyszombat városában kampányolt (megidézve a szlovák sovinizmus “boldog” 90-es éveit) a magyar megyeelnökjelölt ellen! Az állítólagos jobboldali KDH pedig hatodik oszlopaként szolgálta Mikušt Nagyszombat megyében, és Belicát Nyitra megyében. Azt le sem írom már, hogy a “magyar kártya” használata, állandó mozgósító képessége (a kilencvenes évek után még mindig), politikai tőkét kovácsoló ereje, mennyire a rövidlátás és a cselekvő tehetetlenség megnyilvánulásának formája a szlovák politikai elitben.
Ugyanis ezt már tucatnyi elemzésben leírták előttem, és legalább két évtizede mi, magyar választók (és talán szlovák demokrata barátainkkal együtt) látjuk és érzékeljük is. Azonban az tény, hogy maga a szlovák társadalom ennyi csalódás után (Dél-Nyugat Szlovákiában, illetve az említett két megyében), a növekvő munkanélküliség stb. okán, ezt nem akarja még mindig tudatosítani és a szakmaiságot, a valódi cselekvő képességét háttérbe szorítva egyes jelölteknél, még mindig úgy szavaz, ahogyan őt megvezetik egy másik kisebbséggel való ijesztgetés által, az sajnos jelent valamit, méghozzá azt, hogy hiába építjük együtt adófizetőként Szlovákiát, vagy lettünk egy “közös” (vagy talán ködös) Európa polgárai, a szlovák társadalom nem fogadta el a felvidéki magyar nemzeti közösséget teljes jogú államalkotó közösségként.
Ha szlovákiai magyar nemzeti közösség jelöltet állít maga közül, az a szlovák társadalom számára bizalmatlansági tényező a szlovák államiság biztonságpolitikai megközelítésében. Az egyszerűség végett: bár a szlovák társadalom panaszkodik a tehetetlen (és tétlen), vagy korrupt politikusaira, panaszkodik, hogy megélhetést és biztonságos, kiszámítható életet szeretnének, és nem kell vakítani a nacionalizmussal, sovinizmussal stb., mégis a hétvégén a gazdasági problémákra, a munkanélküliségre megoldást nem kínálló Robert Fico nacionalizmusa Nagyszombat megyében és Nyitra megyében hozta a szavazatokat a két (Smer közeli, sőt SNS közeli) jelöltnek, akik közül Belica a tétlenség és a tehetetlenség mintapéldánya. Lehet, ha nem csinálsz semmit sem, akkor végül is hibát sem követhetsz el – Nyitra megye déli régióinak innovációja kapcsán. Ez a skizofrén valóság itt nyugaton.

Fasiszta félrevezetés
A Közép-Szlovákia súlyos társadalmi problémáinak helyzetéért, politikai skizofréniájának valóságáért “már csak” közvetlenül terheli felelőség a miniszterelnököt, de ettől ez még erőteljes – közvetlen felelősség. Az ottani választási eredményekért hibáztathatóak a korábbi kormányok is. Kotleba fasisztoid magatartásformájának legitimizálódása, (politikai)győzelme ugyanis előbb vagy utóbb, ha nem is politikai síkon, akkor a társadalom hétköznapi interakcióiban is számottevően megmutatkozott volna Gömörben és Kelet-Szlovákiában.
Szóval ezen tényleg nem lehet, nem is kell meglepődnünk. Sajnos a cigányokkal való együttélés problémái éppen a magyarok által is lakott Gömörben érezhető a legjobban, itt mindennapi létező probléma a “cigánykérdés”, azaz a “cigányprobléma”. Ennek a problémának a kezelésére, megoldására ez idáig egy kormány sem tett hatékony, cselekvőképes kísérletet. Sarkítva az elmúlt két évtizedben folyt a duma (tudományosan diskurzus), meg a “segélyezés” (politikai értelmen a szociális felzárkóztatás)! S nem a munkaalapú társadalom megteremtése, megszervezése. Nem akarok kitérni a társadalmi elemzéseire ennek a problémának, mert a hétvége után a politikai analízisére kell most szorítkoznom, aktualitása miatt. Szóval a skizofrén valóság Közép-Szlovákiában az, hogy a besztercebányai SMER-es, megyeelnöki posztért induló Vladimír Maňkát Robert Fico nem igazán támogatta, sőt a Nagyszombatban tett kijelentéseivel a Maňka mögé állt MKP szavazó bázisát (de a magyarokat összességében) is elriasztotta.
Valóban, miért is szavazzanak a magyarok egy SMER-es jelöltre, akinek pártelnöke a magyarokkal riogat az ország nyugati végében? Az egyik helyen szövetségesek vagyunk, a másik helyen riogatnak velünk. Robert Fico skizofrén valósága. A miniszterelnök szakmai kompetenciáinak további hiányosságára az is bizonyítékul szolgál, hogy 2006-tól számítva biztosan tudott a gömöri problémák előbbi vagy utóbbi politikai felszínre töréséről, még sem tett kormányával ennek a megakadályozásáért semmit sem. Ahelyett, hogy Besztercebányán mondott volna Vladimír Maňka mellett egy kortes – ugyanakkor jövőbe mutató beszédet, érintve és foglalkozva a régió problémáival (cigányproblémával és gazdasági problémákkal), nem ezt tette, hanem tobzódott a magyarellenes hangulatában Nagyszombat városában. Hiszen mit neki nemzetiszocializmus, vagy fasizmus…Úgyis csak a magyarok között vannak szélsőségesek. Végül is csak szlovák Kotleba, ha mondjuk Berényivel hasonlítjuk össze. Így a fasiszta, Tiso imádó Kotlebának gyakorlatilag előkészítette a terepet a bevonulásra Besztercebánya megyei ispáni székébe, aki pedig sajnos a hétköznapok agyon hallgatott gömöri problémáit, félrevezető módon felhasználva, és ebből politikai tőkét kovácsolva simán megverte a tehetetlen nacionalistákat – vagyis először az SDKÚ-s Kaníkot, majd a Smeres Maňkát.
A szomorú az, hogy sajnos sikerült az ott élő magyar választóktól szavazatokat kicsikarnia, főleg az évtizedek óta meglévő roma-szlovák, roma-magyar, (romák és fehérek) együttélésből fakadó érzékeny problémákon keresztül. Kotleba végül is beszélt az őket érintő problémákról, tabukról. Igaz ezek nem direkt magyar kérdések a magyar választók számára, de az ottani magyarságnak ezek sorskérdések. Ezekről a másik jelöltek nem beszéltek, mert Besztercebánya megye északi, főleg szlovákok által lakott részeit ezek kevésbé érintik.
Mindent összevetve azért ne felejtsük el egy pillanatra sem, hogy bármennyire is van egy évtizedek óta húzódó súlyos társadalmi probléma, amely egyébként határozott fellépést érdemel, de az intenzív cselekvés és a határozottság nem egyenlő a nemzetiszocialista megoldásokkal. Ergo Kotleba “átvágta” a rá szavazó magyarokat. A (szlovák)fasiszta félrevezetés nem fogja megoldani a gömöri magyar iskolák gondjait. Nem fog engedélyezni és főleg nem az anyagi fedezetét megteremteni magyar magániskolák alapításához Közép- vagy Kelet-Szlovákia megyéiben, hogy esetleg a jó képességű magyar gyerekeket (bőrszíntől függetlenül) differenciáltan, tehetséggondozásban részesítse. Így gondoskodva esetleg arról, hogy a tehetségesebb roma (magyar cigány) fiatalok társadalmi standardizálódását elősegítse.
A (szlovák)fasiszta “félrevezetés” nem hiszem, hogy a munkahelyteremtés kapcsán a déli régiók többségében magyar lakta vidékeit fogja megcélozni, amivel bizonyára megoldaná a magyar elvándorlást és a romák ez általi számbeli túlsúlyba kerülését, vagy munkahelyteremtés lévén a romák gazdasági standardizációját.
A politika skizofrén valósága elérte a társadalmat, de lehet, hogy fordítva, a társadalom skizofrén valóságának visszacsatolását képezi le a politika . Az viszont biztos, hogy a politikai vezetés Szlovákiában önként vállalta a skizofrén valóság megteremtését, vagy előidézését.

Samu István, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”42802″}