Rák Viki színésznő december 17-én az Ifjú Szívek Táncszínházban mutatta be Mezei Mária: Szerelmeim címmel önálló sanzonestjét, amely egy zenés vallomás Mezei Mária színházi szerepeiről, szerelmeiről, háborús emlékeiről és titkolt szerelméről, Márai Sándorról. A népszerű színésznőt első önálló színházi estjéről, Mezei Máriáról, és a harmincas évek színházi világáról kérdeztük.
Miért éppen Mezei Mária?
Egy ajándékba kapott könyv, Szigethy Gábor Szerelem című könyve elindított bennem egy folyamatot. A kötet Márai Sándor és Mezei Mária titkos szerelméről szól, amely nem olyan régen látott csak napvilágot. Ahogy olvastam a könyvet, egyre erősebben éreztem azt, hogy ez az, amire vágytam. Hogy rátaláltam arra, amiről beszélni szeretnék. A felkészülésre elég időt adtam magamnak. Nem siettetett senki és semmi. Élveztem minden egyes percét, közben pedig ismerkedetm a korral. Megnéztem minden filmet, amiben Mezei Mária szerepelt, és elolvastam a könyveit is. Sőt még a Budakeszi házához is elmentem, de az éppen zárva volt, így csak a szomszéddal tudtam beszélnii. Nagy élmény volt, bár nem szívesen mesélt róla. Mezei Mária gondolatai az életről, a szeretetről szíven találtak. Egyre közelebb került hozzám és egyre biztosabb voltam abban, hogy ez az, amit akarok. Bár mindig is zenés estre vágytam, mégsem akartam, hogy ez a darab csak énekekből álljon, hanem legyen üzenete is.
Milyen volt a népszerű díva szerepébe bújni?
Szerintem minden nőben ott van a díva. Van, akiben rejtve – talán még maga előtt is – és van, akiben felvállalva. Én úgy érzem, bennem is van valami a dívából, nem is kicsit, de nem használom a mindennapokban. Ebben a szerepben viszont büntetlenül „díváskodhatok”, és ezt természetesen nagyon élveztem.
Hogyan fogadta a darabot a közönség?
Bevallom, teljesen le voltam nyűgözve. Mivel a közönség közel ült hozzám, úgy éreztem, hogy egybeolvadtak velem. Olyan szeretet sugárzott felém, hogy teljesen meghatódtam. Amit szerettem volna, az itt meg megszületett és ettől nagyon boldog voltam.
Hogyan zajlott a felkészülés?
Nyáron kezdtem írni a szövegkönyvet. Először Ötvös Annának küldtem el, aki Márai életútjának kutatója. Persze az első verzió nagyon nyers és kimondottan tragikus volt. Hiányzott belőle a humor, amiből neki bizony rengeteg volt, s bár kevesen tudták róla, ez nagyon fontos volt az életében, ugyanúgy, ahogy nekem is. Majd elküldtem egy jó barátomnak Szegvári Menyhértnek is, hogy olvassa el. Kiváncsi voltam, hogy látja egy rendező. Biztattak mindketten. Végül a próbák alatt, a többszöri újraolvasás közben csiszolódott össze a szöveg. Csak az maradt benne, ami fontos.
Mennyire tudtál azonosulni a korral?
Engem mindig is vonzott a 30-as évek színházvilága. Ahogy akkor tisztelték, ünnepelték a színészeket. Más világ volt. A közönség a színészek bűvkörében éltek.
A ruhák gyönyörűek, elegánsak. Ki tervezte őket?
Őry Katalin, Budapesten élő kosztüm és díszlettervező. A ruhák és a díszlet is az ő munkája. Amikor megkerestem, csak arra kértem, tervezzen nekem két estélyit, egy igazán”dívásat” és egy visszafogottabbat, aztán lett belőle ez a fantasztikus őrület a gyerekkortól a kezdő színésznőn át a nagy díván keresztül a már visszafogott Mezei Máriáig. Csodálatos, mit tud varázsolni egy ruha. Néha úgy érzem, ha felveszem, nekem már nem is kell semmit csinálnom, mert a ruha mindent elmond. Nekem csak egyetlen dolgom van: belebújni és viselni. Ezt csak nagyon jó kosztümtervezők tudják és Kati bizony közéjük tartozik. Ezúttal is köszönöm neki!
Többen mondták a bemutató után, hogy nem is ismerték Mezei Mária nevét.
Bevallom, egy kicsit ez is cél volt, hogy legalább általam kicsit leporoltuk az emlékét. Az idősebb generáció visszaemlékezhetett és lehet, megtudhatott róla olyan dolgokat, titkokat, amiket eddig nem tudtak, akik meg nem ismerték, egy kicsit bemutathattam nekik. Örülök, hogy behozhatom a köztudatba, hiszen fantasztikus színésznő volt. Nézve a filmjeit, sokszor elámultam azon, milyen természetesen játszik.
Ez az első önálló ested. Milyen volt egyedül állni a színpadon?
Nagyon nagy kihívás volt. Néha elkapott a pánik, hiszen tudtam, hogy rajtam áll vagy bukik minden. Nincs súgó, nincsenek színésztársak, akikbe bele lehetne kapaszkodni. Ráadásul a bemutató előtt csak üres nézőtérrel próbáltam. Most látta először közönség a darabot. Egy pár órával kezdés előtt még úgy éreztem, nem is leszek rá képes. Nagyon izgultam, de annál jobban örülök, hogy sikerült. Hogy elmondhattam azt, amit akartam. Láttam a szemekben, éreztem az ölelésekben.
Különösen szép volt a zongorajáték.
Zongorán Ladislav Fančovič kísért. Elismerem, nehéz feladatot adtam neki, ugyanis eredeti hanganyagból kellett lekottáznia a dalokat. Mégpedig úgy, hogy előtte nem ismerte őket és egy szót nem tud magyarul. Nagyon kellemes volt azonban vele együtt dolgozni. És ugye nincsenek véletlenek! Laci éppen Cziffra György lemezzel debütált. Mezei Mária pedig Cziffra Györggyel járta a világot a saját önálló estjükkel.
Both Hedvig/Felvidék.ma
