44884

A választások éjszakáján levont következtetések egyáltalán nem tesznek boldoggá. Fico bukása igen. Ezt egy bandája által jogfosztottá tett embernél tán csak Malina Hedvig akarhatta jobban. Jöjjenek azonban a második kör keserű tanulságai. Előre is elnézést kérek az ünneprontó megállapításokért:

1. Sajnos úgy áll, hogy a proteszt-szavazatokban testet öltő gyűlölet a legjobb mozgósító erő. Itt nem valaki mellett, hanem valaki ellen szavazott a szlovákiai társadalom zöme. Ez azért elég kockázatos játék, még ha Fico bukása szentesíti is.
2. Ez hatványozottan vonatkozik ránk, magyarokra. Nézzük csak meg Komárom vagy Dunaszerdahely eredményeit. Most nem maradtak el az országos átlagtól. Vészjelzés ez a magyar politikum számára, hiszen a magyar közösség nagyobb részét könnyebben megszólítja az aktuális rossz megbuktatásának vágya, mint bármilyen, közösségünk gyarapodását megcélzó üzenet vagy bármely, ezt képviselő jelölt.
Ez esetben keserű iróniával azt kell mondjam: Sok új Slotát a parlamentbe! Nekünk sajnos az kell, hogy legyen, ki ellen tömörüljünk, ki ellen mozgolódjunk, kivel szemben megfogalmazzuk igényeinket. És akkor biztosan többen is leszünk meg erősebbek is, mint ha csak úgy pusztán önmagunkért kéne olykor-olykor kiállni. Nem tudom, miért jobb ez, de így van.
3. A közszereplőknek vissza kell adni a közösségi szolgálat hitelét. A választópolgárok ugyanis annyira kiábrándultak már a politikából, hogy megszavaznának bárkit, csak nehogy politikus legyen, pártpolitikus meg aztán végképp. Nekik nem hisznek többé. Ma egy menedzser, holnap egy sportoló, aztán egy színész. Amerikanizálódunk…
4. A csehek már eljutottak odáig, hogy legalább egy kollektív bűnösséget elutasító elnökjelöltük legyen. A szlovákok még nem. Márpedig egy államfőtől elvárandó a nagyvonalúság, az otthonosság érzetének megteremtése és a társadalom egységének képviselete.
5. Mi ennek ellenére tapsolunk és ujjongunk. Minek is? Ennyire tudunk örülni a bizonytalannak? Ez csak káröröm Fico bukása felett. Megérdemli, szó se róla. De ennél tán lehetnénk igényesebbek önmagunkkal szemben. Néhány pártok feletti megmondóembertől pedig igenis elvárt ezek után, hogy ne csak szlovákiai demokrataként merjenek állást foglalni jelöltek ügyében, hanem tegyék meg ugyanezt magyar-magyar viszonylatban is. Máskülönben hol itt az ifjú magyar értelmiség felelőssége?
Andrej Kiskának nem azt kívánom, hogy legyen Szlovákia eddigi legjobb köztársasági elnöke. Az nem lesz olyan nehéz. Azt kívánom, hogy ezen túl találja meg az összhangot állama déli vidékein élő polgáraival. Más úgy igazából nem is érdekel.
Ja, és természetesen bukjon a Fico rendszer! A következő rést mondjuk egy igazságos alkotmánybírósági döntés üthetné rajta.
Gubík László, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”44879,44877,44871,44881″}