Kassán – kedvenc városában – vasárnap délelőtt, a Csáky-Dessewffy-palota udvarán álló Esterházy-mellszobornál emlékeztünk a képviselő születésének és halálának évfordulójára.
Czimbalmosné Molnár Éva főkonzul beszédében hangsúlyozta, Esterházy János hűséggel ragaszkodott szülőföldjéhez és nemzetéhez. Emberségét az Isten iránti töretlen hitből merítette. A szlovákokat is mentő Esterházy János mindig is hangsúlyozta nyitottságát a szlovák nép iránt. Aki a másik népnek rosszat tesz, a saját népét is károsítja ezzel – vallotta. Még ma is sokan vannak, akik semmit sem tudnak Esterházyról, pedig egy rendkívül fontos személyiségről van szó, akinek élete példaértékű. Elveit soha, semmilyen körülmények között nem adta föl, megtörni nem tudták.
Ő volt a szlovák parlament egyetlen képviselője, aki a 68/1942-es alkotmánytörvény ellen szavazott, mely a zsidóság kitelepítéséről szólt. Így indokolta álláspontját: “mint az itteni magyarság képviselője leszögezem ezt, és kérem tudomásul venni, hogy azért nem szavazok a javaslat mellett, hanem ellene, mert mint magyar és keresztény és mint katolikus a javaslatot istentelennek és embertelennek tartom.”
A háború utolsó időszakában bár elmenekülhetett volna, mégis maradt, amit a következőképpen indokolt: „Ezen a földön születtem, szívem-lelkem gyökere annyira ezen a földön él, hogy itt maradok köztetek, és veletek fogom átélni a rossz napokat is (…), mert ha másokat maradásra bíztatok, én sem mehetek el innét.”
Kereszténysége és magyarsága miatt neki is az üldöztetés és a szenvedés jutott osztályrészül. Szavai ma is aktuálisak: „Ne felejtsétek el egy pillanatra se azt, hogy magyarnak születtetek, és mint magyarnak kell meghalnotok. Ilyen szellemben neveljétek gyermekeiteket, mert egyedül ez biztosíthatja nemzetünk fennmaradását.”
Azután jómagam méltattam a néhai képviselő személyét. Az emberek nem határozhatják meg, hová, milyen családba születnek, s azt sem, hogy a történelem milyen kihívásokat tartogat számukra. De azért már felelünk, hogy milyen válaszokat adunk. Kassának az a szerencséje, hogy számos neves magyar személyiség élete kapcsolódik hozzá. Hármukat emeltem ki ezek közül. Márai Sándort, aki világhírűvé vált. Húsz évvel ezelőtt még fasisztázták, de a nemzetközi siker ezt elsöpörte.
A Kassán nyugvó II. Rákóczi Ferenc körül is vita zajlik szlovák és magyar történészek körében. Pedig egyik legtisztességesebb, mélyen hívő személyiségünk volt. Esterházy Jánost a kassai választási kerületben választották meg képviselővé. A 20. sz. egyik legtisztább politikusát szintén mély Isten-hit vezérelt.
Világra jöttekor, minden szépnek tűnt. Hiszen egy grófi családba született, melynek biztos anyagi háttere és társadalmi rangja volt. Majd a száz éve kirobban világháború és a megalakuló Csehszlovákia mindent elsöpört. A család elveszítette birtokainak jelentős részét. De Esterházy megtalálta helyét. A kísértés nem váratott soká.
Edvard Beneš minisztériumot ajánlott föl neki, de ezt ő akkor fogadta volna csak el, ha a csehszlovák kormány változtat politikáján. 1938-ban Szlovákiában maradt, holott Magyarországon karrier várt volna rá. 1938-as kassai beszédében bátor helytállásról tett tanúbizonyságot, amikor a Magyarországhoz kerülő szlovákok számára kisebbségi jogokat követelt.
Ez nem egy meghunyászkodó beszéd volt, mint amilyen pl. a szlovák Jozef Čársky püspöktől hallhattunk. Az utóbbinak emléktáblája van Kassán, a grófot meg ezért elítélik. Ő is fogadta Horthyt, ám ezt csak a grófnak róják föl. Majd a zsidók deportálását nem szavazta meg. Képviselőtársai fizikailag megtámadták emiatt. Néhányan az illemhelyre menekültek, hogy ne kelljen állást foglalniuk. 1945 után azért kellett elítélni, mert rajta keresztül a szlovákiai magyarságot is meg lehetett bélyegezni.
Ezért szükséges, hogy rehabilitációra sor kerüljön. Tragikus, hogy az az ember, aki egész életével a szlovák-magyar megbékélést szolgálta, sok szlováknak is lehetővé tette a nyugatra való menekülést, számos zsidót is megmentett, amit kassaiak is igazoltak, szlovák oldalról nem részesítették elismerésben.
Pásztor Zoltán püspöki helynök imája után megkoszorúztuk a gróf mellszobrát, Lantos Györgyi alkotását. Palenčárné Csáji Ildikó, a Kassai Polgári Klub elnöke, akinek szervezésében került sor a megemlékezésre, annak reményét fejezte ki, hogy a gróf rehabilitálására sor kerül majd és emlékeztetett, a szobor Csala Kornélia, volt elnök jóvoltából áll a Csáky-Dessewffy-palota udvarán.
Orémus Péter fuvolakíséretével elénekeltük a Szózatot és az ünneplő közönség otthonaiba távozott.
Balassa Zoltán/Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”44480,44437,42679,44479″}
