44807

Többször is bújhatunk függöny mögé, urna mellé ebben az évben! Még túl se jutottunk a köztársasági-elnök választás második fordulóján, de már egyik szemünkkel a májusi európai parlamenti, másik szemünkkel pedig az őszi helyhatósági választások felé kacsingatunk. Politikusaink mindenképp, választóik felemás lelkesedéssel. Mivel hiába felül a gálya, és alul a víznek árja, mégis a közöny az úr! Vissza kell adni a választókedvüket a felvidéki magyaroknak, vagy inkább tettekkel kell elnyerni a választó- és választhatókedvet! Minden egyes szavazás előtt elhangzik a részvételre való mozgósítás fontossága. De hogyan lehet ezt eredményesen megvalósítani?

Schmuck Andor, a magyarországi szociáldemokraták elnöke a közelgő magyarországi parlamenti választások előtt 12 eldöntendő kérdést tett fel az országos listát állító pártok vezetői részére. Szerinte ez bőven helyettesíti a pártelnökök TV vitáját. Nekünk, felvidéki magyaroknak nem sorsdöntő a Schmuck féle kérdések tartalma, amely elsősorban anyaországi problémákhoz való párthozzáállást feszeget, viszont az ötlet jó és alkalmazható nálunk is – például az elcsépelt lakossági fórumok hosszú előadásai és rövid vitái helyett!
Tételezzük fel, hogy a legközelebbi magyar érdekeltséggel is bíró szlovákiai választás alkalmával, vagyis az európai parlamenti voksolás előtt – egy civil szerveződés, például a Kerekasztal és egy sajtóorgánum, például a Szabad Újság széleskörű társadalmi vita vagy közvélemény-kutatás eredményeként letisztult kérdéseket tesz fel az európai parlamenti választásokon újfent egymásnak feszülő MKP és a Most-Híd (ne adj Isten, MKDSZ is) elnökeinek illetve képviselőjelöltjeinek.
Az ilyen közvetett párbeszédben (választópolgár-civil szervezet – sajtóorgánum – képviselőjelölt) kialakult kérdések legyenek konkrétak, a felvidéki magyarság európai képviseleti lehetőségeire szabottak, hogy egyértelmű és ne ködösítő válaszok érkezzenek rájuk az illetékesektől. A válaszok alapján aztán a felvidéki magyar választó saját kérdéseivel érdekeltté és egyúttal mozgósíthatóvá válik a folyamatban, a válaszokból pedig tiszta képet nyerhet, hogy mit várhat majd a pártjelöltektől, az esetleg mandátumhoz jutó képviselő(k)től, amit aztán számon is kérhet.
Példának okáért álljanak itt most ezek a kérdésjavaslatok az európai parlamenti választásokra vonatkozóan:
1. Támogatná-e, hogy a választásokat követően a rezsicsökkentés magyarországi példája általános Európa Uniós gyakorlattá váljon? Igen vagy nem?
2. Követelné-e az Európai Parlamentben, hogy a képviselők fogadjanak el az őshonos nemzeti kisebbségek számára egy általános érvényű európai jogi normát. Igen vagy nem?
3. Támogatja-e , hogy az európai uniós források legalább kétharmada munkahelyteremtésre, a munkanélküliség csökkentésére legyen fordítva? Igen vagy nem?
4. Hajlandó-e mandátuma ideje alatt valódi támogatással rendelkező civil szervezetekkel érdemi párbeszédet folytatni gazdaságpolitikai, szociálpolitikai és nemzetiségpolitikai kérdésekben? Igen vagy nem?
5. Megszavazna-e az Európai Parlamentben egy Magyarországot elmarasztaló határozatjavaslatot (pld. Tavares-jelentés). Igen vagy nem?
6. Tudna-e küzdelmet vívni egy olyan Európai Parlamenti határozat elfogadásáért, amely felszólítaná Szlovákiát a Beneš-dekrétumok semmissé nyilvánítására. Igen vagy nem?
7. Hajlandó lenne-e magyarországi és erdélyi képviselőtársaival együtt képviselni a székely autonómia ügyét?

Száraz Dénes/Felvidék.ma