A világhírnévre szert tett szlovák operaénekes, nemzeti művész elégedetlen a szlovák himnusszal. Nem talál benne ugyanis semmi pozitívumot.
A napokban a szlovák médiában annak apropóján került terítékre nemzeti himnuszuk ügye, hogy március 5-én, azaz 170 éve énekelték először nyilvánosan a pozsonyi evengélikus líceum lázongó fiataljai, akik tiltakozásul Ľudovít Štúr tanáruk tevékenységének felfüggesztése miatt elvonultak Lőcsére, hogy ott folytassák tanulmányaikat.
Peter Dvorský a közszolgálati rádiónak nyilatkozva bevallotta, nem tetszik neki a himnusz. Agresszívnak tartja. „Nem érzek benne semmi szépséget, ami a szlovák népre vonatkozna, csak égzengést meg villámokat”. A világhírű tenor szerint a szlovák nyelv rendelkezik sokkal szebb szavakkal is a néplélek kifejezésére. „Ez egy marsch, egy olyan induló, amely arról szól, hogy állandóan ébernek kell lennünk, mert valaki veszélyeztet bennünket. Ez korántsincs már így”, nyilatkozta a művész, hozzátéve persze, hogy a himnusz születésének idején indokolt volt ez az alaphang. Azóta viszont már nagyot változott a világ. „Ha érzelemdúsabb lenne himnuszunk, hiszem, hogy a kölcsönös megértésből is több lenne”, fejtette ki a világ legnagyobb operaszínpadait megjárt énekes.
A jelenlegi szlovák himnuszról különben a magyarság körében él egy hamis kép is. „Szlovákia büszkesége, a himnuszuk sem eredeti, hanem egy magyar népdal….” Az idézett szövegrészhez hasonlóak százával akadnak a világhálón. És téves információn alapszanak. Az 1918-tól a csehszlovák himnusz részeként, majd 1993-tól hivatalosan is szlovák himnusz szövegét Janko Matúška tiltakozó Štúr-növendék írta 1844-ben, és azt ajánlotta, hogy a „Kopala studienku” népdal dallamára énekeljék, ami így is történt. A félreértések abból adódnak, hogy – ahogyan az szomszéd népeknél előfordul – erre a dallamra magyar nyelvű dalok is születtek, többek között az „Azt mondják, nem adnak engem galambomnak…” kezdetű, amely Bartók Béla 1908-as gyűjtésében is szerepel. Kortársa, Kodály Zoltán már a harmincas évek vége felé próbálta tisztázni a dolgot, amikor is a Magyarság a zenében című tanulmányában azt fejtegeti, hogy a szomszéd népekkel való több évszázados érintkezés eredménye a sok közös dallam. „Néha nem könnyű megmondani, melyik honnan ered. Értelmiségünk leginkább még ezeket ismeri, s persze mind magyarnak tartja, mint legutóbb is a tót himnuszt. Pedig annak formája, ritmusa, helyzete a két nép dalkincsében: mind tót eredete mellett szól.”
A szlovák himnuszt a jelenleg hallható hivatalos formába Ladislav Burlas zenetudós, zeneszerző öntötte. Más harmóniákat, lassúbb tempót választott, hiszen a csehszlovák himnusznak ez a befejező része volt a gyors és pörgős.
BA, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”5850,20895,20702″}
