A Költészet Napja alkalmából Kassán kétnapos rendezvénysorozatra került sor. (Képgalériával frissítve!)
A kassai Márai Stúdió kávéházi galériájában április 10-én nyitották meg Miklosovits László grafikus Együttgondolkodás Máraival c. kiállítását, melyet Szaszák György publicista nyitott meg. Majd Forgács Miklós, a színház dramaturgja beszélgetett a zalaegerszegi születésű és Albertirsán élő grafikussal, Szaszákkal és Bartusz György Munkácsy-díjas szobrász-egyetemi tanárral, a Magyar Művészeti Akadémia tagjával. Végül Szaszák: Kassai kapuk c. frissen megjelent munkáját ismertették keresztelték meg.
Szaszák bemutatva a művészt, Örkény Istvánra és Máraira utalt, akik szerint, a lehető legtöbb, amit az egyik ember adhat a másiknak, az a szolidaritás. „Minden ember annyit ér, ahány ember lelkében él! Márai Sándor pedig olyan író volt, aki a leírt, vagy kimondott szavaival képes volt igen sok embert megérinteni.” Szaszáknak olyan érzése támadt, „mintha Márai képes lenne más dimenziókból is üzeneteket intézni, és feladatokat róni ránk. „Meggyőződésem, hogy az itt jelen levő, de Budapest mellett, Albertirsán élő Miklosovits László grafikusművészt… kiszemelte magának.” Akkor történhetett ez, amikor Arany János világáról beszélt rajzaival, éppen itt Kassán, a Vaskapuban. “Márai gondolatnyilai már azelőtt eltalálták Miklosovitsot mielőtt megérkezett volna Kassára, hogy aztán a várossal is megismerkedve olyan felismerések nyíljanak meg lelki szemei előtt, melyek Márai és Kassa ihletésében képi szószólónkká avatják.” Milyen üzenetről van szó, amit szerteszét vitt a világ nagyvárosaiba? „A nagy kérdés nem az, mit hoz a holnap. Az igazi kérdés: mit hoz a tegnap?”
A válaszok között látjuk amint egy méh fullánkja a Mészáros utcán megmérgezi az alapokat és a Márai-ház oldalra billen, mint ahogy sok minden Trianon után. A dóm is oldalra fordul, mély szakadék tátong a főszékesegyház alatt. A bombázó repülőgép Kassa fölött jelzi, Magyarország belépett a második világháborúba és a következményeket. Láthatjuk a kibillentett Jakab-palotát, ahol „1945-ben a Kassai kormányprogram kiötlője, Edvard Beneš megfogalmazta az új Csehszlovákia faji diszkrimináción alapuló doktrínáját.”
Az alkotások nagy része ennél sokkal mélyebb és több rétegű – szögezte le a méltató. – Ismertetője végén köszönetet mondott az alkotónak, hogy újra itt van, és nem jött üres kézzel! Márai nagy ihlető, és gondolat-provokátor volt s „így azt is megköszönöm mindkettőtöknek, hogy nem hagyjátok ellanyhulni éberségünket.”
Forgács Miklós Miklosovitshoz fordulva, érdeklődött, hogyan jutott el Zalaegerszegről Máraiig? A grafikus a gyökerekkel kezdte. Erdélyi származású munkáscsaládból származik, mely polgári szemléletet sajátított el. Nem a fogyasztó, zabáló, hanem alkotó polgárét. A tudás tisztességét. A Rakéta-regényújságban ismerkedett meg Márai munkásságával és az emigrációban megjelenő Új Látóhatárból tájékozódott, ahol a 60 éves Márait ünnepelték. Ezt habzsolta. Ez elindított benne valamit, ami megihlette, de nem illusztrálni kívánta az író munkáit. Benne egy egésszé állt össze az író szemlélete, ő lett számára a forrás. Ha problémája akadt, arra volt kíváncsi, mit mondott róla? A válaszon elgondolkodott. A Népek Krisztusa Magyarország – Márai halhatatlan versének sorait megrajzolva, 56-os élményeit is megörökítette. A vérnyomokat, az akasztott embereket. Akkor készített egy vázlatot. Évek múlva előkerült és forgatni kezdte. A képen tragikus kettősség nyilvánul meg, két magyar kerül szembe egymással. Ez a tragédiánk. Márai élete végén elveszített mindenkit, élet és halál jelenik meg képén.
Forgács ezután megkérdezte, ha képei nem Márai-illusztrációk, akkor miért inspirál jobban, mint a körülöttünk levő világ? Miért fordult Miklosovits az absztrakt szóhoz? A művész bevallotta, szíve csücskében két város, Kassa és Kolozsvár található. Ami otthon már piszkolódik, itt tisztán működik. A rendszerváltás után baráti köre szélsőjobbra és -balra fordult, ő Máraival középütt maradt. Hosszú ideig művésztelepekre járt, ahol a képzőművészek ették egymást. Majd irodalomtörténészek köze csöppent. Remek volt kívülállóként nézni, ahogy ők is eszik egymást, viszont iszonyúan sokat tanult tőlük. A képek másik oldala a technika. Ebben a vonatkozásban a gondolatot tartja fontosnak. Nem dől be a divatos ezoterizmusnak, sem a hiperrealizmusnak. Egy a fontos számára: a kép intelligenciája. Egy építkezéses rajzot meg lehet ismételni, de a dinamikus vonalat, mely megszólal, az nem ismétlődik meg. Ám az ilyen rajz születéséhez mázsányit kell megfesteni.
Bartusz György szerint a kassai Jasszus Antal műve megfelel Márainak. Kassa azért vonzotta, mert ilyen nagy egyéniségek éltek itt és nekik van sugallatuk. Besugározzák máig ezt a várost. Jó itt élni. Soha nem akart innen elmenni, habár Kéménden született. Az idegenek, akik meglátogatták és megismerték a város történelmét, azokat is megfogta nagyon. Jóbarátságban volt Jakoby Gyula festőművésszel, aki úgy vette, mintha fia lenne, elvárta tőle, hogy hetente meglátogassa. Ez külön fejezete életének.
Ezután Szaszák könyvének bemutatója következett, mely a szubjektív kassai univerzumot „tuszkolta bele” egy kötetbe. Havasi Péter, a Hernád Kiadó vezetője olvasta föl Bartusz György indoklását, miért ajánlja ezt a könyvet kiadni. „Nem csak vagyunk, állandóan történünk” – írja a szerző könyvében, s ebből kitűnik, hogy e kapukat olyan dolgok megismerésére nyitja meg, „amelyek minden bizonnyal kihatással lesznek az e téridőben keletkezett értékekhez fűződő viszonyaink további alakulására.” Ez az őszinte könyv bizonyítja, „Kassa és a mindenség mennyire összetartozik, és mi mindenre lehet példa.” Ez a szerző negyedik kötete, mely egyfajta napló. Van benne vers, jegyzet, karcolat, interjú és elbeszélés s így Márai Ég és föld c. munkájával rokon. Márai számára példakép, akire hivatkozik, de megjelennek benne a kassai képzőművészek Roskoványi Istvántól Löffler Béláig. Ismeretlen Fábry-levelek sorjáznak az oldalakon, Faludy György, Koncsol László, Határ Győző, Gyurkovics Tibor… A fiatal rozsnyói tudós, ifj. Werner Norbert csillagász is szerepel a kötetben. De „Európa hercegnője”, azaz Szent Erzsébet és a premontrei templom kriptájában kiforgatott egyéniségek koponyájáig terjed érdeklődése. A huszadik századi kassai polgárok arcéle is felvillan. Saját lelkületét tárta ki a szerző olvasói előtt. Forgács értelmezésében, Kassa egy önálló galaxis, hogy folytassa Bartusz gondolatmenetét. Szaszák ezután bevallotta, élményeit szeretné megosztani, amelyek e bő négy évtized alatt Kassán és közvetlen környékén megérintették. Tavaly lett 60 éves éppen amikor a város Európa kulturális fővárosa lett, de a rendezvénysorozat a magyar múltból és jelenből alig mutatott föl valamit. Legalább azokat az értékeket, időtálló vallomásokat tartotta kötelességének közreadni. Majd arról adott számot, miképpen találkozott Máraival gimnazistaként, 1968 zűrös időszakában, amikor orosz tankok vették körbe az iskolát. Akkor vette meg a Fekete Sas épületében működő antikváriumban az Ég és Föld c. munkáját és rátalált háborús naplójára. Megfordult vele a világ! Csodás lényegre törően tömör gondolatokkal találkozott. 1971-ben az Új Szónál dolgozva, az Imperiál szálló kávéházában ült, ahol egyik nap lógós fiatalok vették körül. Ahogy besütött a reggeli nap, az egyik fiatal lányt az erős napsütés körbefonta. Abban a pillanatban onnan Márai fejjel lefelé nézett rá. Mit szólsz hozzá? – kérdezte. Akkor ráhajolt a papirosra és írni kezdett. Ez lett az első naplóbejegyzése. Akkor eszébe sem jutott, hogy kiadásukra gondoljon. De eljött az ideje és hatvan idézetet válogatott össze e jegyzeteiből.
Varga Lívia színművész ezután a Kóby és Gizi c. írását olvasta föl.
Miklosovits ehhez hozzáfűzte, Márai nagyságára jellemző, hogy amikor Marcus Auréliust idézi, ezt úgy teszi, hogy kénytelen volt kivenni a könyvtárból kötetét. Rájött, ez az ember kell neki! Amikor lovasszobrát meglátta, azt üzente a császár: fiúk nyugalom, minden a helyére kerül! „Ha padlón vagyok, vagy egy-két pofont kapok, ez jut eszembe.”
Szaszák Lomoga Mátyásról is megemlékezett. Akinek apja alapította a kommunista pártot Kassán, de azután belépett a nyilaspártba – ezért nem tartották számon a kommunista időszakban – és fiát megeskette, soha, semmilyen pártba ne lépjen be. De nem csupán magyarokról ír. Anton Gregáról, az Állami Színház néhai igazgatójáról is, miképpen jutott el Máraihoz. Grega gyötrődött, miért lett belőle szlovák? Anyja magyar volt, apja katolikus pap.
Ezt követően sor került Szaszák könyvének, a Kassai kapuknak keresztelőjére. A keresztszülők tartották bor alá a „zöld kisdedet”. Nevezetesen Czimbalmosné Molnár Éva főkonzul és Czajlik József, a kassai Thália Színház igazgatója, az est házigazdája. Havasi Péter ministrált hozzá. Czajlik ezzel kapcsolatosan megjegyezte, a kapuk legyenek nyitva, melyeken keresztül az állatvilágból léptünk ki! A főkonzul a szerző korábbi kötetét említette, mely a kassai műemlékeket mutatja be, s az iránymutató volt számára.
A könyv iránt nagy érdeklődés mutatkozott. Az összes rendelkezésre álló példány elfogyott. A szerzőnek meg volt mit csinálnia, hogy dedikálja az érdeklődőknek legújabb művét.
Az eseményről további képek megtekinthetők a képgalériában ITT >>>.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
