A Kelet-szlovákiai Múzeum kiállítását április 24-én nyitották meg a Hóhér-bástya épületében. Témája a grünwaldi csata és a husziták, akiket zsebrákoknak is hívták vidékünkön.
Pollák Róbert, a befogadó intézmény igazgatója nyitotta meg a tárlatot. Azzal kezdte, ha a kassai Fő utcán bárkit megkérdeznének, hogy mi köze van Varsónak Miskolchoz, akkor aligha az jutna az eszébe bárkinek is, hogy a husziták. Majd üdvözölte a lengyel és magyar vendégeket. Wojciech Brzezińskit, a varsói Állami Régészeti Múzeum igazgatóját és kollégáit Wojciech Borkowskit és Marek Zalewskit, aki „élő huszitaként” parádézott a kiállításon, valamint Tóth Arnold igazgatóhelyettest, etnográfust és Miskolczi Melinda régészt, a miskolci Hermann Ottó Múzeum munkatársait.
Tóth Arnold szlovákul kezdte beszédét, majd magyarul folytatta. Az egyik terem Miskolczi Melinda régész munkásságának eredménye. Ő dolgozott a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei várak feltárásán. Ez a kiállítás már több helyütt vendégszerepelt. Csehországban és Szlovákiában, de így együtt a két kiállítás még nem találkozott. Önálló kiállításként Észak-magyarországi várak néven szerepeltették, majd azután kapta a Rejtélyes várak nevet. A fiatalok körében nagy népszerűségnek örvendett, mert a vár makettek alatti fiókokat ki lehet húzni, ott tesztek vannak és fakardok találhatók, középkori öltözetek, melyeket a diákok magukra ölthetnek és „harcolhatnak” egymással.
A Herman Ottó Múzeum vegyes intézmény, melynek legerősebb részlege a régészet. Berkein belül erős középkori várkutatás zajlott. Most azokat a várakat mutatják be, amelyeket a husziták újrahasznosítottak.
Brzeziński igazgató örömét fejezte, hogy a kiállítás, melyet 2010-ben a grünwaldi csata alkalmából rendeztek, Kassára is eljutott. Jan Matejko történelmi festő örökítette meg ezt a csatát egyik alkotásán és a hagyományt követve, Jan Žižkát is megfestette rajta. Ennek reprodukciója szerepel a tárlaton. Az ő személye kapcsolja össze ezeket az országokat, melyek részt vállaltak a kiállítás megrendezésében. Ez a csata megváltoztatta az európai politikai helyzetet.
Végezetül Pollák külön megköszönte miskolci kollégáinak, hogy a tárlat felépítésének oroszlánrészét vállalták.
A husziták sikerrel alkalmazták a szekérvárat. Egy ilyen szekér másolata a tárlaton is szerepel.
A szekérvár az ókor óta használt sikeres védelmi taktika. A kalandozó magyarok ilyenekben töltötték az éjszakákat. A legelterjedtebben lengyel területeken használták. A husziták láncokkal kötötték őket össze.
A tárlat egyik fele háromnyelvű (magyar, angol és szlovák), mely két egymástól egy kicsit eltérő nevet visel. Magyar neve: Isten katonái – huszita harcosok és váraik nyomában, szlovák neve meg Isten katonái – rejtélyes várak nyomában.
Az első helyiségben tehát a vár makettek és a diákokat kreatív tevékenységre ösztönző tárgyak találhatók a fiókokban. Különböző kiásott tárgyakat láthatunk a tárlókban, mint fazekat, csuprot, kancsót, sarkantyút, patkót és csizmapatkót, nyílhegyet, fenőkövet, baltát, vaskarikát (érdekes, ez nem fából készült), ásópapucsot, sarlót, késtokot késsel és parasztkést. Ezek mind a 13-14. sz.-ból származnak.
A kicsinyített várak között szerepel Kelemér-Mahosvár. Ezt 14. sz. eleji állapotában láthatjuk. A sajónémeti vár makettje a 15. sz. közepén fennállt állapotot mutatja. Sajógalgóc 13. sz. végén nézett így ki. Ezeket a várakat hasznosították újra a husziták.
A másik teremben a szekérvár alkotja a paneleket. Ezek végigvezetnek a husziták történetén, láthatjuk fegyvereiket, megismerhetjük harcmodorukat és szerepüket a korabeli Európában.
A 14. sz. végi és 15. sz. eleji Lengyelországban Nagy Kázmér után Nagy Lajos leánya Hedvig, vagy ahogy a lengyelek mondják Jadwiga kezdett uralkodni. Lengyelország Litvániával 1384-ben unióra lépett, amit Jagelló Ulászló litván fejedelem és Hedvig házassággal pecsételtek meg. A német lovagrend számára ez jelezte, sorsdöntő időszak következik.
Csehországban a 14. sz. második felétől a Luxemburgok ültek a trónon. Itt a csehek és németek között nőtt a feszültség. Husz János fellépése az egyházon belül ellentétekhez vezetett. Huszt az egyház exkommunikálta, sőt megégette (1415), ami híveinek radikalizálódásához vezetett…
Jan Žižka rablóvezérként tengette életét, majd miután a királytól kegyelmet kapott, az 1419-es prágai felkelés egyik vezetője lett. Sikeresen vette föl a harcot a király csapataival szemben. Több ízben legyőzte azokat.
Az egyik térkép bemutatja a husziták harcainak irányát és színtereit, melyek túlléptek Csehország határain.
A Német Lovagrend által birtokolt területen 1409-ben felkelés tört ki. A felkelőket Lengyelország és Litvánia is támogatta. Ez vezetett azután a grünwaldi csatához (1410.VII.15.).
Minden jel szerint Žižka részt vett a közép-kori Európa legnagyobb csatájában, mely hat órán keresztül dúlt. Jagelló Ulászló győzött. A király levelet küldött a prágai egyetemnek, melyben közölte a győzelem hírét. Husz János, az egyetem rektora válaszolt neki. Örömét fejezte ki, hogy Isten akarata érvényesült. A háború még tovább tartott, ám végül a lovagok kénytelenek voltak békét kötni (1411) és magas kártérítést fizetni a győzteseknek. Ez a győzelem tette lehetővé, hogy Litvánia és Lengyelország ezután nagyhatalomként léphetett föl.
Egy panel megismertet bennünket a husziták sziléziai harcaival, egy másik bemutatja a mezei hadakat, melyek zömét szegény polgárok és parasztok alkották. Sikerült belőlük fegyelmezett hadsereget szervezni, ami abban a korban szokatlan volt. Mivel Žižka nem tudta katonáit ellátni megfelelő fegyverzettel, a kéznél levő szerszámokat alakíttatta át. A szekerek oldalát deszkákkal erősítette és ezek védelmet nyújtottak a támadások ellen. Fontos szerepet játszott a tüzérség is.
A modern szervezés, erős motiváció és egyszerű fegyverek a néha tapasztalatlan újoncok kezében a huszita hadsereg sikeres működését alapozta meg. Nem csoda, hogy legendák terjedtek arról, hogy legyőzhetetlenek…
A husziták később két táborra szakadtak és véres konfliktusba keveredtek egymással. Végül a keresztesek kerekedtek felül és 17 év után a csatározások befejeződtek (1434). Ezután a volt husziták szétszéledtek és zsoldosokként harcoltak különböző országokban.
Mátyás király kezdte 1458-60 körül felszámolni a fosztogató, basáskodó hadakat. Váraikat elfoglalta, a harcosokat meg saját hadseregébe integrálta.
Észak-Magyarországon járva, sokan hallhatnak huszita várról, huszita templomról vagy huszita házról. Ennek oka, hogy a Magyar Királyság északi tájait elkerülte a török hódoltság, így a népi gondolkodásmód és emlékezet számára a fosztogató husziták, zsebrákok jelentették az ellenségképet. Így a réginek vélt építményeket velük hozták kapcsolatba, vagyis az építtetők nem lehettek mások, mint a csehek. Így lett a környéken minden várrom, templom vagy régi ház „huszita”, amit kellő kritikával kell fogadnunk – olvashatjuk az egyik panelen.
Valóban érdekes összefüggésekre figyelhet föl a látogató, s közben eszébe juthat, hogy a XV. sz.-ban husziták törtek be Lengyelország felől a Magyar Királyság területére, melynek egy részét Luxemburgi Zsigmond elzálogosított a lengyeleknek. A huszitákat a kétszínű lengyel király is támogatta, aki a magyar főurakat és főpapokat csábítgatta, lépjenek vele szövetségre. Azt ígérte, „minden váltság nélkül visszaadja a XIII elzálogosított várost, mihelyst vele a szlávság hatalmának kiterjesztése végett frigyet kötnek.” Így cseh, morva és lengyel eredetű népesség érkezett a Felvidékre. A husziták útját a tatárjárás óta nem ismert pusztítás követte. Virágzó falvak százai pusztultak, néptelenedtek el “látogatásaik” nyomán s a Vág, Liptó, Turóc, Nyitra völgyeinek népe napról-napra a legnagyobb bizonytalanságban élt. Még a kővel kerített várak és városok sem voltak biztonságban. Nagyszombat, Pozsony, Szakolca, Trencsén többször is végigszenvedte ostromukat. A háborúk folyamán sok német és magyar családot irtottak ki, főleg a Szepességben és a nyugati határszélen. A régi magyar és német családok nevei eltűntek a telekkönyvekből.
Egy érdekes és színes kiállítás, amit iskoláknak is ajánlunk, mert a diákok számára élményt jelent, ha tanulva „játszhatnak” a történelemmel. A tárlat augusztus 3-ig tekinthető meg.
További képek megtekinthetők a Képgalériában ITT>>>.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
