(Frissítve képekkel) A Múzeumok és Képtárak Éjszakája idén május 17-ére esett. Kassán a már megszokott intézményeken kívül bekapcsolódott a Náš svet vinotéka, a Rovás Képtár és a Kaszárnya-Kulturpark is. Összesen tizenegy intézmény tizennyolc helyszínen várta a látogatókat.
A Csermely-völgyi Gyermekvasút éjszakai járatokat indított. A megállóba történelmi ingyenbusszal lehetett eljutni, az Alpinkán teleszkópokon lehetett égitesteket vizsgálni, szakmai magyarázó kíséret mellett A nemrégiben helyreállított széplaki kastély 16. sz.-I alagsorát is bemutatták. A Pyecka Gallery százéves reklám-plakátokat állított ki. .A Rovás Képtárba nem jutottam be. Amikor 23:30 előtt oda érkeztem, már síri csönd és sötétség honolt az épületben. A Márai Emlékszoba viszont “műszaki okok miatt” zárva tartott. Ez alatt bárki gondolhat bármire.
A múzeumok munkatársai korabeli öltözékben parádéztak a látogatók előtt.
Lehetetlennek bizonyult minden helyszín bejárása. Most mindegyiket két euróért járhatták be az érdeklődők. Máskor ez akár harmincba is kerülne, nem beszélve a közlekedésről. A város központja úgy nézett ki, mint egy megbolygatott méhkas. Mindenütt embercsoportok igyekeztek a következő helyszín felé. A legnagyobb vonzerővel azok rendelkeztek, ahol a gyermekeket bevonták a tevékenységbe. Így este 11-kor is még gyerekek járkáltak a városban, ami máskor szokatlan jelenség.
Az érdeklődés rendkívülinek volt mondható, mert olyan tömegek rohamozták meg az egyes helyszíneket, hogy néha fél órát is kellett várni, míg a közönséges halandó bejuthatott. Erre nekem nem volt időm, így sikeres hadicselhez folyamodtam, hogy bejussak néhány helyszínre. Néha teljességgel lehetetlenné vált a fényképezés a nagy tömeg miatt.
Elsőnek a Műszaki Múzeum elé mentem, hogy lencsevégre kapjam az öreg Ford T-t, melyet 1908-27 között gyártottak, és egy első világháborús repülőgépet. A kétfedelű, egyszemélyes SPAD repülő előtt korabeli pilóta-öltözetben fiatalok pózoltak. Ezt 1911-21 között használták. A meghirdetett előadásokra már minden jegy elkelt. Miután sikerült némi várakozás után bejutnom, megnéztem az első világháborúval kapcsolatos fényképkiállítást. A fotók az Érdekes Ujság számára készültek. Három nyelven feliratozott – az eredeti magyar nyelvűt meghagyva – pillanatokat örökített meg a Nagy Háború eseményei közül. Háború és béke – ez a címe a kiállításnak. Hősiesség, mindennapok és halál. Magyar baka orosz házban, elfogott orosz vezérkari százados és főhadnagy parasztruhában, halott katona a lövészárokban… A tárlókban régi fényképezőgépeket láthattunk. A villamosság egykor nagyon misztikus fényeffektusaiban is gyönyörködhettek a látogatók. Nemcsak gyerekek utazhattak kisvasúton. A Magas Tátra kicsinyített mását Karol Hynie mérnök készítette 1942-44 között. A méreteket eltúlozta, hogy a terület tagoltsága még inkább szembetűnő legyen. Az udvaron egy második világháború utáni Citroën C11-es fogadott és különböző gépeket lehetett megvizsgálni. Többek között a Poledniak Károly kassai üzemében 1913-ban gyártott gabonaőrlőgépet. Ideiglenes vándorsöröző árulta a megszomjúhozott alkoholbarátoknak és barátnőknek a gyöngyöző italt. Vetítéssel kísérletezek az épület falára, ám még túl világos volt hozzá, így azt későbbre halasztották. Ám, hogy megvalósult-e, nem állt módomban ellenőrizni, mert később eleredt az eső. A tárlatokat elárasztottak az emberek. Egy helyütt viaszfestéssel kísérleteztek. A kisvasaló forró lapjához érintették a különböző színű viaszhasábokat, melyek rögtön foltot hagytak a felületen. Majd a következő színűvel, esetleg továbbival érintették és végül a papírlapra vasalták. Így absztrakt és színes alakzatok alakultak ki. Ezt meg lehetett ismételni és kisvártatva elkészült a mű. Az enkausztikának nevezett eljárás alkalmazásánál a kötőanyagot, a méhviaszt melegen használják (erre utal görög elnevezése). Olvasztás által válik a pigmenteket hordozó anyag eloszlathatóvá bármilyen felületen. Az ókor kedvelt festőtechnikája rendkívüli tartósságot biztosított a képeknek. Csak találgatni lehet, hogy az i. e. 2. és i. sz. 4. sz. közötti fénykor után, miért merült feledésbe egészen a 19. századig, amikor újra használni kezdték.
Egyesek lemérhették agytevékenységüket, másutt gyermekrajzokat tekinthettek meg, melyek a város megmaradt tárgyi emlékei nyomán készültek.
Ezután a Hadtestparancsnokság épületébe mentem. Csipkeverő asszonyok dolgoztak az egyik teremben, Az Isten Szeme patikában Etelka, nyugalmazott gyógyszerész fogadott társaival. Labdacsokat készítettek csokoládéból és gyógyteákkal “étették meg” a “képzelt betegeket”. A fiatalok és főleg gyerekek kedvükre rajzolhattak itt is. Mesét tervezhettek, másolhattak..Mary Phelps Jacobs (1891-1970) 1914-ben készítette el első melltartóját két zsebkendőből. Ezt is bemutatták. Éder Gyula Éva c. festménye 1906-ban készült, mégis Szlovákia volt kiírva az adatok mellé. Mariskánál szendvicset lehetett kóstolni, a boszorkány jósolt, száz éves fotóműteremben fotózkodhattak a látogatók, a másik helyiségben mikroszkóp alatt különböző anyagokat lehetett megnézni…
Az ünnepélyesen kivilágított egykori Felső-magyarországi Rákóczi Múzeum épületébe reménytelennek tűnt bejutni. Százméteres sor kígyózott a bejáratnál. Inkább a Löffler Múzeumba mentem. Közben megálltam a Domonkos téri Vinotékánál, ahol cigányzenekar játszott. Ide azok jöttek, akik arra voltak kíváncsiak, mit ettek és ittak a kassaiak száz évvel ezelőtt. A Löffler Múzeum előtt egy nagyméretű női cipőt látni, melyet a gyerekek előszeretettel megmásztak. A termekben soha nem látott tömeg zsúfolódott össze. Női zenekar swinget játszott és szecessziós kávéház működött. A gyerekek itt is kedvükre rajzolhattak. A nemrégiben megnyitott tárlatokat nézhettük meg, Jaroslav Dvorský alkotásait és a gyerekek által elkészített munkákat. Lerajzolhatták a város címerét, képeslapokat készíthettek, modellezhették az Orbán-tornyot és Szent Erzsébet-székesegyházat. Az idősebbek portrékat rajzolhattak. A mellette található Kelet-szlovákiai Múzeum Erzsébet utcai tárlatát látogattam meg ezután. Kővári-Kacsmarik Szilárd, Jaszusch Antal, Lesznai Anna és Aranyossy Ákos (Achácot csináltak belőle) képeit egyedül nézegettem. Rippl-Rónait és Kmettyet viszont reszlovakizálták, mert Jozef, illetve Ján lett belőlük! Csordák Lajos nevét is hibásan írták: Ľudovt Čordáknak!!! Halász-Hradil “Elemír” és Kmetty “Miškolcon” született. Nem tudom miért nem írták ki inkább, hogy Miškovec. Sajnáltam, hogy ezt a szép kiállítást, mely a kassai avantgárdhoz kötődik, alig látogatják. De amikor távoztam, több érdeklődő érkezett.
Ezután a képtár Fő utcai épületét, az egykori Vármegyeházát tekintettem meg. Üzletükben számos festőre vonatkozó katalógust – régit és újat – lehetett vásárolni. Az udvaron érdekes lézersó fogadott, az emeleten gyerkőcök rajzoltak. Az alagsorban a kassai avantgárd képviselőiről készült filmeket vetítettek. Amikor ott jártam éppen Feld Lajosról vetítettek egyet. Belőle is Ľudovít lett. Sokaknak talán fel sem tűnt, hogy az egyik falat nem használják, üresen áll, mert annak szigetelése félresikerült. Fiatalok óriási párnákon feküdve – keleti kényelemben – nézték a filmeket. Az emeleten gyerkőcök rajzoltak. Témájuk, fegyverek közt hallgatnak a múzsák.
Kerékpáromra pattantam és megint a múzeum épülete elé hajtottam annak reményében, hogy bizonyára kevesebben állnak már sorban. Csalódnom kellett. Így a Rodostói-háznak vettem az irányt. Itt rengeteg ember állt a Miklós-börtön előtt. A Hóhér-bástya udvarára jutottam. Ott a hóhér és a halál fogadott. Inkább Rákóczi ebédlőházába szöktem előlük, ahol török édességekkel kínálták a látogatókat. Az épületben árusok fogadtak. Csecsebecséket és trikókat árultak. A Mesterségek Házába is benéztem, ahol viszont nagyon kevesen tébláboltak. Onnan a Miklós-börtönbe osontam. Egy apró cselt kellett alkalmaznom, mely már tavaly is bevált. Így ide sokkal gyorsabban tudtam bejutni. A város makettjénél sokan álltak meg hosszabb időre. Óriási tömeg tolongott mindenütt, főleg a pincében, ahol sokan kipróbálták a derest. Egy fiúcska nemesebb testfelét paskolta a hóhér. Nem tudtam fényképezni a sok érdeklődő miatt. Egy fiatal leányzó nyakába akasztotta a kötelet és úgy fényképezkedett. Ám azután nem tudott megszabadulni a huroktól. Volt, aki csak átszaladt a tárlaton, mások meg-megálltak és el is olvasták a magyarázó szövegeket.
Közben eleredt az eső, így hazahajtottam. Átöltöztem és ismét a múzeumot céloztam meg. Sokan álltak még mindig a bejáratnál ebben a kései órában. Csellel bejutottam soron kívül az épületbe. A Kassai Aranykincset is láthattam ismét. Sokakat elsősorban ez vonzotta az épületbe. Gyerekek itt is kiélhették kreativitásukat. Ľubo Repaský (1971) színes festményein egy csoport fiatal nagyokat kacarászott. Az egyik teremben régi kassai képeslapokat vetítettek. A lepkekiállításra viszont kevesen voltak kíváncsiak.
Mire kértem, elállt az eső. A bezárt Rovás Képtár után a Kulturparkba hajtottam. Már csak az egyik kapu állt nyitva. Az Alfa épületben a diszkóféle banzáj utolsó rúgásait élte. Elköszöntem és távoztam. Már majdnem éjfélt ütött az óra. A többi helyszínre így nem juthattam el.
Az eseményről további képek megtekinthetők a Képgalériában ITT>>>.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”45814″}
