Állampolgári és kisebbségi jogok címmel Horony Ákos jogász, EP képviselőjelölt tartott előadást Léván az MKP Lévai Helyi Szervezete és a VIA NOVA ICS szervezésében. A vendéget a Reviczky Házban Wirth Jenő üdvözölte. A május 14- esemény előadójátt, szintén házigazdaként Gubík László, hivatalosan Szlovákiában hontalan, de Magyarországon a FIDESZ EP képviselő-jelölt kollégája, mutatta be.
Horony Ákos, a jelöltségig vezető út ismertetését életrajzi adatokkal kezdte: Komáromban született 1975. január 27-én. Foglalkozását tekintve festőművész, jogász. Orvos feleségével és leánygyermekükkel Dunaszerdahelyen élnek. A brünni Iparművészeti Középiskolában 1993-ban érettségizett bútortervezés szakon. A pozsonyi Képzőművészeti Főiskolán 1999-ben szerezett festőművész diplomát, majd a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán 2009-ben jogi diplomát. 2003 júniusától másfél évet a dunaszerdahelyi városházán dolgozott ügyintézőként. Ezt követően a pozsonyi Kulturális Minisztériumban, mint államtitkári asszisztens tevékenykedett. Majd a 2006 -2010 között Biró Ágnes parlamenti képviselő asszisztenseként dolgozott. Ebben az időszakban a Via Nova Ifjúsági Csoport egyik alelnöke is volt.
2009-től a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala mellett működő Jogsegélyszolgálat munkájába kapcsolódott be, mint jogi szakértő. Itt az anyanyelv-használati jogok és kisebbségi jogok kérdésével foglalkozott. E témában több kiadvány társszerzője, számos nemzetközi konferencián adott elő. Tagja a Magyar – Szlovák Kisebbségi Vegyes Bizottságnak, valamint részt vett a magyar-szlovák külügyi vegyes bizottság ülésein. Tagja a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galéria kuratóriumának is.
Állampolgári és kisebbségi jogaink gyakorlásáról, illetve nem gyakorlásáról, mert bizony ez is gyakori jelenség, a praxisa során megtapasztalt mintapéldákon keresztül beszélt. Általában véve, mindig is érdekelte a felvidéki magyarság sorsa, már gyerekkorában felfigyelt szülei s nagyszülei intelmére, miről szabad nyilvánosan beszélni s miről jobb inkább hallgatni.
Sajnos olyan időket éltünk akkor, de sokszor felmerül a kérdés, benne van-e az emberekben a mai napig is a belénk oltott félelem? Bizonyára igen, hiszen joggyakorlásunk jelenlegi törvényi támogatása sem egyértelmű. A különféle megkötések, kvóták mind kerékkötői, például szabad nyelvhasználatunknak. Az Európai Unió szervei figyelmeztető ajánlásait pedig kézlegyintve „csak” szószerinti ajánlásokként kezelik kormányunk tagjai. Konkrét esetünkben, Léva példájára levetítve pedig gyakorlatilag semmi joga sincs a közel négyezer fős magyar kisebbségnek az anyanyelvi nyelvhasználatra a hivatalokban. A hivatalnok, ha nem akar, még akkor sem kötelezhető, hogy magyarul szóljon hozzánk, ha tud. Elég sok tehát az abszurditás, valahol a rendszer úgy van felépítve, hogy ne működhessen. Ilyen körülmények pedig csak az asszimiláció malmára hajtják a vizet.
Horony Ákos beszélt a külügyi bizottságban megélt tapasztalatairól is, bizony tanúja volt sok esetben a szlovák kormány megegyezést nem forszírozó szándékának. Ha valamit elértünk, a mögött szinte biztos, hogy mindig volt némi „külső nyomás”. Az meg csak úgy érhető el, ha vannak képviselőink, akik erre felhívják a figyelmet. Nagyon jól tudják ezt az államhatalomban és nagyon sajnálatos ezzel párhuzamosan, hogy még az államfő is felhívja nyilvánosan a médiában a választópolgárok figyelmét, hogy bizony vannak jelenleg is ketten országunkból az Európai Parlamentben, akik „nem Szlovákia érdekeit képviselik”. Furcsa dolog ez, hiszen, ahogy a dél-tiroli mondás üzeni: ha a polgár megélheti identitását, akkor jól érzi magát az országában s ez az államnak is jó, mert természetes úton alakul ki a lojalitása, nem kényszer által.
Az Európai Unióban ma már 40 millió ember mondhatja magáról, hogy kisebbség sorban él, tehát nem csak az államnyelven kommunikál, úgyhogy előbb vagy utóbb eljön az ideje ennek a kérdésnek az ajánlásokat meghaladó, kötelező szabályozások általi rendezésére. Ez annyira kényes téma, hogy itt az ajánlás státusza nem elég erős a tagállamok belső szabályozásaival szemben. Persze ezen belül különbséget kell tenni az őshonos lakosság és a bevándorlók között, mert azzal szemben, hogy a bevándorlók szabad akaratuk által jöttek, az őslakosokhoz sok esetben az országhatár és az ország jött, miközben ők el sem mozdultak szülőföldjükről.
Előadása második felében a fiatal jogász nagyon szimpatikusan vázolta fel prioritásait megválasztása esetén, amelyekből nem hiányzott az őshonos nemzeti kisebbségek védelmére kiépített normarendszer megalkotása, a nyelvi karta és kisebbségvédelmi keretegyezmény betartatása, egy számonkérési mechanizmus felállítása, de a politikai jellegű érdekérvényesítés sem, különös tekintettel az eddig megoldatlan, évtizedekig szőnyeg alá söpört kérdések megoldására.
A baráti beszélgetésbe átcsapó előadás vége felé Horony Ákos nagyon talpraesetten válaszolta meg az egybegyűltek kérdéseit, Léva közössége is megtapasztalhatta, hogy a jelölt méltán került a 29-es lista harmadik helyére.
Az eseményről további képek megtekinthetők a Képgalériában ITT>>>.
Plakátragasztás az Európa Parlamenti választásokhoz Léván
Képek a lévai plakátozáson készültek.
WJFelvidék.ma
A szerző felvételei
{iarelatednews articleid=”45774,45371″}
