A kassai városnapok május 11-én, vasárnap értek véget. Ezen a napon is több program várta a kassaiakat. A fő látványosság mindenképpen a régi gépkocsik és motorkerékpárok kiállítása, felvonulása és versenye volt.
Itt nem sebességi vetélkedésre, hanem inkább szépségversenyre kell gondolni. Nagyjából hatvan gépkocsi és húsz motorbicikli mutatkozott be, melyeket 1920 és 1985 között gyártottak. De voltak régebbiek is. Ahogy ez már hosszú évek óta szokásos, a Nemzeti Színház épülete előtt sorakoztak föl. Kicsit később a meghirdetett időpontnál, ami természetes, hiszen csendes eső hullott az elején, de azután még a nap is kisütött, és a különböző korú gépkocsik, matuzsálemek dicsekedve kecses vonalaikkal álltak ki a Fő utcára. Komótosan tettek egy-két kört. Főleg a gyerekek örömére. Vezetőik némelyike korabeli ruhában parádézott. Az egyik mellékutcában szovjet katonadalt hallottam, azután egy második világháborús szovjet dzsip kanyarodott be mellettem. Még szerencse, hogy nem lőttek, csak a Katyúsát játszották le. Sokan fényképezkedtek a kocsik mellett, vagy faggatták tulajdonosaikat, akik néha roncsot vásároltak és évekig tartó fáradtságos munkával hozták rendbe kedvencüket.
A Cassovia Retro autóversenyt 12. alkalommal hirdették meg. A gépkocsik szombaton Telkibányára hajtottak, majd vasárnap reggel Kassára érkeztek vissza.
A színház főbejárata előtt díszkapu állt, tőle balra ült a szigorú zsűri és pontozták a járműveket, melyek kifogástalan állapotban mutatkoztak be. Akár ma gördülhettek volna le a futószalagról.
A kocsik között volt 50-es évekbeli mentőautó, számos Škoda jármű, Trabant, Mercedes, Tatra 606-os és Volga, amelyeken az elvtársak kocsikáztak, de angol dzsip is. Régi villamosokat és buszokat is kiállítottak. Az eredményhirdetésre a meghirdetett időpontnál hamarább került sor, így lekéstem róla. A vicc az, hogy sem a világhálón, sem a másnapi sajtóban a győztesről egy sort sem találtam. Végül is annak, kik nyerték ezt a versenyt, szinte nincs jelentősége. A nosztalgiázás volt ennek a látványosságnak a legfőbb vonzereje. Nehéz lehetett a döntőbírák dolga, hiszen aligha lehet megmondani, melyik érdemes a győzelemre, melyik nem. Talán több is akadhatna.
A rendezvény vége felé az uránbányászat ellen tiltakozó aktivisták vitték transzparensüket, figyelmeztetve a kassaiakat, ez a háború még nem ért véget annak ellenére, hogy néhány csatát sikerült megnyerni. Baj lenne, ha egy idő után mindenkinek sugározna a teste. Az uránfelhő még nem múlt el a város feje fölül, hiszen az illetékes bányahivatal felülírta a városrendezési tervet azzal, hogy az csak szabályozhatja a védelmet és az ásványi kincsek fölhasználását, de teljesen nem tilthatja be a kitermelést. Ehhez a kacifántos megközelítéshez a városnak és a környezetvédőknek nyilván lesz még néhány keresetlen szavuk.
A cikkhez vonatkozó képgaléria ITT tekinthető meg >>>
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”45665,45645,45638″}
