Az ember olykor rádöbben arra, hogy jóvátehetlenül elszakadt a természettől, hiszen jórészt betonrengetegben tengeti mindennapjait. Minél nagyobb ez a szakadék, sokakban annál jobban feléled a vágya annak, hogy valamiféleképen visszameneküljenek a természetbe, s ha ez a lehetőség nem adatik meg számukra, akkor – ha parányított formában is – a természetet varázsolják lakásukba, életterükbe. Ilyen és hasonló gondolatok kavarognak az ember fejében, amikor hosszasan rácsodálkozik a természet egy-egy parányi csodájára, amelyek ezekben a napokban a komáromi 
bonszájklub nyolcadik kiállításán láthatók a Szlovák Kultúra Házában.
A bonszájnevelés, amely mintegy két és félezer évvel ezelőtt Kínából indult világhódító útjára, több mint szemet-lelket gyönyörködtető művészet. Egyfajta filozófia is, amely azt hirdeti, hogy az ember és a természet egyként a föld gyermekei. A szomszédos országokban, s így a Felvidéken is a múlt század nyolcvanas éveiben kezdett teret hódítani a bonszájnevelés, amelynek hódolói később klubokba tömörültek. A komáromi a viszonylag újabb keletűek közé tartozik, hiszen első nyilvános bemutatkozására mindössze nyolc évvel ezelőtt került sor, ám 2011-ben már Komáromban rendezték meg a Szlovákiai Bonszáj Asszociáció tagjainak nagy sikerű országos kiállítását.
Immár harmadik esztendeje a miniatűrtáj-építés másik „összetevője”, a suiseki is jelentkezik a kiállításukon. Míg a bonszáj a parányi növények művészete és tisztelete, addik a suiseki a köveké. Tulajdonképen a japán sintoista vallással kapcsolható össze, és leegyszerűsítve a hegyek ábrázolására, utánzására törekszik. A természetben lelt köveket mindig valamilyen alapra, kavics- vagy homokágyra, asztalra, állványra, illetve speciálisan kiképezett fa alátétre helyezik, s e kettő együtt képez esztétikus egységet. Néhány héttel ezelőtt Lengyelországban, Wrocslavban tartotta meg kiállítással egybekötött
összejövetelét az Európai Bonszáj Asszociáció, amelyen a Olaszország Bonszáj Asszociációja elnökének díjával jutalmazták a komáromi Kamocsai Vladimir Toyama ishi – Távoli hegy elnevezésű suisekijét, amely a mostani kiállításon is megcsodálható. Az idei kiállítás egy újabb, ugyancsak Ázsiából származó és egyre népszerűbb művészet bemutatkozásával gyarapodott. Az origami a papírhajtogatás művészete, s hogy azt valóban művészi színvonalon lehet művelni, bizonyítják a mindössze nyolcadik osztályos Salgó Béla színes és fantáziadús munkái. A kiállítás a hét végéig tekinthető meg.
Fotók: A szerző felvételei
