Szikszói diákok kelet-szlovákiai túrája

A szikszói Szepsi Csombor Márton Gimnázium, Szakképző Iskola és Általános Iskola diákjai sikeres program részesei lehettek 2014. június 2-4 között.
Ennek Urbánné Tóth Edit tanár volt a kezdeményezője és motorja. Ugyanis több évtizede együttműködik a kassai Márai Sándor Gimnázium és Alapiskolával. Programjuk keretében Kassával és más felvidéki városokkal ismerkedtek, amire engem kértek föl. A szikszói iskola 7. A osztályának 31 tanulója vett részt a programban. A kassai diákok közül is a hetedik osztályosok kapcsolódtak be.
Az első napon találkoztak a kassai diáktársaikkal. Ismerkedtek az iskolával, annak jellegével és a Márai-teremmel. A kassai diákok bemutatták Márai Sándor portréját, kassai életének jellemzőit, munkásságát. A szikszói diákokkal közösen csoportokat hoztak létre, ami azt célozta, hogy a fiatalok ismerjék meg egymást. Vidám – a korosztályuknak megfelelő – abaúji játékokkal színesítették a délelőtti együttlétet. Közben bejárták a gimnázium minden zegét-zugát.
A diákok számára egy tesztet dolgoztam ki, melyet Urbánné további feladatokkal bővített, s ennek nyomán a fiatalok ismerkedtek a várossal, annak magyar történelmi múltjával. A feladatlap segítségével különböző helyszínekre kellett ellátogatniuk és elvégezni a megszabott feladatokat. Az adatok részben arra szolgáltak, hogy este elkészítsék a Dóm és a Fő utca rajzát. A diákok koszorút helyeztek el Rákóczi szobránál. Később a fiataloknak naplószerűen le kellett egyezniük a nap eseményeit, érdekességeit.
A következő napon Zboróra utaztunk. Útközben megállunk Eperjesen, ahol II. Rákóczi Ferenc Sáros vármegye főispánjaként tevékenykedett, megnéztük a Rákóczi-házat, a felvidéki reneszánsz egyik gyöngyszemét, a főterét, a Szent Miklós-templomot, Márai Sándor és Kossuth Lajos tanulmányainak színterét. Az utóbbinak emléktábláját is megtekintettük ugyanúgy, mint Markup Béla Caraffa áldozatainak emlékművét. A diákok itt is kaptak néhány feladatot, melynek eleget kellett tenniük. Az egyik az volt, hogy találjanak magyarul tudó embereket. Ez kis részben sikerrel járt. Az első megszólításra ugyanis ketten is válaszoltak, de megjegyezték csak keveset tudnak magyarul.
Ezután következett Zboró, ahol megtekintettük az Antiókiai Szent Margit-templomot és annak egyik gazdagon díszített mellékhajóját. Azután megnéztük a Báthori Zsófia által épített templomot, mely összeépült a ma már nem létező kastéllyal. A közeli első világháborús emlékművet, mely arra emlékeztetett, hogy az áruló cseh legionáriusok itt harcoltak 1915 februárjában saját bajtársaik ellen. A lepusztult Serédy-kastélyt is megtekintettük, mely áldozatul esett az első világháborús orosz betörésnek. Majd következett Makovica vára, a Rákócziak ősi fészke. Meredek domboldalon vezetett az út fölfelé. Bizony beleizzadtunk, míg fölértünk. Néhány évvel ezelőtt akár kétméteres gazban kellett a várat körbesétálni. Azóta megindultak a helyreállítási munkálatok, melyeknek első eredményei már láthatók. Amikor ott jártunk, a munkások serényen dolgoztak. A fiatalok végig járták a vár minden zugát, majd a kevésbé meredek úton tértünk vissza a faluba.
Rövid sétát tettünk Bártfán. Megnéztük a védműveket és a főteret a gyönyörű városházával, majd Margonyára látogattunk el Dessewffy Arisztid honvéd tábornok sírjához. Itt is serényen dolgoztak a munkások. Így a kriptába is bemehettünk és megnézhettük. A domboldalon fekvő nyughely útját is javítják. A tervek szerint őszre be kellene fejezni a munkálatokat. Koszorúztunk és utána Giráltra utaztunk, ahol megtekintettük és megkoszorúztuk az első világháborús emlékművet. Egy kőoroszlánt. Felirata: „A világháborúban a hazáért/ vérüket ontott/ hös fiainak/ az ellenséges hadak kiverése/ felett érzett hálája jeléül/ emelte/ a girálti járás közönsége”
A fiatalok elkészítették az Abaúji szőttes motívumok felhasználásával a keszkenőt a kassaiaknak, melynek nagyon örültek.
Az utolsó napon, június 4-én körbe sétáltak az Óvárost. Egy-egy szál virággal tisztelegtek a Nemzeti Összetartozás Napján Márai Sándor, Esterházy János szobra előtt. Rákóczi sírjára is került virág. Megnézték a Márai Sándor Gimnázium tanulóinak emlékműsorát és sajátjukat is bemutatták, melyet előző este még próbáltak. Óriási élmény volt számukra egy külföldi város magyarul tudó diákjai előtt föllépni.
Majd Magyarbődre utaztak, ahol a ’48-as honvédsírok körül takarítottak és a felállított kopjafánál ünnepelték meg a kassai diákokkal közösen a Nemzeti Összetartozás Napját. Felelevenítették, hogy a szájhagyomány szerint, az első kassai csata néhány halottját Magyarbődre szállították és a helyi református lelkész ott temette el őket. Az ott élők meg megőrizték ennek emlékét.
Élményekkel gazdagodva tértek haza otthonaikba. Reméljük, így tudatosítják az összetartozás érzését, hiszen a magyar történelem nem ismeri a trianoni határokat.
A felvidéki látogatásról további képek megtekinthetők a Képgalériában ITT >>>.