Annak ellenére, hogy egy évszázaddal korábban még híre-hamva sem volt a neves játékboltoknak, a gyerekek egy pillanatig sem unatkoztak. Hol maguk vagy a szülő készítette játékokkal, babákkal, hol a környezetükben fellelhető tárgyakkal ütötték el az időt.
A gyermek személyiségfejlődésének fontos eleme a játék, melynek jelentőségét a lélektan, a pedagógia, a művelődéstörténet művelői is kiemelik. A játék egyrészt az önismeret forrása, a környezet megismerésének és a társadalmi törvények elsajátításának eszköze, másrészt utat készít a képzelet birodalmába, és szórakoztat. A játék felkészülés a felnőtt életre, mozgatóereje van, fejleszti, finomítja a gyermek mozgását, és nagy hatással van értelmi készségének fejlődésre is.
A dunamocsi egyházközség Immánuel gyülekezeti házában július 11-én került megnyitásra a nyolcszász darabos játékbabából álló kiállítás, a babákat három hét alatt Szegi Ilona és Lajos Ilona készítettek elő és gyűjtötték össze 55 dunamocsi polgártól.
A szeptember közepéig megtekinthető kollekció a legkülönbözőbb nemzedékeket fogja majd megmozgatni, hiszen a legkisebbektől a nyugdíjasokig mindenkit érdekelnek a régmúlt játékai, babái, mackói. Ez által megismerjük, mi számított igazán divatos játéknak nagyanyáink korában.
Az ünnepélyes megnyitón Banai Tóth Enikő pedagógus a kulturális bizottság nevében köszöntötte a szép számú érdeklődőt, majd az óvoda és az alapiskola tanulóinak rövid kultúrműsora után Banai Tóth Pál polgármester megnyitó beszédében elmondta, a régi babák, letűnt korok játékai között az érdeklődők újra átélhetik gyermekkorukat: a tárlat egy „valós mesevilágba” kalauzolja a látogatókat, amellyel a játék örömét és sokszínűségét kívánja megmutatni a nagyközönség számára. Segítségükkel kétszeres időutazásra hívják a látogatókat: utazásra a régi korokba és a gyermekkor világába. Egy olyan világba, amikor szinte mindenhol és mindennel lehetett játszani. Amikor a dióhéj, a kavics, a csontdarab, a rongy, a kukoricacsutka, a madzag, a gomb, a kulcs, a lopótök, az ág, a fadarab és megannyi más anyag csikóvá, babává, parittyává, labdává, puskává, talicskává, nyaklánccá változott, örömet szerezve a készítőnek és a játszónak egyaránt. Amikor együtt játszott felnőtt és gyermek, és még volt türelem a játékkészítésre, és jutott idő a játszásra.”Nem azért felejtünk el játszani, mert megöregszünk, hanem attól öregszünk meg, hogy elfelejtünk játszani” George Bernard Shaw idézetével zárta beszédét a polgármester.
A kiállítás két csoportnak szól: a mai gyerekek rácsodálkozhatnak arra, mivel játszottak vagy mire vágyakoztak egykor szüleik, az egykori gyerekek pedig felidézhetik, melyik játék volt meg nekik, és melyiket szerették volna megkapni szüleiktől.
A kiállított játékok a 19. század végétől a 20. század végéig származnak, hiszen a hagyományos értékrend és életmód fölbomlása a játékkultúra változását is magával hozta. A gyermek „kényeztetése”, a bolti játékszerek halmozása a falun élő családokban nem elsősorban a vagyoni helyzettől, hanem a szülők életszemléletétől függött. A környezetben talált és a szerepjátékokban fölhasználható eszközök mellett a gyer¬mekek szívesen készítettek maguknak játék¬szereket, amelyeket hosszabb-rövidebb ideig meg is őriztek, becsben tartottak. Készítésük ügyességet, gondosságot igényelt, és valamennyi játékszer fontos része volt egy-egy játékfolyamatnak: a babázásnak, a fiúk hábo¬rús játékainak, a labdázásnak, a tekézésnek. A babát, puskát, sípot, labdát a gyermekek maguk készítették; a szán¬kót, hintalovat, talicskát, kocsit, a negyvenes években a bababútort az apák, nagyapák barkácsolták számukra. A boltban vásárolható üveggolyó, társasjáték, ródli a háború előtt nem volt minden gyermek számára elérhető.
A kislányok legkedvesebb szórakozása mindenkor a babázás. A csecsemők és kis¬gyermekek gondozásának és nevelésének a családban látott valamennyi mintáját el lehet játszani. A babát lehet etetni, altatni, táncol¬tatni, oktatni, dorgálni, és nem utolsósorban öltöztetni is. A legegyszerűbb babákat a kislányok maguk készítették. A bolti babák¬kal nem játszottak az árokparton, csak bent a szobában, ha ketten-hárman összejöt¬tek. Ezekhez a babákhoz a szülők gyakran kész bababútort is vásároltak A boltban vásárolt kaucsuk- és mű¬anyag alvóbabák a század második felében már nem voltak elérhetetlenek. A hatvanas-hetvenes évektől egy-egy kislánynak a rokonság ajándékai és a szülők, nagyszülők kényeztetése révén egész gyűjteménye is lehetett a válto¬zatos divat- és zsánerbabák¬ból.
“A babának két lelke van, de lehet, hogy három. Az egyiket a készítője lehelte belé, a másikat a kislány, aki játszott vele, a harmadikat a gyűjtő, aki szereti és megbecsüli” – vallják a kiállítás rendezői.
A látványvilágában és hangulatában egyaránt egyedülálló, kitűnő szórakozást ígérő kiállítást a rendezők több csoportba sorolták:
Babák, babajátékok. A gyűjteményben mintegy 240 különböző baba és majd félezer babaruha dokumentálja a különböző korok viselettörténetét.
Mechanikus játékok. A zenélő vagy bonyolultabb mechanikus szerkezetű játékok egykor a fejedelmi udvarok különleges látványosságai voltak. A 19. század második felétől tömegesen jelentek meg az ilyen jellegű játékszerek.
Fiújátékok. A gyűjtemény szép számmal őriz kimondottan fiúknak készült játékokat.
Technikai játékok. Ezek a szerkezetek a legkülönfélébb technikai eszközök kicsinyített mását örökítették meg. Találunk gőzgépet, nádsípot, bigézőt, brüngetőt, fasípot.
Fa- és építőjátékok. A német fajátékok már a 19. század kezdetétől jól ismertek voltak
Papírjátékok. A kártyajáték Magyarországon feltehetően Mátyás király uralkodása idején tűnt fel. Népszerűek voltak a különböző képkirakók és táblás társasjátékok.
A XXI. század embere máris visszavágyik és visszatekint az előző évszázadba, előkeresi a polcról, pincéből, padlásról azokat a dolgokat, tárgyakat, hangulatokat, amelyek saját fiatalkorát vagy éppen szülei, nagyszülei fiatalkorát idézik. Ritkán fordul elő, de ezt a kiállítást nem is gyermekeknek, hanem felnőtteknek, sőt időseknek ajánljuk legelőször. Minden felnőtt volt egyszer gyermek, és ha eljönnek ide a mai ötven-hatvan, sőt hetvenévesek, nagy örömmel láthatják majd gyermekkoruk kedvenc játékait. Mindnyájan találnak itt 4-5 olyan kincset, amit egykor féltve őriztek, a zsebben és az iskolatáska mélyén rejtegettek, hogy majd a legjobb barátnak meg tudják mutatni.
Tekintse meg a kiállított játékokról és babákról készült Képgalériánkat ITT<<<.
Miriák Ferenc, Felvidék.ma
Fotók: a szerző felvételei
