Robert Fico kormánya az utóbbi időben gyakran hangoztatja, hogy a magasabb hozzáadott értéket képviselő munkahelyeket kell(ene) támogatni. Az egyik prioritás a kutatás és fejlesztés hatékonyabb felkarolása (lenne).
Ez a fogadkozás az egyik komoly esélyt jelentené Dél-Szlovákia gazdasági felzárkóztatásához. Ha a szép szavakat valóban tettek követnék. S ha szlovák kabinet nem csak a gyártóegységeknek kínálna támogatást, hanem a nem visszafizetendő támogatásokat elérhetővé tenné a vállalkozók szélesebb köre számára is, akkor végre a magyarok által lakott térségekbe is érkezhetne számottevő beruházás.
E gondolatmenet alapján különösen nagy várakozással bontottam fel azt a levelet, amelyben a kormány a KaHR-21DM1401 kód alatti felhívásban tájékoztat az újabb, nem visszatérítendő támogatások igénylésének lehetőségéről.
Ez a dokumentum az energetika területén kínál(hatna) nem visszatérítendő támogatásra való lehetőséget, éspedig a klíma- és fűtőrendszerek, a meleg víz előállításának, az energetikai elosztó rendszerek modernizálásának, a világítótestek cseréjének területén. Legfontosabb cél az energetikai hatásfok növelése. A támogatás nem igényelhető nagyobb hatásfokú berendezések beszerzésére. Ez eddig még rendben is volna. Magyarán: lehet tehát modernizálni, az eddigieket új irányítástechnikai rendszerekkel váltani, cserélni az irodaépületek és gyártócsarnokok világítását is. Ám csak abban az esetben, ha a beruházások a gyártás területét érintik.
Vagyis az olyan munkahelyek, amelyek magas hozzáadott értéket termelnek (tervezőirodák, adminisztratív munkát folytató vállalkozások) nem jogosultak a támogatás igénylésére. Ha megnézzük a dél-szlovákiai munkáltatók listáját, akkor megállapíthatjuk, hogy ilyen feltételek miatt elenyésző számú vállalkozó veheti igénybe a meghirdetett nem visszatérítendő támogatások rendszerét.
Sajnos, az eddigi szlovák kormányok célirányosan úgy irányították az országba beáramló befektetéseket, hogy azok elkerüljék Dél-Szlovákiát. A gyártókapacitások, vállalkozások tehát olyan régiókban keletkeztek, amelyek távol esnek a magyarok lakta területektől. Most pedig a támogatások elosztásakor olyan feltételeket szabnak, amelyek újra más régiókat részesítenek előnyben.
Annak idején a fűtési támogatások feltételeit úgy szabták meg, hogy arra a magyarlakta településeknek ne legyen joguk (tengerszint feletti magassághoz kötötték a dotációkat), arra hivatkozva, hogy a magasabban fekvő vidékeken élőknek plusz költséget jelent a hőtermelés. Hasonló gondolkodás alapján most pedig Dél-Szlovákiában kellene támogatni a klímaberendezéseket.
Sajnos ez egyelőre csak álom marad. Egy tény azonban nyilvánvaló: Magyarországgal ellentétben a hatalom nem tesz semmit a magasabb hozzáadott értékeket létrehozó munkahelyek támogatásáért, továbbra is az egyszerű gyártást végző vállalkozásokat támogatja, amelyek ugyebár nem Dél-Szlovákiában tevékenykednek. A nagy fogadkozások ellenére tehát újra felháborodva kérdezzük: vajon meddig érvényesül még ez a megkülönböztető politika, meddig lesz országunk mostohagyereke Dél-Szlovákia?
Élesztős Pál, Felvidék.ma
